Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-412
À nemzetgyűlés Í12. ülése 1925. évi május hó 20-án, szerdán. Ól talmat s parasztdiktaturát teremtett, s a bulgár intelligenciának ujabb forradalom által kellett kivívni jogait. Erre Magyarországon nem volt szükség. Becsülje meg tehát más társadalmi réteg is a kisgazdatársadalmat, mert a kisgazdatársadalomnak egyetlenegy célja van: a hazát boldogítani s a nemzetet erőssé es hatalmassá tenni. A törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. •— A. szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a következő ülésen mondhassam el. (Általános helyeslés.) Elnök: Ugy látom, hogv a Ház a kérelemhez hozzájárul, ennek következtében a tanácskozást félbeszakítom. Mielőtt napirendi javaslatot tennék, a házszabályok 205. §-ána-k a) pontja alapján Dinich Ödön képviselő urnák adom meg- a szót, aki tőlem ezen a címen szót kórt, Dinich Ödön: T. Nemzetgyűlés! A tegnapi nap folyamán Szilágyi Lajos képviselőtársam engem olyan súlyos sértésekkel és gyanúsításokkal illetett, hogy kötelességemnek tartom magammal szemben, de a Házzal szemben is, hogy azokra válaszoljak. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Szilágyi Lajos egy parlamenti gyorsíróra hivatkozik, aki lent járt Karcagon akkor, amikor az az emlékezetes beszéd elhangzott s_ akinek a gyorsírói jegyzetei szerint azt a kijelentést, amelyet ő nekem tulajdonit, mondtam volna. Kijelentettem még tegnap, hogy én azt a kijelentést, amely szerint „ellenzéki képviselő vagy általában ellenzéki 1 képviselők a kormánytól sápot szedtek, vagy sápot nyertek volna", nem tettem. Szilágyi Lajos ezen kijelentésem dacára is felállt és a legnagyobb vehemenciával támadott meg engem (HegymegiKiss Pál: Volt abban a cikkben más is ezenkívül !). és azt állította rólam, hogy hazudok. A beszéde végén aljas rágalmazónak minősített és felszólította az. egységes pártot arra, hogy közösítsen ki engem. ."•'. Sorban akarom megadni erre a választ, t. Nemzetgyűlés! Szilágyi Lajosnak a karcagi beszédemmel való foglalkozása alkalmával legfontosabb pontja, úgyszólván az volt, hogy.az belépésemet a kormánypártba itt valamilyen úton-módon megakadályozza. (Lendvai István: ön az egész ellenzéket becstelennek nevezte, sőt azt kiáltotta felém: „Szemtelen disznó!" Ez az ön parlamenti stílusa ! — Zaj.) Elnök: Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Dinich Ödön: Ugy látszik, Szilágyi Lajos képviselő ur várta az alkalmat, hogy én rajtam ezért a kormánypártba való belépésért valamilyen úton-módon boszut álljon és most kínálkozott neki ez az alkalom, amelyet igy alaposan ki akart használni. • ^ Kérdem a t. Nemzetgyűlést, vájjon megbélyegezhető-e egy ember, aki egyik pártból a másikba belép? (Lendvai István:.Az a kérdés, miért lépett be? — Derültség balfelől.)Vájjon nem. politikai szabály-e az,-hogy egy képviselő, ha ugy látja, hogy politikai felfogása valamely párttal vagy valamely csoporttal megegyezik., odamenjen és azt támogassa? (Ugy van! jobbfelől.) Ha végignézek az ellenzéki padsorokban ülő képviselőkön, akkor azt kell látnom és meg kell állapitanom, hogy csaknem kevés kivétellel valamennyien voltak már más politikai párton is. (Rassay Károly: De nem a hatalom felé, hanem el a hatalomtól! Nagy differencia!) Voltak olyanok, akik a kormánypártról ellenzékbe mentek és voltak olyanok, akik ellenzéki oldalról a kormánypártba léptek be. Ezt én egyáltalában nem tartom bűnnek és azt hiszem, senki sem tarthatja bűnnek (Ugy van! jobbfelöl), mert ha ez bűn volna, akkor épen Szilágyi Lajos képviselő ur követett volna el többször halálos bűnöket (Hegymegi-Kiss Pál: Miért?), aki előbb a Tisza-pártnak volt tagja, később a kisgazdapártnak, és mint kisgazdapárti képviselő előbb honvédelmi minister, utóbb államtitkár, esetleg Budapest főkapitánya szeretett volna lenni (Derültség és felkiáltások balfelől: .Szeretni szabad! — Rassay Károly: Mit tudom én, hogy ön mi szeretett volna lenni! Ez nem argumentum!), vagy megelégedett volna azzal, hogy mint kormánybiztos, főispánságot nyerjen. Ezek után elrúgta magától a pártot. Elnök: Kért m a képviselő urat, méltózlr.«sék a visszautasítás keretében maradni és ne méltóztassék felszólalását más irányba terelni. (Lendvai István közbeszól.) Én már többízben figyelmeztettem Lendvai képviselő urat a mai ülés folyamán, hogy ne zavarja a tanácskozás rendjét. Ha a képviselő ur folytatja a rendzavarást, kénytelen leszek rendreutasítani. Dinich Ödön: Azután otthagyta*a pártot, ellenzékbe ment és majdnem minden ellenzéki pártnak, vagy csoportnak volt tagja, lehetőleg vezetője, elnöke, vitarendezője. (Rassay Károly: Külön érdem! — Hegymegi-Kiss Pál: Agilitását bizonyítja!) ö volt az, aki a szociáldemokratákról itt a nemzetgyűlésen ugy beszélt, hogy azok nemzetközi kommunista társaság és épen ő az, aki császári és királyi kamarás létére ennek az általa nemzetközinek s kommunistának mondott társaságnak az élére állt (Lendvai István: Dehogy állt!), ugyancsak mint elnök és vitarendező. (Hegymegi-Kiss Pál: Olvassa fel a képviselő ur ezeket a beszédeket, amelyeket ő mondott! Fel vannak jegyezve!) Amikor a pártonkivüli képviselők csoportjának tagja voltam mint fiatal képviselő, őszinte csodálattal és tisztelettel viseltettem épen Szilágyi Lajos személye iránt, mert úgy láttam, hogy rendkívüli következetességgel és szorgalommal dolgozott és ezt minden alkalom: inal meg is mondottam neki. Akkor még nem tudtam, ki az a Szilágyi Lajos. (Lendvai István: Hát hogyha azt tudná, hogy ki az a Dinich ödön! — Derültség.) Amikor mint pártonkivüli képviselő nem láttam célját annak, hogy ott tovább együttműködjünk és ezt kellő és illő formában tudtul adtam az akkori ügyvezetőnek, Szilágyi Lajosnak, a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel beszéltem ugy róla, mint a, pártonkivüli csoport valamennyi tagjáról. És én meg vagyok győződve arról, hogy a pártonkivüli képviselők csoportjának többi tagjai egy pillanatig sem gondoltak arra, mintha éa nem viseltetném irántuk a legnagyobb tisztelettel ma is. : épen ugy, mint azelőtt viseltettem. Felhánytorgatja Szilágyi Lajos t. képviselő ur azt, hogy ő énnálam, az én kerületemben megjelent. Hát bocsánatot kérek, ez nemI uri tempó. Hiszen más képviselő urak is^ megjelennek képviselőtársaik beszámolóján és felszólalnak. Én is ott voltam nála és ott voltak