Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-412
A nemzetgyűlés Í12. ülése 1925. évi május hó 20-án, szerdán. 89 lattal, hanem az, hogy a nemzetet a bukástól üegmentse. Azt állította az előttem szóló igen t. képviselőtársam, hogy az ő javaslata egy lépés volt előre, ez a javaslat pedig egy lépés hátrafele. (Derültség.) Hát t. nemzetgyűlés, ha egy nagyot lépünk előre a sötétbe s azt vesszük észre, hogy az örvény szélére hágtunk, bizony egy kicsit visszalépünk, mert különben elbukunk. (Lendvai István: Jó volna, ha ön visszalépne!) Örvény szélén járunk, ez kétségtelen! (Lendvai István: Bethlen ül előtted, igazad van! — Derültség.) Abban az esetben is, ha elfogadom azt az okoskodást, amellyel mindig illetnek bennünket, hogy mi, parlamenti kisgazdák rossz utón járunk, mert nem ott volna a mi érdekünk, azon a helyen, ahol most vagyunk, mégis igaz, hogy az örvény szélén járunk s gondolkoznunk kell, hogy mit cselekedjünk ennek a korszakalkotó törvényjavaslatnak megszavazásánál. Előrelátni, a jövendőbe nézni nem lehet. A múlt tapasztalata azonban arra tanit bennünket, hogy nekünk nem szabad balra kanyarodnunk (Ugy van! a jobboldalon), mert a balrakanyarodás egyszer már ezt az országot tönkretette. (Ugy van! a jobboldalon.) Azért én mély tisztelettel kérem a baloldali blokkban lévő igen t. képviselőtársaimat, gondoljanak vissza arra az időre. Láttunk már ilyen dolgot, mikor a Károlyi-forradalom ideje alatt a szociáldemokratákkal közös blokkba tömörültek a radikális és másféle polgári elemek s azt gondolták, hogy magukhoz ragadják a hatalmat. Lovászy már akkor korán észrevette, ki is ugrott, s őt pótolandó, mint akkor hallottuk, sir va kérte nagyatádi Szabó Istvánt Károlyi Mihály, hogy lépjen be a kormányba, mert csak igy tud becsületes békét biztosítani ennek a nemzetnek, mert akkor elhiszik, hogy nemcsak a városi munkásság, hanem a kisgazdatársadalom is vele van és jobb békét köthet. Hiába lépett be nagyatádi Szabó István, mégis megjött a feldaraboló jegyzék és mégis eljött március 21-ike is és lett kommunizmus. (Ugy van! a jobboldalon.) Én nem hiszem, hogy azt a kitűnően szervezett pártot talán zsebre tudná rakni a mellettük sorakozó — hiszem és megengedem! — jóra törekvő magyar hazafias polgári képviselőknek csoportja, hanem talán abban az esetben megismétlődnék a múlt története. Világosan, nyiltan és őszintén szeretem megmondani azt, amit érzek, (Helyeslés.) Meskó István t. képviselőtársam egy szép példát hozott itt fel, lerajzolva, hogy mi ez a kormányjavaslat és azt banditához hasonlította. Azt mondta: a bandita az oriszágutoni fegyvert szeghez és azt mondja: pénzt vagy életet! Ez a javaslat szintén fegyvert szegez a szegény halandó elé a kormány által és azt mondja: Kenyeredet vagy pedig voksodat! Kérem, t. kép viselő társam, az a hiba, hogy nemcsak ilyen gavalléros banditák vannak ám a világon. Ezek bátor férfiak, ezekről még népdalokat is költött a magyar nép, mint például Bogár Imréről és Savanyu Józsiról 'Meskó Zoltán: Rózsa Sándor, a kutyafáját!), hanem van egy olyan IJéderer-fajta is, amely elaltat, azután álmában nyúz mes', lopja el a vagyont és az életet. (Taps a jobboldalon.) Ha a nyilt szavalás olyan, mint az előbbi banditák, akkor én a titkos szavazást ezekhez a gyáva, alattomos banditákhoz hasonlítom. (Meskó Zoltán: Csakhogy Léderer holtan nyúzott, ez a javaslat meg elevenen nvuzza az embert! —. Zaj. Elnök csenget.) A titkosság előbb elaltat. azután beférkőzik és mindentől, vagyontól, vallástól megfoszt. (Ugy van! a jobboldalon.) Erre már van példa. Én tehát hazám jövője, nemzetem fejlődése iránti aggodalmamban nyiltan is a nyilt választási forma mellett állok. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert ezt tartom alkalmasnak a továbbfejlődésre. (Kuna P. András: Őszinte magyar emberhez illő! Nem is a titkolózás!) No, de én falusi ember vagyok, a falusi választási módot ismerem és abból vonom a következtetést s állítom, hogy akármelyik szavazás volna törvényben, ott mégis csak nyílt a szavazás leadása. Lehetséges mást elgondolni a kis faluban, mint a nyilt szavazást? (Meskó Zoltán: 1922-ben másképen gondoltuk el!) Hát nem tudják ott minden emberről, hogy ki kire szavaz, akkor is, ha titkosan megy a választás 1 ? Itt van az a rendszer amely a fővárosi választásoknál divik, hogy aláírásokat gyűjtenek, elmennek valamennyi szavazóhoz és tudják, hogy ki kire szavaz. (Rassay Károly: Ez a gazság! Csalásra vezetett! — Szakács Andor: Ez a maguk bűne! — Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak a képviselő urak elfelejteni, hogy a szó egyedül Szabó István képviselő urat illeti! Szabó István ( sókor ópátkai): Én az egyenlőségnek vtagyofe a barátja. Az újságíró, aki a nyilt szavazás mellett foglal állást, már megmutatja az ő politikai hitvallását. Az a kortes, aki a faluban feláll és azt mondja: Emberek, ide szavazzatok, mert ettől többet várunk, az nyiltan foglal állást. Ési ha van! terror, megtorlás, zaklatás, akkor ezek a legjobbak, akik nyiltan, becsületesen bátran meg merik mondani véleményüket (Zaj a Ház minden oldalán) elbukjanak, azoknak büntetésben legyen részük, a sunyi pedig, aki csak vár, meg legyen jutalmazva'? De mi lesz az erkölcsi hatásai Jól tudom, alá vannak irva az ivek, a választás folyamatba tétetik, jön az öblös hangú kortes és azt mondja: nem kötelező ám rád nézve a.z az aláírás, oda szavazhatsz, ahova akarsz. Hát erre tanítjuk a jó magyar népet, akinek szava idáig kontraktus volt, amelyet az adott szó megtartására adott? Most meg olyan rafOnáltak legyenek, hogy nyiltan mellénk álljanak, titokban pedig ellenünk cselekedjenek? Ez nem felel meg a magyar nép jó erkölcsű gondolkodásának. (Meskó Zoltán: 1922-ben együtt voltunk a titkosság mellett.— Dénes István: Mi volt a kontraktusban?) Elnök: Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Szabó István (sókor ópátkai): Meskó képviselőtársamat elhagyta az emlékezőtehetsége, mert abban a bizottságban nem is voltam ott. (Meskó Zoltán: Kimegyek, majd megkeresem!) Bebizonyítja majd sajátkezüleg. (Kiss Menyhért közbeszól.) Elnök: Kiss Menyhért képviselő urat. kérem, méltóztassék csendben maradni! (Kuna P. András közbeszól.) Kuna képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Szabó István (sókor ópátkai): Ne felejtse el Kiss Menyhért képviselőtársam, hogy az Országos Földmives Pártnak voltam a tagja és annak a programmját vallottam. (Zaj a balés inhhnldalon.) Elnök: Ha a képviselő urak nem lesznek figyelemmel az elnöki intésekre, kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakat rendreutasítani. (Szakács Andor: Tagja volt a Friedrich-kormánynak! — Friedrich István: Együtt csináltuk az általános titkos választóid
