Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-412

A nemzetgyűlés 112. ülése 1925. évi május hő 20-án, szerdán. 87 jog 1 ellen nagy küzdelmeket folytattak, foly- I tatnak ma is. A titkosság ereje, egész törté­nete bizonyltja: mindenütt, ahol behozták. I azonnal kérdésen kivül állott, nem volt többé tulajdonképen politikai küzdelem tárgya sem, csak nálunk. (Ugy van! balfelől.) Másutt min­denütt mint egyszerű célszerűségi eszközt hoz­ták be, mert amikör egyszer megadták a vá­lasztójogot, akkor belátták, hogy biztosítani is kell, hogy az illető evvel a jogával ugy éljen, amint azt az akarata, lelkiismerete, meggyőző­dése diktálja. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. — Zaj jobb felől.) Erre pedig a gyakorlati élet más megoldást nem talált. Lehet, hogy önök találnak majd, de akkor egész Európa önöket mint úttörőket fogja tisztelni. (Barabás Samu: Nines kizárva! — Derültség és zaj balfelől. — ßlesko Zoltán: Ez a legjobb vicc, amelyet hallottam! — Kiss Menyhért: A szabad­kőműves-páholyban talán igy volt? — Ra­kovszky István: Hát Barabás szabadkőműves volt? - Kiss Menyhért: Igen! — Zaj.) Addig azonban, mig ezt fel nem mutatják, legyünk meggyőződve, bogy azt a célt, hogy mindenki meggyőződése szerint, szabadon gyakorolhassa a választójogát, eddig csak a titkossággal tudták elérni. Ez a titkosság nagy ereje. Angliában csak egy évre hozták be próba­képen, de azóta minden évben szó nélkül meg­ismételték, mert ezt annyira természetesnek tartotta minden párt, kivétel nélkül. _ Sokszor hallottunk, a tegnapi nap folyamán és azelőtt is bizonyos antipátiát hangoztatni a nyugati civilizációval szemben. Önök — ugy látom — keleti orientációra készülnek. (Derültség a bal­oldalon.) Engem ez most nem érdekel; nem fé­lek tőle, mert nem lesz ebből valami komoly, veszedelmes keleti orientáció. Csak konstatá­lom:, hogy akár Nyugatra, akár Keletre né­zünk, mindenütt egyaránt a titkosságot talál ­ink. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ez nem a Nyugat privilégiuma. Nyugatról jött, mert a politikai eszmék mindig onnan jöttek, ma azon ban már kiterjed minden keleti államra, Ja­pánra, Törökországra, Bomániára, Bulgáriára, Szerbiára; mindenütt kivétel nélkül, Nyugaton és Keleten megvan a titkosság, csak Magyar­országon és — megdöbbentő — az orosz szov­jetben nincs meg. (Igaz! Ugy vau! balfelől.) Az orosz szovjet és Magyarország: ez az a két ország, ahol a titkosság-tói félnek. A szov­jetnél ez nagyon érthető, mert ez olyan rend­szer, amely csakis akkor tartható fenn (Fel­kiáltások: Itt is!), ha nincs szabadság, nincs szabad akaratnyilvánítás, nincs szabad vá­lasztójog. Magyarországon azonban valóban nem látom be ennek szükségességét. Ez csak előítélet, dac, rövidlátás egyes uraktól (Ra­kovszky István: Hatalomféltés!), és hatalom­féltés. (Baross János: Tisztán korteskedés! Párturalom! — Szilágyi Lajos: Be is ismerték! — Zaj. — Elnök csenget. — Erdőhegyi Lajos: Kiktől féltsük a hatalmat? — Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Andrássy Gyula: Én nem is vagyok azon az állásponton, hogy mindent, ami Euró­pában divatos, mindent, ami Európában ural­kodó gondolat, mi magunknál alkalmazzuk. Hiszen történelmünk bizonyítja azt, hogy nagyrészt annak köszönhetjük létünket, hogy bizonyos uralkodó gondolatokkal szemben ál­lottunk. Csak kettőt emiitok meg. Az egyik a feudalizmus; a feudalizmus feltétlen uralma Magyarországon nem tudott erőt veiini a ki­rályság hatalmán. Ez mentette meg Magyar­országot. Ha fejedelemségekre, hercegségekre, grófságokra oszlik Magyarország, ugy mint NAPLÓ xxxn. Németország, Olaszország vagy Franciaország, akkor bizonyos, hogy ma már nem is beszél­hetnénk Magyarországról. Egy második ilyen uralkodó gondolat volt az abszolutizmus, A XVIII. században felvilágosodott abszolutiz­mus volt az uralkodó eszme. Nemrég kezeim között volt egy röpirat, amelyben II. József idejében magyarázzák a magyaroknak, hogy ne maradjanak el a kor eszméitől, ne ragaszkod­janak az ósdi magyar alkotmányhoz, hanem utánozzák az európai nyugati példákat, fogad­ják el a boldogító abszolutizmust. (Zaj.) Isten­nek hála, ragaszkodtunk a régi magyar tradí­ciókhoz, nem mentünk bele az abszolutizmusba s ennek köszönhetjük létünket. Én tehát nem arra hivatkozom, hogy a tit­kosság egy nyugati rendszer, azért fogadjuk el­De egy értelmes, jogos, célszerű rendszer (Rassay Károly: Erkölcsös!), amely nyugaton épen azon veszélyek elhárítására gondoltatott ki és használtatott, amely veszélyek nálunk fenn­állottak és ma is fennállanak fokozottabb mér­tékben. (Ugy van! balfelől.) Célja az, hogy a társadalom egyes tagjait, akik csupa függés­ben élnek (Ugy van! balfelől.), társadalmi és politikai kormányzati függésben, a szavazásnál mentesítsék e függés alól. Ez a nagy probléma, s ez a probléma Magyarországon ép ugy fenn­áll, mint Nyugaton (Baross János: Fokozottab­ban!), sőt még* fokozottabb mértékben, először azért, mert nálunk nagyobb az ösztön vissza­élni a politikai hatalommal, mint bármely más országban. (Ugy van! a baloldalon.) Szomo­rúan kell konstatálnom, hogy még mint bel­ügyminister is saját pártommal mindig küz­döttem azért, mert ellenállni akartam bizonyos erőszakos -befolyásolásoknak, amelyeket majd­nem lehetetlen megakadályozni, annyira vérében van a magyarnak. A magyar nem érzi azt, hogy tulajdonképen hibás dolog valakit lelki­ismeretében erőszakolni akarni. Hibának tartja, ha más nem teszi azt, amit ő. Azt tartja, hogy nem hazafias, nem hü a pártjához, nem igazán akarja azt, amit akar, ha megengedi, hogy egy tőle függő másképen szavazzon, mint ahogyan ő. Nagyon kell tehát vigyázni nálunk, ahol ez kifejlődött századokon át, ahol a társada­lom átmeneteken megy át, s ahol a kormány­hatalom oly centralizált, mint sehol a világon, sem Franciaországban, sem Németországban. Sehol a Világon nincs olyan centralizált kor­mányhatalom, nevetségig menő abszolutizmus, amely mellett alig lehet igazi parlamentáris éle­tet és szabadságot elképzelni, mint nálunk. (Igaz! Ugy van! — Tava a baloldalon. — (Baross János: Levegőt sem lehet szivni mi­nisteri engedély nélkül !_ — Dénes István: A vacsorákat is kontrollálja a minister ur! Min­dent kontrollál! — Rakovszky Iván belügymi­nister: Hiszen nálunk decentralizált hatalom van! — Dénes István: Ezért tartja a nagy apparátust? — Zaj. — Rakovszky Iván belügy ­ministers Az ön vacsoráit jó is kontrollálni!) Kérdezem azoktól az uraktól, akik.azt mond­ják, hogy nekik nem imponál a Nyugat, s hogy csak azt veszik át, ami a magyar viszonyoknak megfelel:' hát melyek azok a magyar viszo.­nyok, amelyek szükségessé teszik nálunk a nyílt szavazati jogot, ha nem az, ami volt a múltban,, a nemzetiségi kérdés? De ma ez nincs. Vagy talán a szociális kérdés nálunk vesze­delmesebb, mint másutt? Nálunk a szociálde­mokrácia erősebb, vadabb, mint másutt? De­hogy kérem! Sehol sines annyira a társadalom azon a fokon, ahol a felsőbb osztályok, a kö­zéposztály, az intelligencia igazi hazafiam LUUU­14

Next

/
Oldalképek
Tartalom