Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-412
86 A nemzetgyűlés 412. ülése 1925. évi május hó 20-án, szerdán. eiaországban, megijedt tőle, a legnagyobb ellenállást fejtette ki. Nagy emberek, mint Wellington, Peel és mások rámutattak arra, hogy milyen veszedelem származik abból, ha egyszerre azok veszik át az uralmat, akiknek nincsenek történeti tapasztalataik, akiknek nincs meg a kellő tudásuk, a politikában való gyakorlatuk, s rámutattak arra, hogy Anglia elveszíti vezető szerepét, ha a demagógia fog uralkodni. Felhozták tehát mindazokat az érveket, amelyeket ma itt hallunk felhozni. Azonban Angliában a konzervatív körök szerencséjére elbuktak ezek az urak és győzedelmeskedett a reform, keresztülment a választójogi törvény. Mi lett ennek következménye! Az, hogy ma, — mert később utódaik is hívek maradtak ehhez a tradícióhoz és a szükséges előrelépést mindig megcsinálták — (Uyy van! Uyy van! a baloldalon. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Mi is egy lépést akarunk csinálni!), megtörtént az —- s ez előtt én tisztelettel hajlom meg—, bogv a világháború után, a tömeg erőfeszítései után a tömegönérzet percében óriási többséget szerzett a konzervatív zászló, hogy a tömegek álltak oda a konzervatív zászló alá, mert tudták, hogy annak hordozói is haladni fognak, csak mértéket tartanak. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Mi is csak mértéket tartunk. — Rakovszky István: Szép mérték! — Dénes István: 65%-ot fosztanak meg a választójogtól!) így történt, hogy a szociáldemokrata kormány rövid próbálkozás után az angol nemzet a maga józanságának, a maga bátorságának, adott kifejezést, és egy konzervatív kormánynak hosszú időre teljhatalmat adott. Ezek a példák irányítanak. Még egy példa van. amelyet t. barátom Apponyi Albert fel is hozott: a magyar példa 1848-ból, amikor szintén a nemesség legyőzve aggodalmait, kicsinyességeit; bátor lépést tett előre. Ehhez csak azt jegyzem még meg, hogy azzal, hogy ezt a lépést megcsinálta, megmentette nemcsak az országot, hanem önmagát is. (Uyy van! Uyy van! a baloldalon.) Megmentette az országot, mert ha 1848-ban nem történt volna meg ez, elképzelhetetlen, hogy a Bach-rendszernek ellentállt volna a magyar nemzet. (Uyíj van! Ugy van! a baloldalon.) Ha nem maga a társadalom hozza (ízeket a reformokat, ha nem alkalmazkodik a kor követelményeihez, akkor felülről rendelik ezt meg és akkor a tömegek elhagyják a magyar zászlót, elhagyják a magyar eszmét, ellenünk fordulnak és Magyarország ma már nem volna. (Uyy van! Uyy van! a baloldalon.) A történelein tehát azt bizonyítja, bogy mindig azok a nemzetek jártak rosszul, amelyek túl okosak akartak lenni, túl kényelmes metódust választottak és az intelligencia, a belátás irányítását azzal akarták biztosítani, hogy számára törvényes túlsúlyt és túlhatalmat akartak biztosítani. Ez mai nap lehetetlen. (Uyy van! Uyy van! a baloldalon.) Manapság már az intelligenciának is el kell fogadnia az egyenlőséget, a munka fokozását és erősebb szervezkedéssel kell győzelemre törekednie. Higgyék el a velem szcmbeuülő t. képviselő urak és a kormány, hogy a konzervatív eszmének, amely szerintem ma uralkodó kell hogy legyen —• mert mindazok után a nagy válságok, vérveszteségek és veszélyek után, amelyeken a nemzet átment, egyideig csakugyan meg kellene állnunk és meg kellene menteni a nemzet életerejét, konzerválni kellene a magyar ösztönt, a magyar életerőt, hogy majdan megoldhassa a nagy feladatot: visszaszerezze azt, amit elvesztett —, higgyék el, hogy ezeknek a konzervatív érdekeknek az felelne meg, ha jó politikát csinálnak, ha a jogfolytonossághoz visszatérnek, ha a régi alkotmány alapján dolgoznak, nem pedig az, hogy uj, mesterségesen gyártott papiros-alkotmányokkal összetörik a légi intézményeket. (Uyy van! balfelöl.) Ezt nem lehet a titkosság elkerülésével helyrehozni. Azt a lelki mérget, azt a forradalmi anyagot, amit a népbe önt a kormány azzal (Uyy van! Uyy van! a baloldalon), ha a történelmi ezeréves alkotmányt nem tiszteli kellően, ha azzal szembe áll, erőszakos eszközökkel még ideig-óráig sem lehet ellensúlyozni. Napról-napra mélyebb lesz a törvény nem tisztelésének érzése. (Szilágyi Lajos: Jó példával járnak elő! — Lendvai István: Felülről tanítják!) Ami nincs a parlamentben, az létezik az életben. Hiába zárunk ki tö metreket, ha azok elégedetlenek: keserűséget visznek magukkal (Lendvai István: Jogos keserűséget!), nem bíznak a kormányzat fair-ségében, mert látják, hogy kapnak jogot, de a joggal szabadon élJ niök nem lehet, s igy olyan destruktív politikát folytatunk, amelyet nem lehet hatalmi eszközökkel parirozni. Jó szociális politika (Uyy van! balfelöl.), jó közgazdasági politika, a jogfolytonosság elvének tiszteletbentartása és szeretete, a régi alkotmányhoz való ragaszkodás, ezek azok az erők, amelyekben a jó konzervatív politika rejlik, nem pedig abban, hogy adunk jogokat, de nem engedjük, hogy szabadon élhessenek azokkal. (Uyy van! Uyy van! — Taps a baloldalon. — Baross János: A jegyző meg a főszolgabíró megakadályozzák!) Alkalmazva ezeket az általános igazságokat a mostani törvényjavaslatra, először is a jogkiterjesztésről kívánok röviden nyilatkozni. A io ,v kiterjesztés, amelyet a törvény kontemplál, talán nem elegendő, én azonban a mai viszonyok között hajlandó vagyok ezt a jogkiterjesztést elfogadni, abban megnyugodni, mert ugy látom, hoey jelenleg nincsenek olyan tömegek a választójogból kizárva, amelyeknek küzdelme a jogért olyan feszítő erőt képvisel, amely veszélyezteti az országot. Ugy látom, hogy nagyban és egészben a múlt választójogokkal szemben annyi haladás történt már, hogy nem olyan égető szükség az, hogy a jogkiterjesztés ma megtörténjék. Ezzel várhatunk későbbi időkig, amikor erélyesebben fognak a kívánalmak és követelések kifejezésre jutni. Különben azért sem olyan sürgős (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon), azért sem léphet fel olyan parancsolóan, követelőén a jogkiterjesztés, mert minden politikai nézet. amely ma Magyarorszáaron van, képviseletet talált ebben a parlamentben. (Zaj a jobboldalon.) A múltban az volt a parlament fő hibája, hogy a szocialisták nem voltak benn. Most a szocialisták, a munkás képviselők is itt vannak, ug*y hogy ez nem olyan fontos és égető szükség-. De annál fontosabb és annál égetőbb szükség a titkosság. (Uyy van! Uyy van! a bedoldalon. — Zaj a jobboldalon. — Baross János: Ezt még Sokoró is meghallgathatja!) Az a legsúlyosabb dolog, hogy megadják a jogot, de azt nem lehet szabadon gyakorolni. Én nem azért tartom a titkosságot elkerülhetetlennek, mert mindenütt megvan, mert egész Európában elfogadták, hanem azért, mert egész Európában bevált. (Barabás Samu: Szeretnék viszszacsinálni! — Nagy zaj, derültség és ellentmondások ball elöl.) Ez az egységes párti tudomány, amelyről itt már hallottam, a valóságnak ellenkezője. Igenis, az általános választó-
