Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-410

A nemzetgyűlés 410. ülése 1925. évi május hó 15-én, pénteken. 47 szólni képviselő urak, mert a szónoknak csak nagyon rövid ideje van arra, hogy érveit előadhassa. Cserti József: Én, t. Nemzetgyűlés, nem vagyok hive a vélelmezésnek. Méltóztassanak a törvényben pontosan lefektetni mindent, mert iffy arra gondol az ember, hogy ennek a háta mögött az áll, hogy a kerületből ki szór ithatnak annyi választót, amennyit akarnak; abban a kerületben, amelyben a kormány biztosítani akarja maffának a többséget, felveszik majd a választókat, ahol pedig el akarja nyomni az ellenzéki képviselőt, ott nem fogja tudni igazolni senki, hogy járt az iskolába. Ha nem ez volna a cél, akkor elfogadnák az irni-olvasni tudás követelményét. Most lesz olyan kerület, ahol a választók 90%-a ki fog esni emiatt. így van ez. igen t. előadó ur! Ne tessék vélelmezni és rendeletekkel intézkedni, hanem tessék a törvényben kimondani, hogy kinek adunk választójogot, vagy tessék megmondani nyíltan: nem kapsz választójogot. Burkoltan elsikkasztani a választójogot, ez a legelitélendőbb. Méltóztassék arra is gondolni, hogy nem maradnak örökké kormányon. Lovász János képviselő ur szintén nem kaphatná meg a választójogot, mert az ő községében a református felekezeti iskola helyesen vezetett előmeneteli naplói csak az 1888/89. tanévben kezdődnek. Veres Ferenc nemzetgyűlési képviselő ur ugyan azt mondja, hogy a gávai református elemi népiskolában végezte iskoláit, de erről az irattárban nincs semmi nyom, mert a kimutatások csak az 1892/93. iskolai évvel kezdődnek és azóta is hiányosak ctZ cl datok. (Nánássy Andor: A debreceni kollégiumban kivette a bizonyítványát !) Sokorópátkai Szabó István volt minister ur szintén nem tudja beszerezni bizonyítványát. A feljegyzés azt mondja: „Nagyméltóságú Sokorópátkai Szabó István nemzetgyűlési képviselő úrra vonatkozóan semmiféle feljegyzésünk sincs". (Kiss Menyhért: Hungária könnyeket ejt!) Mayer János minister ur sem tudja beszerezni a bizonyítványát, mert az előmeneteli naplók szintén csak az 1890/91. tanévtől vannak meg. amint ez az irás mondja „a régebbi időkből sem hivatalos, sem magán feljegyzések nincsenek iskolánk birtokában". Ezek az adatok napnál fényesebben bizonyítják azt, hogy ha ezt a törvényt igy épitik fel. ennek háta mögött van valami. T. képviselőtársam. Csizmadia András sem tudja beszerezni bizonyítványát. (Csizmadia András: Még rem próbáltam! — Zaj. Halljuk! Halljuk! — Szilágyi Lajos: Politikai öngyilkosságot követnek el, ha ezt megszavazzák! — Barthos Andor: Benn van az 1918-as választói névjegyzékben!) A nőknek a 6 elemi osztályról szóló bizonyítványt kellene beszerezniük, ami teljes képtelenség", tehát náluk még súlyosabb a helyzet. Különben sem látok nagy különbséget a között, hogy valaki 5 vagy 4 elemit végzett. Az iskolai képzettség nem lehet alap arra, hogy hozzákössük a választójogot. Az emberek az életben formálódnak. Van. aki 6 elemit végzett, van, aki 3-at, és mégis a 3 elemit végzett ember sokkal képzettebb lett annál, aki 6 osztályt végzett. Ha a kormánynak nem áll szándékában az. — amit feltételezek —, hogy ezzel akarja megszükiteni a választójogot ott, ahol nincsenek jó fiuk, méltóztassék elfogadni, amint gróf Apponyi Albert is rámutatott s ami sokkal helyesebb, az irni-olvasni tudást. (Kiss Menyhért: Kisgazdaprogram!) Ami a jogkiterjesztést illeti, én nem csűröm-csavarom a dolgot azzal, hogy fokozatosan kell előrehaladni. Nekem] az az álláspontom, hogy, aki jó volt katonának, aki az adók tömkelegét fizeti, fogyasztási adót, forgalmi adót és mindenféle más adót, s aki dolgozik, az legyen jó szavazónak is. (Csizmadia András: Csak az ne legyen jó szavazónak, aki hazájának ellene van! — Kiss Menyhért: Ezt mi is elfogadjuk!) Aki nem megbízható, akit elitéltek, annak ne adjunk szavazati jogot. Azt is helyeslem, hóp-y azoknak a vándornépeknek, akik helyüket változtatják, ne adjunk szavazati jogot. (Zaj. ËInök csenget.) Méltóztassék megadni a szavazati jogot azoknak, akik jók voltak katonáknak, akik jók voltak vérezni, meghalni a hazáért. (Barthos Andor: Akik meghaltak, azok már nem szavaznak. — Meskó Zoltán: A munkapártnál leszavaztak! — Kiss Menyhért: Most is bevették a halottakat!) Nem jogkiterjesztés. hanem jogfosztás az. ha száz és százezer embert, akik már két cikluson át gyakorolták szavazati jogukat, most megfosztanak ettől a jogától. Helyesnek tartom a javaslatnak azt a részét, amely a választások tisztaságának megőrzésére tör( kszik. Ez azonban semmit sem fog érni akkor, ha a gyakorlatban ezután is ugy lesz, mint a múltban volt, amikor szintén voltak büntető paragrafusok, de mégis láttuk, hogy micsoda erőszakoskodások voltak, hogyan terrorizálták a munkásokat, tisztviselőket, aratókat. Sokszor láttam, hogy szekereken vitték a béreseket, hogy oda szavazzanak, ahova a gazdájuk szavazott, de azt még nem hallottam, hogy valakit emiatt megbüntettek volna. Épen ezért nem hiszem, hogy ez a javaslat a gyakorlati életben be fog válni. (Zaj.) Nagyon helyeslem azt is, hogy a javaslat módot ad arra, hogy ki lehessen küszöbölni azt a visszaélést, amely a múltban sokszor megtörtént, hogy az ajánlási iveket valamelyik képviselőjelölt összevásárolta, ugy, hogy a többinek már nem nyújtott. Azt azonban nagyon aggályosnak tartom, hogy nem lehet csoportokban szavazni. Méltóztassanak megengedni, hogy egyformán járulhassanak az urnák elé. Hiszen faluhelyen ugy sincs verekedés, menjenek be a szavazóhelyiségekbe ugy, ahogy akarnak. Eddig sokszor megtörtént, hogy mikor a kormány szavazói leszavaztak, akkor a többieket már nem engedték be, egyszerűen lezárták a szavazást. (Kiss Menyhért: Nagyatádon pedig a jelölteket zárták le.) Nem vagyok hive az Ernszt-féle javaslatban foglalt 10%-os behívásnak. Az indokolás azt mondja, hogy ezzel a műveltebb rétegek is be fognak kerülni. Aki képviselő akar lenni, az álljon ki és mondja meg, hogy mit akar. Ugy tűnik fel, mintha az összeülő nemzetgyűlés azt mondaná: mi nem vagyunk képesek elvégezni a teendőket, keressünk magunknál okosabb embereket is. Aki képviselő akar lenni, az mondja meg, hogy mit akar és vesse alá magát a választási eljárásnak. Legjobban helytelenítem a törvényjavaslatban az úgynevezett izgatási paragrafust. Mire nem lehet rámondani, ha az ember megmondja az igazat, hogy nem izgatás? Az ember tényleg magát izgatja legjobban, a tények izgatják legjobban az embert. Ha valamely jelölt beszélni fog az adókról és elmondja, hogy milyen igazságtalan adók vannak Magyarországon, hogy mennyire degresszív az adózás, milyen adók vannak a tömegek vállaira zúdítva, igy a fogyasztási és forgalmiadók; amidőn bebizonyítom azt, hogy pl. a béres sokkal több gyufaadot fizet, mint a gróf, mind• ezt nem lehet izgatásnak venni? Ha elmon-