Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-410

A nemzet gyűlés 410. ülése 1925. évi május hó 15-én, pénteken. 31 a kiváló nagy férfiakkal, akik a történelemibe örökre beirták nevüket — és hiába beszéltek, mert a magyar földesurak egy része — tisztelet a kivételeknek, hiszen a haladás oldalán is ők állottak — mereven elzárkózott a haladás elől, mereven elzárkózott a robot, a dézsma, a jobbágyság, az urbériség eltörlése elől, mignem jött az 1831. évi felvidéki forradalom, kitöri a parasztlázadás s akkor történelmi osztályaink engedtek. Azután elnyomták a felvidéki parasztlázadást s megint jött az elnyomás. 1848-ig megint igen súlyos helyzete volt a magyar föld népének. Széchenyi, Kossuth, felsőbüki Nagy Pál, Deák Ferenc és a többiek, a legjobbak lelküket kitették az ország házában, de nem hallgattak rájuk. Tudjuk nagyon jól, hogy demagógoknak nevezték el a legkiválóbb férfiakat, mig azután jött 1848. 1848-ban megint észbe kapott a történelmi osztály és részben teljesítette a nemzet követelményeit. 1918 előtt a magyar nép ismét igen nagy erőfeszítést tett, hogy szabadságjogait és emberi jogait kivívja. Méltóztatnak emlékezni arra az időre, amidőn, fájdalom, épen a legnagyobb magyarok egyike, gróf Tisza István ellene szegült ennek, úgyhogy meg kellett érnünk azt, hogy a magyar király, a Habsburg király volt kénytelen a magyar nép számára megígérni azt, aminek ellene állt a magyar gróf, a mi vérünk, hogy t, i. választójogot kell adni a magyar népnek. Jött 1918. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy akkor szintén volt egy részben spontán lelkesedés, amikor is felkínálták történelmi osztályaink a maguk javának egy részét a nemzet és a haza javára. Amikor aztán elmultak a nagy napok, nagyjaink megint visszahúzódtak és amit jobbkezükkel adtak, azt visszavették a balkezükkel. Ezek a tanúságok kell hogy figyelmeztessenek bennünket arra, hogy a történelem mindig megismétli magát. Hiába akarjuk fejünket a homokba dugni, ha nem előzzük meg a dolgokat, ha igazságtevéssel nem előzzük meg a bajokat. Amint eljött annakidején 1831. 1848 és 1918, épugy el fog érkezni ennek a fejlődésnek egy ujabb fázisa. Minthogy nekem erős a hitem és meggyőződésem, hogy a kor szellemének a mi uralkodóosztályaink sem állanak ellent, bármilyen erősek is ma látszólag a mi történelmi osztályaink; mivel erős a hitem, hogy a hivatottak be fogják látni, hogy a nép széles rétegeire'támogatása nélkül nem lehet a haza javára kormányozni, én ezt a törvényjavaslatod .szerencsétlen jégesőnek és elemi csapásnak tartom, amelyet, remélem, rövid idő alatt ki fog heverni a magyar nemzet. (Kiss Menyhért: Nem lesz ebből törvény!) Mivel ugy vettem észre, hogy a bizottságban a legkiválóbb férfiak szava hiábavaló volt, s minthogy azt kell tapasztalnom, hogy gróf Apponyi Albertnek a legnagyobb, a legbölcsebb magyarnak kiemelkedő érvei hiábavalóak, én meg sem kisérlem. hogy meggyőzzem a többséget annak az útnak helytelenségéről, amelyet köve-, pusztán azokkal az indokokkal és érvekkel foglalkozom, azoknak helyt nem állását akarom kimutatni, amelyekkel a t. többség és a t. belügyminister ur iparkodik ezt a törvényjavaslatot elfogadhatóvá tenni. Ha elolvassuk az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolásának első felét és összehasonlítjuk azt az indokolás második részevei, akkor össze kell csapni a kezünket, látván a hihetetlen ellenmondásokat. A bizottság jelentése és ez az indokolás arról tesz tanúságot, hogy küzdött egymással a jó és a rossz, hogy küzdött egymással a fogalmazásnál az emelkedett magas szellem és a sötétség. Fájdalom, a magas szellem, a világosság győzött az indokolásban, a sötét szellem azonban — engedjék meg, hogy nevén nevezzem — a reakció győzött a törvényjavaslatban. Nem kisebb jelszavakat tartalmaz a jelentés, mint a következőket, amelyek méltán beillenék a demokratikus államok választójogába is. A következőket olvassuk a jelentésben (olvassa): , A közönség mindenütt felismerte a közügyek intézésében való részvétel nagy horderejét és azt. hogy saját érdekeit leghathatósabban akkor érvényesítheti, ha befolyást nyer a törvényhozó testület megalakításában való közreműködésre". Hogy illik ez ahhoz, hogy kifejezetten és nyíltan kizárják a földmunkásság 51%-át a választójogból! Azután igy folytatja a jelentés: „Kétségtelen, hogy nemcsak az állampolgári jog. hanem a parlamentáris rendszer szempontjából is, feltétlenül kívánatos, hogy minél szélesebb rétegek nyerjenek választójogot, mert a parlamentáris rendszer csak akkor felel meg céljának, ha a nemzet akaratát híven képviseli. Nem szorul tehát bizonyításra, hogy a választójog kiterjesztését sürgető közhangulat jogos alapokon nyugszik". Ezek után a szavak után itélve a törvényjavaslatnak egy fenomenális és abszolút demokratikus, igazságos törvényjavaslatnak kellene lennie, ámí e gyönyörű szép elvekkel szemben a kormány a jogfosztás olyan nagy mértékét alkalmazza, amelyhez fogható eddig kevés volt. Engedje meg a t. belügyminister ur, de nem mulaszthatom el kijelenteni, hogy amidőn a belügyminister ur a törvényjavaslat indokolásában jogosnak mondja a széles néprétegeknek azt a törekvését, hogy bejussanak a parlamentbe, s amidőn ez a széles népréteg a jogait i érvényesíteni akarja, amidőn gyülekezési jogáí val, mint alkotmány-biztosítékával élni I akar, a t. belügyminister ur a kapacitációnak. ' a meggyőzésnek még a legelemibb módját sem ! engedélyezi. Az igen t. belügyminister ur nem | engedi meg, hogy gyűléseket tartsunk; nem I engedélyezi azt, íiogy, pártvacsorákat tartsunk; l nem engedi meg azt, hogy a békés polgárok í érintkezzenek egymással. Önök kizárják még a lehetőségét is annak, hogy ezt a jogot — amelyet ön és az ön bizottsága jogosnak mond — érvényesíthesse a magyar nemzet. Azt mondja a bizottság jelentése továbbá I igen helyesen, hogy az előttünk fekvő törvényj javaslat az általános választójogot kivarrja kódexünkbe beiktatni az ipari és mezőgazdasági nagy tömegnek bevonásával, mert nagy igazság az, hogy (Zaj. — Felkiáltásoki Hallmkl Halljuk!) az öntudatos polgári életet biztosító szabadságjogok annál erősebb alapokra vannak fektetve, minél szélesebb körére terjesszük ki azoknak, akiknek ez a szabadságjogokat biztosító szigorú állami és társadalmi rend fentartása érdekében áll. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Dénes István: Méltóztassék talán megindokolni, t. előadó ur, azt, hogy a világnak melyik államában nevezik általános választójognak, ezt a jogot és melyik állam törvényhozásában merészelték a törvényjavaslat jelentésébe és indokolásába bevenni, egy ilyen kifejezést, hogy az általános választójogot akarják kódexbe iktatni akkor, amidőn a mezőgazdasági cselédség 65-4% -át, a mezőgazdasági iöldmunkásságnak pedig 50.5 százalékát zár5*