Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-410

30 A nemzetgyűlés MO. ülése 1925. évi május hó 15-én, pénteken. lak — amely néprétegek ma szerinte éretlenek —, első felbuzdulásukban önként, minden kényszerűség: nélkül, pusztán a haza iránti fellángolásból felajánlották a magyar haza és a magyar nép széles rétegei részére az egyetlen megélhetési alapot, nagybirtokaiknak azt a részét, amelyet nélkülözni tudtak. De elfelejtették a mi történelmi osztályaink — fájdalom — azt, hogy mi volt az oka a kommün kitörésének és elfelejtették azt is, hogy egy rövidlátó politika következményeképen milyen szenvedéseken ment keresztül az egész magyar nemzet a kommün alatt. T. Nemzetgyűlés! Mi s különösen én és a pártom érezzük erősen azt, hogy a t. kormány és különösen a t. kormánynak igen t. és általam nagyrabecsült belügyministere (Nánássy Andor: Helyes!) az erős kéz politikáját akarja csinálni. Én helyesnek tartom az erős kéz politikáját, szükségesnek tartom az erős kéz politikáját, de nem tartom az ország érdekében valónak az erőszak politikáját és a balkéz politikáját. Én hiába keresem a t. belügyminister urnák az erős kezét; amerre nézek az országban, akár a Dunántúlra, akár a Tiszántúlra, akár a Duna-Tisza közére, mindenütt azt látom, hogy a belügyminister ur egy rémképtől űzetve keres-kutat, fentart iszonyú apparátusokat rettenetes költségekkel, amelyek kutatnak és nyomoznak, keresik a bűnbakokat, keresik, hogy hol tudnak felfedezni valamit, amibe bele tudnak kapaszkodni és nem veszik észre. hogy — bár a szándék jó és nemes — azok a szervek, amelyeknek a kezén keresztüímennek ezek a dolgok, igazságtalanok, sokszor megfeledkeznek emberi mivoltukról. (Mozgás a közéven. — Elnök csenget.) Ez a törvényjavaslat — fájdalom —. mint tegnap gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is leszögezte, a magyar föld népének színmagyar millióit, a magyar földmunkásságnak több mint 51%-át — akiket kizár a választójogból — a haza ellenségeivé degradálja le, akiktől félteni kell a hazát, miként féltette épen a belügyminister ur a rácoktól és az oláhoktól a magyar hazát; mondom, ellenséggé degradálja a magyar földmunkásság széles rétegeit. Ez a törvényjavaslat ugy bánik a magyar földmunkássággal, mint ellenséggel, amelyre ^ rásüti a bélyeget, hogy megbízhatatlan, tehát á választójogból ki kell zárni. Ne méltóztassék tőlem rossz néven venni, ha én, látva ezt a mérhetetlen jogfosztást és igazságtalanságot, ezt a törvényjavaslatot egyszerűen pária-törvényjavaslatnak nevezem el. (Zaj a baloldalon.) Pária-törvényjavaslat nemcsak azért, amiért gróf Apponyi Albert tegnap az _ embertelenség bélyegét sütötte erre a törvényjavaslatra, hanem azért is, mert ha — fájdalom — ez a törvényjavaslat, amely kizárja a magyar földmunkásság több mint 50%-át a választójogból, törvényerőre fog emelkedni, ebben az esetben fenmarad a pária-rendszer, az a rendszer, amely a falu színmagyar fajtömegei részére olyan sorsot fog juttatni, mint Indiában a páriák élete. (Ugy van! a baloldalon.) Most már, mondhatom, hogy nem kell egyedül szerény tapasztalataimra támaszkodnom, most már hivatkozhatom gróf Appon,yi Albertre, aki azt mondotta, hogy odavész a kukoricaföld és az aratás is, ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Zaj és ellentmondások a jobboldalon, — Elnök csenget.) Fájdalom, ez a törvényjavaslat kevés bölcsességgel fölébe helyezi az osztályérdekeket — amint majd ki fogom mutatni a törvényjavaslat indokolásával — a haza egyetemes érdekeinek. Ahelyett hogy ezen alkalommal a t. többség és a t. kormány egy nagv és nemes gesztussal kibékülne a magyar nép széles rétegeivel, jogot adna a magyar nép széles rétegeinek ahhoz, hogy sorsába beleszólhasson, ahelyett, hogy jogot adna nekik az élethez, a talpraálláshoz, fájdalom, azt kell tapasztalnom, hogy görcsösen ragaszkodik a XX. század szellemével össze nem egyeztethető jogfosztáshoz. Engedjék meg, ha én nem köntörfalazok. hanem megmondom nyiltan, hogy ez nem egyéb, mint a feudális nagybirtokrendszer fentartása. (Ugy van! a baloldalon. — Ellentmondások a jobboldalon.) Ugy gondolom és ugy érzem, hogy a t. kormány és a t. többségnek is fanatikusan arra kellene törekednie, hogy e kis csonka országban ne legyenek kitagadottak és ne legyenek beérkezettek. Ugy érzem, hogy ma nem volna szabad azt a luxust megengedni magunknak, hogy külömbséget tegyünk elsőosztályu

r polgárok és másodosztályú polgárok között. Én ugy gondolom, ez a kis nemzet nem engedheti meg most magának azt, hogy a magyar nép egy rétegére, legszélesebb rétegére, rásüsse azt a bélyeget, hogy éretlen, másik rétegére pedig azt mondja, hogy érett. Én ugy gondolom, hogy amikor fajrokonok nélkül, letiportan, szétdarabolva, mindenkitől elhagyatva^ és lenézetve, leskelődő ellenségektől körülvéve áll itt ez a kis nemzet, ez a kicsiny sziget Európa viharzó tengerében, akkor nekünk ezt a súlyos hibát elkövetnünk bűn a nemzet ellen. (Ugy van! balfelől.) Önmagunkon kivül senkink sincsen, mi magunk szegények vagyunk. Kérdezem, t. Nemzetgyűlés: miért van tehát szükség egy ilyen törvényjavaslatra, amely az ország fiainak széles rétegeiben elhinti a tesvérharc mérgét? Kérdezem: milyen bölcseség az, amely nemi elégszik meg egy csonka kis ország feje fölé tornyosuló egyéb • veszedelmekkel, hanem e szerencsétlen nemzet I fejére egy ujabb veszedelmet, a viszálykodás^ nak, a testvérharcnak siílyos veszedelmét akarja felidézni? Fájó szívvel látom és érzem, hogy a nemeslelkü hazafias szellemű, istenfélő 1 és igen értelmes magyar földmunkás páriák| nak ez a törvényjavaslat nagyon nagy lelki keserűséget és igen nagy fájdalmat okoz. De : nemcsak fájdalmat okoz. Megnyugtathatom a | t. többséget, hogy óriási tévedésben van akkor. | amikor azt hiszi, hogy a földmunkástömegekI nek a választójogból kizárt 50%-a meg fog ! nyugodni, el fog csendesülni, ha ebből a tör! vényjavaslatból törvény lesz. Ellenkezőleg, ez | a széles népréteg, ez a színmagyar népréteg : nem fog ebbe belenyugodni, hanem igenis, felveszi a küzdelmet és bármilyen egyenlőtlen fegyverekkel küzd is a kormánnyal szemben, megnyugtatómba t. kormányt, nem a mi erőnk miatt fog győzni a földmunkásság, hanem győzni fog azért, mert mint Apponyi Albert t. képviselőtársam kifejtette, ez a kornak a szelleme és ez van beidegezve az embermilliók lelkébe. (Ugy van! balfelől.) Engedje meg nekem a t. Nemzetgyűlés, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy fájdalom, a magyar történelem tapasztalatai szerint a mi uralkodóosztályaink, történelmi osztályaink sokszor nerru vették észre, hogy a korszellem értelmében és ja népmilliók érzelmei és jogos követelései érdekében hogyan kellene cselekedniök. Majdnem mindig csak akkor vették ezt észre, amikor már késő volt. Én a t. kormány és a t. többség figyelmét felhivom azokra az időkre, amidőn 1831 előtt hiába 1 állottak fel legkiválóbb magyarjaink — Isten megáldotta akkor a magyar nemzetet azokkal