Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-418
302 A nemzetgyűlés 418. ülése 1925. évi május hó 28-án, csütörtökön. tenni a nő és a féru választó között. Egészen indokolatlan és felesleges is ez a megkülönböztetés, különösen felesleges ez az elmúlt idők, a történelmi események után, amire a javaslat is hivatkozik* amely események, mint az imént voltam bátor kifejteni, olyan nevelő hatással voltak a férfiakra, hanem a nőkre is, amely őket önállókká tette, amely bennük a közügyek iránti érdeklődést kellőkép felkeltette és igy alkalmasakká tette őket arra, hogy a törvényhozás munkájába közvetve beleszóljanak. A javaslatnak leglényegesebb kérdése azonban az, hogy a szavazás hogyan történik. Ha még alku tárgyává kellene tenni is a jogkiterjesztést, itt még inkább hajlandó lennék tárgyalni e kérdésről, de a titkosság vagy a nyiltság tekintetében nem tudom elfogadni a javaslatot, mert a felfogásom az, hogy inkább ne adjunk jogot, mintsem adjunk és korlátozzuk az illetőt abban, hogy jogával szabadon élhessen. Nem ér az semmit, sőt ellenkezőleg egyenesen visszaélés — nem akarok súlyos kifejezést használni és azt mondani, hogy erkölcstelen —, hogy adjak az embernek jogot, de csak azért, hogy azután presszionáljam, kényszeritsem arra, hogy jogával az én javamra éljen. Ez nem okos dolog. Inkább korlátoznám tehát a szavazást, inkább itt tennék engedményeket, de a nyilt szavazást semmiesetre sem tartom elfogadhatónak. Gyengék nagyon azok az érvek, amelyeket a nyilt szavazás hívei felhoznak. Nagyon gyengék és nem is nagyon érdemes velük vitatkozni, mert ha az ember ezekkel foglalkozik, nem tudja, nevessen-e vagy pedig bosszankodjék rajtuk. Mert például az, hogy a titkos szavazásnál sem lehet megakadályozni a visszaéléseket, nem állja meg helyét, Itt Eubinek István képviselő ur elment annyira, hogy azt mondotta, hogy 80 esetet tud említeni, amelyek alkalmasak arra, hogy visszaéléseket kövessenek el a titkosság mellett. (Malasits Géza: A nyilt választásra százezret tudunk!) Eubinek kénviselő ur elfelejtette elmondani, hogy melyik ez a 80 eset, de ha igaza van 1 , hogy 80 eshetőség van a titkos szavazás mellett a visszaélésre, akkor nyilt szavazás mellett ezt a számot meg se lehet határozni. (Ugy van! Ugy van!) Egy bizonyos és azt mindenkinek el ' kell fogadnia, hogy nyilt szavazásnál rengeteg mód van arra, hogy visszaélést kövessenek el, hogy az embereket befolyásolják, terrorizálják, egyrészt fe^ lülről, másrészt alulról. Én pedig mindenféle terrornak ellensége vagyok, azért nem fogadhatom el, jöjjön ez a terror akár felülről, akár alulról. Ha a fővárosi választásokról beszélünk, azt hiszik a t. képviselő urak, hogT ha itt nyilt szavazás lenne, akkor az eredmények sok tekintetben talán mást jelentenének? Én nem akarom azt, hogy teszem fel. a tisztviselők, a közalkalmazottak szavazását a kormány ellenőrizze, de nem akarom azt sem, hogy például a munkásságot a szociáldemokrata szakszervezetek ellenőrizzék, mert ennek is van módja, (Malasits Géza: Mit törődik a szakszervezet ezzel!) Hát mondjuk a pártszervezet. Bizonyára elismerik a képviselő urak is, hogy ha nyilt szavazás volna, az urak is tudnák ellenőrizni, hogy a gyár munkása önökre szavaz-e vagy nem, és ha nem szavaz önökre, akkor esetleg ott is retorzió állana be. Tehát egyik oldalról sem helyes a befolyásolás annál kevésbé, mert igaza van azoknak, akik azt állítják, hogy nagyon sok a függő viszonyban levő ember, s ezeknek a függő viszonyban levő embereknek szabadakaratát befolyásolja az, ha jogukat nyiltan kell gyakorolniuk. Egyébként még csak egy érvet a titkosság mellett. A t. képviselő urak látták, hogy ha valaki május 21-én és 22-én, mikor Budapesten választás volt, végigment a főváros uccáin, nem is vett tudomást arról, hogy itt választás van, olyan simán ment a dolog. A város megtartotta a maga rendes képét anélkül, hogy azon valami változás lett volna észrevehető. Tessék megnézni egy nyilt szavazást. Vájjon elképzelhető-e nyilt szavazás fejbeyerés és néhány megbicskázás nélkül? Mondjuk, hogy el lehet képzelni, mondjuk, hogy ilyen is volt; de viszont tudok nagyon sok esetet, amikor tueatszámra történtek meg ezek az atrocitások és kilengések. (Batitz Gyula: A lőcsöket szokták kiszedni a kocsikból! — Esztergályos János: És a vendégoldalt! — Hegymegi : Kiss Pál: Például a nagykállói kerületben!) Épen azért, mert én ezt az aktust, amelyet a legszentebb állampolgári jog gyakorlásának tartok, nem szeretném _ vásári zajnak kitenni, nem szeretném cirkuszi jelenettó átalakítani, legyen igenis a választás komoly, méltóságteljes és az ügyhöz méltó, mert hiszen azokon a napokon, amikor választanak, nagy ügyek forognak kockán, nagy ügyek dőlnek el és ha más ok nem lenne, ez is egy ok, hogy a titkos szavazást iktassuk törvénybe. A nyilt szavazás híveinek van egy másik érvük is, amely a javaslatban is benne van, t. i. hogy a magyar ember jellemével nem fér össze a titkos szavazás, mert a magyar ember a nyilt szavazáshoz van szokva. Ez is olyan érv, mint l az előbbi. Nem nagyon érdemes vele vitatkozni s én csak annyit mondok, nem helyes dolog az, ha a választópolgárt arra kényszeritjük, hogy ő ott akár jeliemi, akár erkölcsi, akár fizikai erőmutatványokat produkáljon egy-egy választásnál. Ne itt akarjunk mi jellemnevelést; sokkal okosabb lesz — és a válas,ztópolg"ár jellemére is jobb hatással lesz —, ha a választópolgárra bízzuk, hogy szavazatát szabadon, minden befolyás nélkül gyakorolja. Szerintem a titkos választójog egyetlen biztositéka a tiszta választásnak is. Ha tehát mi komolyan akarunk tiszta választást, ha komolyan akarjuk a választópolgárok akaratának szabad megnyilatkozását, a titkosság mellett kell állást foglalnunk. Ha nem akarjuk, hogy az a lélekvásár, amely a magyar választásokat jellemzi, megismétlődjék, ha nem akarjuk lealjasitani, lealacsonyítani a választópolgárokat és ha nem akarunk alkalmat adni arra. hogy a megvesztegetések sorozatosan nyilvánuljanak meg, íikkor is a titkosság mellett kell állást foglalnunk, mert a titkos szavazás az egyedüli garancia arra, hogy a megvesztegetés, az ita^ tás-etetés — ha meg is történik — hiábavaló legyen, mert végeredményben a választópolgár ugy él szavazati jogával, ahogy azt meggyőződése diktálja. Súlyosbítja ennek a javaslatnak hibáját az, hogy disztingvál, és egyik helyen titkos szavazást, a másik helyen pedig nyilt szavazást akar törvénybe iktatni. Ez, felfogásom szerint, teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan. Polgárság és polgárság között nem volna szabad igy disztingválni, különböztetni, és^ főleg nem szabad ezt a keresztény kisgazdapártnak, a falu népe képviselőinek megtenni, mert ezzel olyan bizonyítványt állítanak ki maguk a falu népéről, amelyet áz nem fog maguknak megköszönni. Nem szabad a magyar falu népét kevésbé meglő zhatónak tartani a város népénél, annál kevésbé — s ebben azt hiszem, egyet is fogunk
