Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-418
A nemzetgyűlés 418. ülése 1925. évi május hó 28-án, csütörtökön. 293 hanem itt ne csináljanak egy uj rabszolgatörvényt és ezzel ne fosszák meg újra és újra a magyar népet annak lehetőségétől, hogy lelkileg* ragaszkodjék ehhez a hazához, mert azzal, hogy azt mondjuk neki: ragaszkodjál a hazához és szeresd, örülj, hogy magyar vagy, közben azonban a mezőkön, a falvakban éhen háláljuk, nem fogjuk őt a haza iránti ragaszkodásra birni. (Görgey István: Az ipari munkásságról beszél? — Pikler Emil: A földmunkásokról is szó vau!) Én nemcsak ipari munkás vagyok, hanem magyar ember is. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Nem a földbirtokom az, ami magyarrá tesz engem, hanem az, hogy itt születtem (Farkas István: Önök csak a saját szűkebb érdekükben beszélnek!) és azok gyermeke vagyok, akik künn most is rabszolgái a maguk osztályuralmának a falvakban, a mezőkön. (Szomjas Gusztáv: A magukéi, amig a sápot szedik! — Esztergályos János: Nem a szájon, hanem a szívben van a hazaszeretet! — Farkas István: Kik zsebelik ki őket mások, mint önök? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vanczák János: Nincsen semmi joga sem az u. n. történelmi osztálynak, sem pedig az u. n. középosztálynak, az intelligenciának ahhoz, hogy a nép felett gyámkodjék, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a nép ezer esztendő alatt nagykorúvá lett. A háborúban megmutatta, hogy nagykorúvá lett, mert tudott harcolni a frontokon és el tudta látni munícióval és élelemmel itthoni munkája révén az egész hadsereget. E fölött akarnak gyámkodni azok az emberek, akik egy szöget sem tudnak a falba beverni? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a világnak vége kell hogy legyen, ha önök egy uj Magyarországot akarnak; akkor ne akarják ezt a népet megkötve és rabszolgaként tartani továbbra is. Ezeknek az uraknak, akik ott abban a messze történelmi múltban igy gondolkoztak és igy cselekedtek, elég szerencséjük volt. 300 évig tartott a magyar nép többségének az a röghöz kötöttsége, amelyet ottan törvénybe foglaltak, de azután jött 3848, amikor fordult a világ sora s mikor Magyarország is rá volt kényszeritve arra, hogy fegyvert fogjon saját szabadságának védelmére. Ha nem restellik é& kezükbe veszik a könyvet és elolvassák mindazt, ami akkor történt — és ha másutt nem tudják megkapni, ugy megvannak ezek az Írások és hagyományok a nemzet múzeumában —, akkor nem látják-e ebből azt, hogy mi történt akkor, amikori szükség volt újra arra, hogy azt a földhöz szegezett, lebilincselt, minden emberi méltóságából kiforgatott, minden emberi jogától megfosztott jobbágyságot ismét a kasza kiegyenesitésére bírják és fegyvert adjanak a kezébe. Ott, ezekben az Írásokban van megörökitve számtalan esetben és mindenféle változatban az, hogy azok a szegény, emberi mivolt uktól megfosztott emberek mit mondtak: most jönnek az urak, most fogjunk fegyvert, és mentsük meg a hazát, amely csak az, ő földjük, mi pedig csak ennek rabjai voltunk? Látjuk azokat a nagy erőlködéseket, amelyeket el kellett követni az akkori vezető osztályoknak és a feltörekvő középosztálynak és rendiségnek, hogy harcba vihessék .azokat a tömegeket, amelyek nélkül győzni nem lehet. A nemesség maga állította ki saját részére a vitézségi érmet ott Győrnél, amikor megszaladt (Szomjas Gusztáv: Nem ismeri a történelmet, nem akkor volt!) az ellenséges haderő elől és csak: Komáromnál, ahol már hozzájuk csatlakozott a nép, tudták megvédeni magukat és megállítani a hadsereget. (Farkas István: Ilyen vitézek voltak ők! — Zaj.) De az őszinteség és a nemzet megbecsülése akkor, sem volt meg a történelmi osztályban. Akkor, amikor 1848 március 15-e után, tehát a vértelen forradalom után, arra került a sor, hogy most már egy alkotmányos kormány vegye kezébe az ország ügyeinek intézését, akkor sem léptek őszinte szívvel és lélekkel a nép elé. Arról a nemzetgyűlésről, amely akkor összeült, a történetíró ezt mondja (olvassa): „Ámde a nemzetgyűlés összetétele eleve kizárta, hogy nagyon erős külső nyomás nélkül, erre _az útra lépjen — tehát arra az útra, hogy a jogkiterjesztést komolyan vegye és a jobbágyság felszabadításának megadja a természetes következményeit — s nemcsak a nemzetiségek képviselői maradtak ki szinte teljesen, hanem a magyar népé is. Ez mindig igy volt. Azon a címen, hogy félnek a nemzetiségektől, megfosztották jog-aiktól a magyar; népet is." (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez van benne ennek a törvénytervezetnek indokolásában is, amelyről azt mondottam, hogy ez a vádirat a történelmi osztály és a ma vezetésre aspiráló intelligencia ellen. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Tovább olvassa:) „Ausztriában az alkotmányozó gyűlés 383 tagja között 97 paraszt volt és a polgárok között is számosan voltak o)yanok, akik lelkes parasztbarátnak bizonyultak. Galícia kivételével pedig alig küldött egy tartomány is nemesi képviselőket. A pesti nemzetgyűlés külső képe ellenben alig- különbözött a pozsonyi rendi országgyűléstől. Ugyanazok a korteskedések, földesúri és szolgabírói erőszakoskodások szinte ugyanazokat a nemeseket juttatták be. Julius 5-én — mondja Szeremiey — a "Radikal Lap azt a kérdést intézte a képviselőkhöz, hogy hány nem nemes van köztük. A kérdésre ugyan nem válaszoltak, de a kérdés feltevése is mutatja, hogy milyen kevésre becsülték azok számát, a népképviselők számát. Ausztriában a nemesek számát kérdezhették volna igy. Sajnos, nem áll rendelkezésre összeállítás a nemzetgyűlés tagjainak társadalmi állásáról és foglalkozásáról. Szeremiey szerint a 415 megjelent képviselő közül 16 gróf, 10 báró és 146 képviselő között, akiknek polgári állását sikerült kinyomozni, 109 hivatalnok, 13 ügyvéd, 5 író, 5 pap, 4 földmives, 4 iparos, 3 tanár, 1 kereskedő stb. volt." A 4 f ö- -knives közé számították Táncsics Mihályt is. Látjuk tehát, hogy ennek a törvénytervezetnek ma ugyanaz a célja, hogy a demokrácia jelszava alatt megtartsa azt a régi osztályuralmat itt és ennek az osztályuralomnak képviselői számára biztosítsa a törvényhozói jogot. Ezért kell ebbe a törvénybe kőbe vésni, törvénybe iktatni a nyílt szavazási rendszert. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én hálás vagyok a ministerelnök urnák azért, hogy a nyílt szavazás mellett való állásfoglalásának indokolásául azt hozta fel, hogy a választói jog nem valami közjogi, vagy nemzeti kérdés, hanem hatalmi kérdés. Azért vagyok hálás, mert hiszen mi szocialisták ezt tényleg nemzeti kérdésnek fogjuk fel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi azt mondjuk: ha pedig valaki ebből az országból országot akaï építeni, ha azt akarja, am 4 t a ministerelnók ur is annyit hangoztat, amit itt minden felszólaló a túloldalon annyiszor ajkára vett, hogy az újjáépítésre, egyuj jövőnek megteremtésére fogjunk mindnyájan össze, értsük meg mindnyájan egymást és 4.v
