Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-418

294 A nemzetgyűlés 418, ülése 1925. évi május hó 28-á,n, csütörtökön. egyesült erővel fogjunk a munkához, akkor, mikor a nemzet legfontosabb alapjogának egyikét hatalmi kérdésként kezeli egy kormány ás egy kormánypárti többség, mi ezekhez nem megyünk el hazafiságot tanulni, nem megyünk el megkérdezni, hosy mi ez, mert látjuk, hogy ez céltudatos munka a nemzet egysége ellen, céltudatos munka annak az osztályuralomnak fentartása érdekében, amely ebből a hazából mindig csak hasznot húzott azokkal szemben, akik véreztek kint a harcmezőkön, akiknek verejtéke öntözi a rögöt s akik bent a füstös gyárakban kezük munkájával teszik naggyá ezt a nemzetet és ezt az országot. A kisgazdákkal, illetve a parasztság mai képviselőivel itt a Házban meglehetősen tisztába jutottunk. Tudjuk, hogyan történt meg az ő állásfoglalásuk a nyilt szavazás mellett. Az egységespártban azok, akik nem szeretik azt a csizmás népet itt ezekben a padokban, akik már az első alkalommal, az első nemzetgyűlés feloszlatása után gondoskodtak arról, hogy a második nemzetgyűlésbe nagyon megfogyatkozva kerüljenek be ezek a csizmások, ezekbe most még belekergették azt a félszet is. hogy ha pedig titkos lesz a választójog, egészen bizonyos, hogy ebben az országban a szocialisták jutnak többségre. Mármost azt mondják ezek, hogy a szegények többen vannak, mint a vagyonosok, és biztos, hogy ha azok titkosan szavazhatnak, akkor a szocialistákra foraak szavazni. Ök ezt igv elhitték. Ezzel a beléjük kergetett félsszel küldték el ezeket az egyszerű embereket, a falunak ezt az egyszerű népét haza az ő gazdatársaihoz, azt mondva nekik: hívjátok össze társaitokat, választóitokat otthon, és kérdezzétek meg tőlük, hogy akarják-e azt, hogy a szegénység jusson be többség-ben a nemzetgyűlésbe, vagy pedig meg akarják-e tartani azt, hogy az ő kezükben maradjon meg a hatalom és a döntés joga. Ezzel ők elmentek szépen haza, összehívták azokat a gazdákat, akik őket ide a mai választói rendszer alapján beküldőitek. Csak természetes, hog-y ha igy állt oda az a szegény, egyszerű falusi ember az ő választói elé és azt kérdezte tőlük; azt akarjátok-e, hogy én, vagy te, vagy mi legyünk azok. akiknek a hatalom a kezünkben van, vagy pedig: a szegények, mert hát ők többen vannak, és ha titkosan szavaznak, biztosan leszavaznak bennünket, — ők megkapták választóiktól azt a felhatalmazást, hogy itt kijelenthessék, hogy ők a nyilt szavazás mellett foglalnak állást. Párt-trükknek és kormányzati trükknek nagyon jó ez, elismerem, de hol van az ország érdeke, hol marad az ország jövője, hol marad biztosítása annak az újjáépítő munkának, amelyet kötelessége a most a hatalmat kezébe kapott nemzetgyűlésnek és kormánynak is elvéa-ezni? Hol marad az a lelki béke, amelvre szükség van, hosy az építő munka elvégeztessék? Hol marad a léoés abban az irányban, hogy a vagyontalan népet felemeljük a nemzet sorába, beengedjük az alkotmány sáncaiba, hogy legyen neki oka és érdeke, ragaszkodni ehhez a hazához, ehhez az országhoz, hogy lélekben ideforrhasson és hogy ne keresse boldogulását sem a szocializmusban, sem; semmi más eszmében vagy gondolatban, haneau! nvugodiék meg az ő nemzeti érzésében és gondolkozásában? Mi nem akarjuk az egész ország' népét szocialistává tenni; ha az magától azzá nem lesz, ne^kiink nincs annyi hatalmunk és képességünk, hogy azzá tegyük. Ellenben az a mód, ahogyan most elbánnak megint a parasztsággal, a falu népével, hogy rákényszeritik a nyílt szavazást. • szocialistává fogja tenni őket. S ezért én hálás köszönetet mondok mindazoknak, akik majd itt könnyű lélekkel megszavazzák ezt a törvényjavaslatot. Hogy mennyire igaz az, hogy a magyar falunak ezeket a képviselőit, a falu népének képviseletét a túloldalon nem szeretik itt látni, és ha látják is, csak minél kisebb számban akarják látni, engedtessék meg nekem, hogy példaképen rámutassak a nagyatádi mandátumra. Ha az egység'espártban csak egy fikarcnyi kegyelet lett volna nagyatádi Szabó István emI léke iránt, csak egy csöpp hála aziránt a csizi más ember iránt, aki itt hatalomra segítette ezt a pártot a maga odaállásával, szabad lett volna ott annyi mohósággal, annyi szemérmetlenséggel s olyan nyilt erőszakkal és törvénysértéssel beerőszakoíni egy szolgabírót? Nem lett volna-e a pártnak kötelessége gondoskodni arról, hogy a nagyatádi kerület választóinak akarata legalább ez egy alkalommal, rögtön Nagyatádi halála után, amikor még a virágok sem hervadtak el a sírján, szabadon megnyilvánulhasson, hogy legalább az az egy kerület kerüljön be szűzen, fehéren és tisztán, nem pedig az erőszaknak és körrnönfontságnak azzal a módszerével és eszközeivel, ahogy mandátum akkor ott betöltetett? Ha a magyar falu képviselői ezt sem értik meg, megérdemlik sorsukat, azt, hogy uszályhordozói les-venek azoknak, akik sohasem voltak és sohasem lesznek igaz barátaik. Mi tudjuk azt, hogy ebből a törvényjavaslatból, amelynek részleteire ugy is hiába térünk ki, mert azt minden részletében meghányták-vetették és megállapították, a túloldal nem fog engedni semmit, Én tudom azt, ho^v a túloldalról a becsületes, egvenes. őszinte, általános, egyenlő és titkos választójog nem fog kapni egyetlenegy szavazatot sem. Tudom, hogy ezzel a törvényjavaslattal ismét hosszú időre megpecsételik a magyar nép sorsát. A részletekre tehát — mondom — nem térek ki, de ugy, ahogy már Peidl elvtársam itt rámutatott, rámutatok én is arra, hogy nekünk azután ne jöjjenek az urak, ne prédikáljanak. ne invitáljanak hszafiságuk és hazafias érzelmeik terére, mert ha, van hazafias érzés és hazafiság', az itt van nálunk, önöknél pedig semmi egyéb nincs, mint az osztályuralomhoz való görcsös ragaszkodás. Az már azután a nép előtt eljátszott színjáték csak, amikor itt is, meg az egész közéletben is folyton minket tesznek meg hazafiatlauoknak és tesznek felelőssé bennünket olyan kialakulásokért a nép lelki világában, amelyeknek nem mi vagyunk okozói, hanem azok az állapotok, amelyeket az osztályuralom kényszerit rá Magyarország népére. Itt mutattam ki, hogy a magyar történelmi osztály és az úgynevezett középosztálv énen olyan reakciósán konzervatív volt évtizedeken keresztül a 48-as forradalom után is, mint ez a mai kormány és ez a mai nemzetgyűlés. Nem akartak tudomást venni sohasem a fejlődésről, a haladásról, arról, hogy 1848 óta Mags^arországon a városok egész nagy serege keletkezett, nem

1 akartak tudomást venni arról, hogy ezek a városok benépesedtek, hogy a falvak népéből oda telenedett le a lakosság nagy száma és lett belőlük intelligens ipari munkás, városi lakos, kereskedő stb. Meg-elégedtek azzal, hogy ezeket az ui generációkat énugv io«?talansághan és lekötöttségben tartsák, mint hosryha mi sem történt volna, mint Hogyha még' benne volnánk a jobbág-ykorban. Egy lenest sem tettek az nj kor követelményei felé és nem adtak fel a hatalmi pozíciókból semmit