Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-418

292 A nemzetgyűlés 418. ülése 1925. évi május hó 28-án, csütörtökön. hangzott az a jelszó is: a bűnös Budapest, a bűnös város! Ugyancsak itt a történelemben van meg­örökítve, hogy (olvassa): „1514-ben az urak nem­csak a föld népével, hanem az irigyelt városok­kal is le akartak ez alkalomból számolni, s az erdélyi nemesség, amely megmaradá­sát főleg annak köszönhette, hogy menedé­ket talált a városban, most azzal vádolta a városokat, hogy ők szerzői, okozói min­den bajnak és kárnak, melyet az urak a parasztságtól szenvedtek. Ilyen ürügy alatt Boboka és Kolozs vármegyék nemesei Kolozs­vár ellen valóságos háborút indítottak, zsarol­ták, rabolták a polgárait, el akarták a birót fogni, és csak a király közbelépése szabott ha­tárt bősz üzelmeiknek. Azt azonban a király is megengedte, hogy a földesúr mindazon jobb­ágyát, aki három év óta, tehát a felkelés-előtt jóval távozott helyéről, ez alkalommal erősza­kosan haza hurcolhassa." 1514-ben először lemészárolták a parasztsá­got kegyetlen vad bosszúval, azután rávetették magukat a városokra. 1919-ben is először jött a falusi lakosság (Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Dunántúl.), azután jött a munkásság, azu­tán a zsidóság és végül itt van a bűnös város. Mi ez? Nem megismétlődése a történelemnek közel 400 év után? A törvények, melyeket itt a rákosi vad országgyűlésen hoztak, amely 33 na­pon át tanácskozott, többek között azt mondják (olvassa): „A törvénykönyv azon alapelvből in­dul ki, hogy tulaj donképen halállal kellene la­kolnia mindenkinek, aki természetes ura, a ne­mes ember ellen lázit, de mivel ez elv követke­zetes végrehajtása azonos lenne az_egész jobb­ágyság kiirtásával, mely nélkül — mondja maga a törvény — a nemesség keveset ér, a mozgalomnak csak főbb részesei Ítéltetnek ha­lálra. Ez azonban a szavakkal való üres játék volt, mert a tulajdonképeni főbűnösök már úgyis megölettek, vagy még a küzdelmekben estek el. A felbujtók és vezetők nem éltek többé, s amikor a törvény a felkelők egy ujabb csoport­ját Ítélte halálra, ez a csoport a kevésbé bű­nös parasztokból került ki." Megint egy történelmi megismétlődés. Kun Béláék kimenekültek innen, s rkiket a bolseviz­mus főbűnösei közül el tudtak fogni, azokat ripsz-rapsz, egy-kettőre ötös tanácsok Ítélete alapján felhúzták az akasztófára. De még most is ülnek apró kis házbizalmi-tisztséget be­töltő emberek a börtönökben. (Esztergályos János: És még mindig vannak internáltak is!) Még mindig nincs bűnbocsánat azoknak, akik bőrüket mentve elmenekültek, emigrációban él­nek, s akiknek hazabocsátását követeljük. Még mindig nincs általános amnesztia, holott Bul­gáriában csak a napokban játszódott le az a nagy bombamerénylet, amelynek főbűnösei kö­zül épen tegnap végeztek ki három embert, s ott már a második héten ki volt adva a rende­let, hogy a kivételes intézkedéseket a rendőrha­tóságok szépen lassan vonják vissza. Itt még min­dig van rendőri felügyelet, itt még mindig van internálás — hiszen tegnap kezdték el megint felülvizsgálni a Zalaegerszegről a toloncházba hurcolt internáltak ügyét —, és itt még mindig nincsenek meg azok a közszabadságok, ame­lyeknek meg kellene lenniök olyan államban, mely az alkotmányos névre igényt tart. Itt még ! mindig élnek a háború alatt életben volt kivé­teles törvények, és még a sajtó-deliktumoknál is azért kell nekem és sok társamnak börtön­büntetésre Ítéltetni egyszerű államfogház he- | lyett (Farkas István: Mert fentartják a háborús ' kivételes intézkedéseket.), mert a Bethlen-kor­mány ugy állítja be a helyzetet, hogy itt még mindig háborús állapot van. Én elhiszem, hogy háborús állapot van, ezt azonban a kormány csinálja, s csak a kormány háborús állapota. Ebben a törvényben ugyanazok az esemé­nyek ismétlődnek meg azzal a jogfosztással, amelyet ez a törvény most rákényszerít erre a megcsonkult országra, ennek a megcsonkult or­szágnak szerencsétlen népére. Ugyanazt a hely­zetet idézik fel és teremtik meg Magyarország népe számára, melyet megteremtett ez a jobb­ágy-gyilkoló vad rákosi gyűlés 1514-ben. Mert mi történt? Nemcsak az, hogy a jobbágyság­nak nagy részét kiirtották, s ezzel megvadítot­ták a végek nemzetiségeit, hanem — ahogy a történelemiró megállapítja — az, hogy ebből a törvénykezésből a nemzetre messze kiható nemzeti szerencsétlenség lett. Megmondja azt is hogy miért (olvassa): „Hasonló szellemben határozta meg a törvény a jobbágy terheit, szolgálatait és kötelezettségeit, melyek a köz­népek legtermészetesebb emberi érzelmeiben sértették, egyszerű igavonó barommá alacsonyi-' tották, olyan állapotba taszították vissza, mely­ben egykor a pogány rabszolgák lehettek. De ezeket akkor még védte az egyház embersége­sebb szelleme, amely szakadatlanul és sikerrel fáradozott megtérítésük mellett, helyzetük ja­vitásán, sőt teljes felszabadításukon, ellenben a röghöz kötött jobbágy számára nem volt többé irgalom, emberszámba sem ment és igy nem követelhetett emberi részvétet. Nem védte sem az állam, sem az egyház, csak azért nem volt szabad megölni, mert ez urának kárt okozott, ellenben az ur maga kénye-kedve szerint ren­delkezett testével, lelkével, büntethette, kinoz­hatta, megölhette. Természetes, hogy az uj hely­zetben teljesen megbénult a munkakedve., gaz­dasági tevékenysége. Verejtékének gyümölcse immár korlátlanul uráé lett s igy szükségképen a minimumra szállt le a munkakedve, szor­galma, igyekezete, gazdasági javítások iránti érzéketlensége meg állandóvá tette lelkében a lustaságot, tétlenséget, az urai elleni gyűlöletet. Az 1514-iki törvénykönyv nemcsak a vallás és erkölcs legelemibb parancsaiba ütközött, hanem a szociális munkaszervezetet annyira megron­totta, hogy vele önálló állami életet folytatni nem lehetett. Maguk a földesurak csakhamar megérezték az uj állapot hatásait, elszegényed­tek ők is, mihelyt a jobbágyaikat helotákká, az igavonó barom színvonalára süllyesztették. Leg­inkább megérezte a változást az ország, mert abban a pillanatban, midőn a nemzet legszá­mosabb része minden emberi jogától megfosz­tatott, kiirtatott szivéből a hazaszeretet, az anyaföldhöz való ragaszkodás érzése. Most már akármi történt is az állammal, a jobbágy fásul­tan, közönyösen nézte a viszonyok alakulatát. A haza neki mostoha anyjává lett s igy ő meg­szűnt sorsa iránt érdeklődni." (Mozgás a jobb­oldalon.) T. Nemzetgyűlés! Nem tudom, hogy lehet-e ezen nevetni, ellenben önök, akiknek százszor és százszor tolul ajkukra velünk szemben az, hogy helyezkedjünk nemzeti álláspontra, hogy vezéreljük a magyar munkástábort a nemzeti szellem irányába. (Ugy van! a jobboldalon. — Farkas István: Ez alatt a szűkebb birtokaikat értik!) Hát ha ugy van, igent, uraim, akkor ne nekem, a szocialistának kelljen ezeket a törté­nelmi tanulságokat megértetnem és ne nekem kelljen a tanulságot levonnom, hanem tessék le­vonni odaát ezt a tanulságot. (Ugy van! aszélso­baloldalon.) De necsak levonják a tanulságot,

Next

/
Oldalképek
Tartalom