Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-418

A nemzetgyűlés 418. ülése 1925. évi május hó 28-án, csütörtökön. 289 ezekből a padsorokból már előttem megmondották. Én csak arra a körülményre, akarom felhívni az önök szíves figyelmét, hegy a négy elemi osztály elvégzését bizonyos tekintetben igazolni kell. Az összeiró-bizottság vélelmezheti is ezt a négy elemi osztályos végzettséget és a törvényjavaslat 33. §-a elő is sorolja azokat a társadalmi rétegeket, amelyeknél úgyszólván vélelmezni kell ezt az iskolai végzettséget, mert az illetőknek állásából, foglalkozásából feltételezhető a négy elemi osztály elvégzése. A négy elemi osztály elvégzését vélelmezni kell a mezőgazdasági foglalkozásúak között is azoknál, akik 60 aranykorona földadót fizetnek. 60 aranykorona ezidőszerint több mint 1 millió korona. Akik tehát az 1,000.000 korona földadó kategóriáján kivül esnek, azoknál — elvégezhettek akár négy, akár hat elemit, lehetnek bármilyen intelligensek — a négy elemi osztály elvégzését már nem lehet vél^mezni, azoknak már be kell szerezniük az iskolai bizonyítványt, bár a bizonyítvány bp*"erzése so^^or rendkívül nehéz, körülményes, és igen sok anyagi megterheltetéssel is jár arra a választópolgárra, aki azt be akarja szerezni. Csak arra hivatkozom, t. képviselőtársaim, hogy most is az összeírások alkalmával nagyon j'-lentéktelen számú esetben szerzik be hivatalos nton a szükséges bizonyítványokat és legtöbbuyire az illetőnek magának kell azt beszereznie, úgyhogy a mai nyomorúságos kereseti viszonyok között e«*v mezőgazdasági munkás napokon keresztül dolgozik, hogy a választói jogosultsághoz szükséges - iskolai bizonyítványt beszerezhesse. De tarthatatlan az az állapot, amelyet a választójogi törvényjavaslat az összeírások terén létesít. Tapasztalatunk van azon a téren, hogy a választójogi rendelet alapján történt öszeirásoVnál a választók száma állandóan fogy. Ámbár a javaslat indokolásában azt mondja, hogy számszerűleg azért fogyott a választójogosultak száma, mert 1922-ben az összeírások alkalmával arra nem jogosultak is bekerültek a választói névjegyzékbe, akiket azután a következő összeírások alkalmával kihagv^k a választójogosultak sorából. Legyen szabad azonban e tekintetben arra utalnom, hoary például az én kerületemben 1922-ben több mint^ 15.000 választó volt, amely szám az állandó kihagyások következtében ebben az esztendőben 12.000-re zsugorodott össze. Már pedig 1922 óta néhány évfolyamnak be kellett volna kerülnie a választói névjee-vzékbe és ezzel tetemesen szaporodnia kellett volna a válaszok számának. Ha meg is engedem, hogy 1922-ben olyanok is felvétettek a választók névjegyzékébe, akiknek a választójogi rendelet szerint nem lehetett választójoguk, mégis lehetetlennek tartom, hogy a választójogi rendelet életbeléptetése után három esztendővel még mindig százával hagyták ki al választóio^osultak közül azokat, akik már három esztendővel ezelőtt a választójogi rendelet alapján gyakorolták is választójogukat. Ha ilyen tapasztalataink vannak a választójog terén, akkor indokolt az az aggodalmunk, hogy ez a választójogi játék, ez az összeirási játék tovább folytatódik ennek a törvénynek alapján is és még nyilt szavazás mellett is a nekik nemtetsző választókat rendre kiszorítják a választói jogosultak sorából, mint ahogy teszik ezt most a választójogi rendelet alapján. Szólanom kell még egy-két szót a női választójog kérdéséről is. Nem mulaszthatom el ezt az. alkalmat is megragadni, hogy leszögezzem magamat a női választójog mellett, aminthogy az a párt, amelyhez tartozom, leszögezi magát az általános, egyenlő és titkos választójog mellett. Hiába akarják egyesek lebecsülni a nőket, hiába akarják az alkotmány sáncaiból kirekeszteni őket; a nők politikai tényezővé váltak az események következtében, mint ahogy széles Európában mindenütt politikai tényezővé váltak. Az indokolásnak arra a nevetséges megállapítására egy pár szót sem akarok vesztegetni, hogy a nők számszerűleg- megállapított többségben vannak, és igy ez esetleg nőuralmat eredményezne, mert egész Európában, ahol a nőkre is kiterjedő választójog van, senki sem gondolt arra a veszélyre, melyre a választójogi bizottság bölcs tagjai gondoltak, de amely különben sem következett be sehol Európában. A törvényjavaslat egyik szakasza kizáróan emigrációs szakasz, amely azt célozza, hogy sem Garami elvtársam, sem Buchinger elvtársam, sem azok a polgári politikusok, akiket az uralmon levő kurzus exkommunikált, ne vehessenek részt a törvényhozásban. Én pedig állítom, hogy azoknak igenis, itt volna a helyük (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ha ilyen rideg elzárkózás következtében a bosszú politikájától fűtve még nem is lehetnek itt, s ha el is ütik őket attól a lehetőségtől, hogy az ország dolgozó népe érdekében itt fejthessék ki tevékenységüket, remélem, rövidesen megjön az idő, amikor itt teljesithetik kötelességüket, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon szeretném, ha ezt a bosszuparagrafust kivennék a választójogi törvényjavaslatból. Nem titkolom azt a felfogásomat, hogy szeretem, beesülöm mindazokat az embereket, akiket felsoroltam, és akik ellen kifejezetten irányul a választójogi törvényjavaslatnak ez a rendelkezése. Nem titkolom azt a felfogásomat, hogy ha ők itt ülnének, csak Magyarország munkássága és dolgozó polgársága javára fejtenének ki tevékenységet, (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Nem térek ki a javaslat minden furcsa intézkedésére, hiszen a részletes vita során majd találok módot arra, hogv minden szakasznál megtegyem észrevételemet, de furcsa és érthetetlen az az eljárás, hogy még akkor is, ami; kor valakit képviselővé választanak, lehetővé válik, hogy a többségi szavazat utján megválasztott képviselők átadhassák szavazataikat a kisebbségben maradt pártoknak. Azt hiszem^ ilyen csodabogarat — mert csak annak nevezhetem — sehol Európa törvényalkotásában nem találhatunk. De egyébként is az egész törvényjavaslat gondolatmenete, szelleme nem arra irányul' hogy a kor követelményeinek eleget tegyen és beengedje a legszélesebb néprétegeket is az alkotmány sáncaiba, s hogy a magyar nép, a magyar nemzet összessége összeolvadjon egy nagy gondolatban, ennek a szerencsétlen tönkretett országnak újjáépítésében, hanem inkább arra törekszik, hogy ha pillanatnyilag kénytelen is osztályuralmi álláspontjából feladni valamit, görcsösen ragaszkodjék ennek az osztályuraloninak fentartásához mindaddig, amíg csak lehet. Amikor igy végigmentem nagy vonásokban a törvényjavaslaton, azt hiszem, minden lelkiismeretfurdalás nélkül kijelenthetem, hogy az elhangzott megállapításokkal teljes lett az a választójogi komédia, melyet ez®el a választójogi javaslattal űzünk.