Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-418

A nemzetgyűlés 418. ülése 1925. évi május hó 28-án, csütörtökön, 287 torn, hogy önök is ugyanezt csinálják, csak mas formában (Tankovics János: A kormány utján!), mert a zöld internacionálé, amely Kómában székel, ugyancsak nemzetközi szerv, amelyet önök is fel akarnak és ha tudják, fel is használnak saját érdekükben. De a tőlünk most ebben a pillanatban balra ülő keresztényszocialisták is épen e héten tartanak egy értekezletet és kürtölik lapjaikban, hogy „keresztény internacionálé", tehát nemzetközi szerv. Amint mi érintkezünk Nyugat-Európa munkásságával az ország és saját boldogulásunk érdekében, akképen ők is érintkeznek és örülnek, ha hírt adhatnak felőle, hogy nemzetközi érintkezésüket featartják Európával. Sok példát tudnék még felhozni arranézve, hogyan veszik igénybe ezeket a nemzetközi érintkezéseket. Mi is igénybe vesszük őket, ez azonban nem von le körömfeketényit sem abból, hogy mi itt születtünk, itt élünk, itt akarunk boldogulni és itt akarunk dolgozni az ep'ész ország- egyetemlegessé

srének a javára. (Helyeslés. — Platthy György: Szeressék a hazát! — Rothenstein Mór: Jog nélkül nem lehet szeretni!) Elnök: Csendet kérek! (Vanczák János: Jog nélkül minden bokor szállást ad! Kalapácsommal mindenütt megkeresem a kenyeret, de ha jogom van, akkor itt maradok! — Tankovies János: A hazának kell jólétet teremteni! Ez nagyon kétélű fegyver! Ezt nem jó hangoztatni!^ — Rubinek István: Vanczák a kenyér mellé egy kis borocskát is tud szerezni!) Szeder Ferenc: Szeretném, ha a történeti könyvek böngészése közben azok, akik bennünket hazafiatlanoknak és sokszor hazaárulóknak tartanak, az után lapozgatnának, vájjon a mi soraink között akadt-e egyetlen hazaáruló is. (Kuna P. András: Lásd Garamit, meg a többieket! — Batitz Gyula: Muszáj nevelni, András bácsi! — Kuna P. András: Mutatják a tények!) Elnök: Csendet kérek! Szeder Ferenc: Ilyen perfidiára igazán nem válaszolok. (Peyer Károly: Ha magának olyan esze volna, mint Garaminak, akkor angol császárnak választanák meg, nem királynak. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kuna P. András képviselő urat kérem, méltóztassék az állandó közbeszólásoktól tartózkodni! (Peyer Károly: Mégsem lehet tűrni, hogy Garamit igy említsék!) Peyer Károly képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Nem hallottam, hoscy mit mondott Kuna képviselő ur. (Klárik Ferenc: Hogy jön ahhoz, hogy Garamiról igy beszéljen!) Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék végre csendben maradni! Szeder Ferenc: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Meglehetős élvezettel búvárkodtam a történelmi könyvekben is őseink mikénti viselkedése után, de én hazaárulót a mi őseink között nem találtam. Találtam, a nemesek között, az előkelőségek között, akik mindig jelentkeztek, ha az országot el kellett adni és el kellett árulni. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen általános kijelentéseket tenni. Semmivel sem járul hozzá a magyar nemzet becsületének gy arapitásáh oz, ha ilyen formában állit ja be a képviselő ur a dolgokat (Igaz! Ugy van! jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Ha konkrét dolgokat fog előhozni a magyar históriából, én mint elnök, természetesen nyugodtan fogom hallgatni, de kérem, méltóztassék mégis meggondolni, hogy itt a magyar nemzet törvényhozásában van! (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. —- Peyer Károly: Éljen a 48-as Zichy!) Szeder Ferenc: Én nem általánositottam. Méltóztassék bárkinek elolvasni Berzeviczy Albert egyik munkáját, amely a Bach-korszakot rajzolja meg, meglehetős történelmi hüségg-el, adatok alapján, ott állításaim tárgyi igazságát mindenki megtalálja. (Peyer Károly: Vagy Jókait olvassák el!) Mert akkor, amikor a magyar függetlenségi harcot leverték, a magyar arisztokrácia köréből — nem a magyar földmivesek és a magyar parasztság köréből — jelentkeztek azok, akik császári lakájszolgálatot teljesítettek és lehetővé tették, hogy egy ilyen _ szégyenfolt, mint a Bach-korszak, belekerüljön a magyar történelembe. (Almásy László: A világosi fegyverletétel következménye!) Amikor szóvátettem a kisgazdapárt állásfoglalását a választójog kérdésében, engem az a gondolat inspirált erre, hogy az én felfog'ásom szerint az egyéni és politikai becsület elválaszthatatlan egymástól; az a gondolat inspirált engem erre. hogy mégsem lehet azt a játékot folytatni kifelé politikai pártoknak, hogy amikor a választások vannak, még^ programban is hirdessük jelen esetben az általános, egyenlő és titkos választói jogot, amikor azonban ennek a megvalósitására kerül a sor, akkor ilyen jelzőkkel iparkodjunk álláspontunk megváltoztatását a közvé^mény előtt igazolni. Nincs semmi indoka sem a hazafiságra, sem a hazafiatlanságra, sem a forradalomban részességre való hivatkozásnak^ abban, hogy a, nyilt szavazásos rendszert akarják önök megvalósitani, amely választási rendszer alapján a már létező választópolgárok százezreit rekesztik ki az alkotmány sáncaiból. Mert ne méltóztassanak azt hinni, igen t. kénviselőtársaim, hoígvönök kifelé olyan nagyszerűen megindokollak álláspontjukat a választójog kérdésben és majd nagyszerűen meg tudiák értetni azokkal (Tankovics János: Tessék ránk biznü), aküret a vál^s^tóiogból kirekesztenek, hogy önök nagyon helyesen, okosan, bölcsen és a haza érdekében cselekedtek. Nemrégiben olvastam gróf Apponyi Albert emlékkönyvét, ebben találtam egy passzust — a régi időkből származik —, amely szerint, amikor az Alföldön az agrárszociális mozgalmak keletkeztek, az ő majorjukat sem hagyta ez érintetlenül és — mint ő mondja — néhány béres beiratkozott a szocialista pártba. Mikor ő megkérdezte, hogy mi az oka annak, hogy a szocialista pártba beiratkoztak — ez régen, a háború előtt körülbelül két évtizeddel volt —, akkor az az egyszerű béres azt mondotta, hogy nincs neki választójoga. A többit azután Apponyi Albert mondja el a következőkben (olvassa): „Ez engem^ rendkívül meglepett és őszintén szólva tökéletesen megakadtam a viszonválaszban. Egészen benne voltam az általános szavazati jognak nemzeti és minden egyéb szempontokból való visszautasításában és könnyűnek találtam e visszautasító álláspont mellett érvelni olyanok körében, akik maguk szavazati joggal birnak és csak másokat zárnak ki belőle. I>e mikor először állottam szemben a kizártak közül egykettővel, akik a legudvariasabb és legnyugodtabb formában adták elő igényüket a polgári jogok élvezetére, nem találtam érvet, nielylyel őket törekvésük helytelenségéről meggyőzni, vagy ezt csak meg is kísérelni lehetett ' volna. Egyáltalában nagyon könnyű valamely