Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-418

ÛS6 A. nemzetgyűlés 418. ülése 1925. évi május hó 28-án, csütörtökön. (Kuna P. András: Nem mondjuk! Sohasem mondtuk! — Batitz Gyula: Akkor miért nem akarják a titkosságot? — Kuna P. András: Akarjuk, meg: is kapják, de nem nemzetközi demokrata alapon! — Batitz Gyula: Hát anynyira nemzetközi alapon áll a földmunkásság'? — Kuna P. András: AJ jé, tapasztaltuk 1918-ban!) Beszédükben mindenütt jelentkezik az irtózás a forradalomtól (Kuna P. András: Ugy van!), azt mondják, hogy jön a forradalom, ha a nép legalsó rétegei választói jogosultsághoz jutnak. (Vanczák János: A grófoktól nem, de a magyar munkásoktól féltik a magyar népet! — Kuna P. András: Nem! De ugy-e, jó volna, ha a mezőgazdasági munkások is adóznának a pártnak? Semmi köze a szociáldemokráciának a mezőgazdasági munkásokhoz! Azok nem ismerik a nyolcórai munkaidőt! —• Klárik Ferenc: Hát talán magának van köze hozzájuk!! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kuna P. András képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani! Méltóztassék csendben maradni! Szeder Ferenc: Nem riadnak vissza t. képviselőtársaim attól sem, hogy ezt a legszélesebb társadalmi réteget hazafiatlansággal vádolják meg. (Csontos Imre: Azok mivelünk állanak, nem ti veletek, legyél meggyőződve! — Vanczák János: És mégis tőlünk féltik őket! — Csontos Imre: Hogyne! Közéjük sem szabad titeket ereszteni!) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Szeretném emlékezetűkbe idézni igen t. képviselőtársaimnak nem a forradalmat, hanem az összeomlást, amikor egyes képviselőtársaim, akik most borsózva gondolnak vissza látszólag az eseményekre, az események jelentős tényezői voltak. Csak a napokban értesültem például arról is, hogy Csontos Imre t. képviselőtársam még direktóriumi tag is volt. (Csontos Imre: Hogyne, olyan igazságod van, mint annak a másiknak volt, aki ezt mondta! A lapokból tudod csak! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hogyne!) Einök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a folytonos személyeskedésektől tartózkodni! (Batitz Gyula: Csak termelőbiztos volt! —- Csontos Imre: Na, na!) Csendet kérek minden oldalon, t. képviselő urak! Szeder Ferenc: Én csak azért tettem ezt szóvá, t. képviselőtársam, mert bár én a szociáldemokrata párthoz tartoztam már hosszú évtizedeken keresztül, a direktóriumi tagságig még akkor sem tudtam felvinni. (Csontos Imre: Azért kár, hogy beszélsz!) Elnök: Kérem Csontos képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Szeder Ferenc: Én magam nem tudom, hogy direktóriumi tag volt-e t. képviselőtársam, de itt szóvá tétetett ez a dolog. Szeretném képviselőtársaim, figyelmét felhivni arra a körülményre, hogy a kisgazdapártnak nem egy-két vezére résztvett 1918-ban az eseményekben. Ha pedig ez igy van, amint kétségtelen, hogy igy van — mert nemrég mutattak nekem egy fényképet, amelyen a jelenlegi földmivelésügyi minister ur együtt van Károlyi Mihállyal 1918-ban —, akkor nem tudom megérteni a választójogi törvényjavaslattal kapcsolatban azt a nagy irtózást azoktól az eseményektől. De szeretném felhivni a figyelmüket arra a körülményre is, hogy a választójog kiterjesztése sehol sem idéz elő forradalmat, de előidéz forradalmat sok iielyütt vagy több helyütt a választójogból való kirekesztés. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mutassanak önök egyetlen egy európai államot, amelyet az általános választójog tett tönkre; utaljanak önök csak egyetlen egy ilyen európai államra. (Kuna P. András: Angolország is megbánta már! — Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tönkrement Angolország! — Kuna P. András: Azért bukott meg a munkáskormáiiy ! Megbukott a munkáskormány!) Elnök: Kuna P. András képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem akarunk Anglia sorsára jutni!) Csendet kérek ezen az oldalon is! Szeder Ferenc: Engedje meg Kuna képviselő elvtársam (Kuna P. András: Nem vagyok elvtársa! — Derültség.), hogy erre az igazán helyes megállapításra ne válaszoljak. (Derültség a szélsőbaloldalon,) Nem tudnak rámutatni egyetlen egy európai államra, amelyet a választójog tett tönkre. De rá tudnak mutatni két európai államra, amelyben épen azért, mert a választójogból a széles néprétegek kirekesztettek, az őrület ütötte fel a fejét, és ez az egyik állam Oroszország, a másik pedig Magyarország. Mert ott, ahol nagymérvű vagy széleskörű választójog utján a széles néprétegek is beleszólhattak az ország ügyeinek intézésébe — felhivom rá figyelmüket! —, ott még a bolsevizmus is hiába kísérletezett. Ott van Ausztria, és ott van Csehország, ahol — ott voltam internálva a diktatúra ideje alatt, tehát tudom — meglehetős erőkifejtéssel kísérleteztek a bolsevizmus megvalósításán, de mert a választójog politikailag nevelte a legszélsőbb néprétegeket is, ezek nem voltak kaphatók erre az őrületre, amire a magyar munkásságnak egy része épen politikai neveletlensógénél fogva is kapható voit. (Klárik Ferenc: Jogíosztottsága miatt!) T. Nemzetgyűlés! Szeretnék egy-két szót fűzni még azokhoz a megjegyzésekhez is, amelyeket felénk dobva, minket hazafiatlanoknak minősítenek és hazaíiatlannak minősitik azt a társadalmi réteget is, amelynek képviseletében itt a nemzetgyűlés plénuma előtt beszélünk. T. képviselőtársaim! Szeretném, ha végre e tekintetben meg akarnának bennünket érteni és nem dobálóznának felénk állandóan, olcsó dicsőségért, ilyen jelzőkkel; mert ha a hazafiság fogalmát meg akarjuk határozni — én ebben a pillanatban nem a kurzus-hazafiságot értem és a hazafiságnak nem azt a formáját, amellyel különösen az utóbbi időkben olyan gyakran szerencsénk volt találkozni —, akkor egészen nyugodt lelkiismerettel mondom: mi vagyunk olyan hazafiak, mint amilyen hazafiak önök! Ehhez az országhoz mi minden idegszálunkkal ide vagyunk nőve. Itt születtünk, itt kinlódtunk, itt kaptuk neveltetésünket, itt dolgozunk, itt akarjuk boldogulásunkat előkészíteni, és amikor ebben a tevékeny munkában rósztveszünk, ha az is a törekvésünk, hogy ennek az országnak alkotmányát demokratikusan, törvényes alapon átformáljuk, azért még nem illethet bennünket a hazafiatlanság vádja. (Csontos Imre: Nem kell bántani mindig a többi embert, bocsánatot kérek!) Azt vetik szemünkre, hogy mint párt, internacionálisak vagyunk; azt vetik szemünkre, hogy mint párt egynémely tekintetben bele akarunk olvadni az európai koncertbe; azt vetik szemünkre, hogy érintkezést tartunk fenn Európa államaival, az ottani munkásokkal, vagy pártokkal. Ezzel szemben én megállapi-