Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-418
A nemzetgyűlés 418. ülése 1925. évi május hó %8-án, csütörtökön. 285 nyesitett választójogi rendelettel. Nem is kések a megállapítással. Ez a jogfosztás — mert annak nevezem —, amelyet ez a törvényjavaslat statuál, a mezőgazdasági munkások, a törpebirtokosok, általában a falvak lakossága ellen irányul. És itt hivatkozom az indokolás második számú mellékletére, mely szerint a közszolgálathoz és szabad foglalkozáshoz tartozók közül választó lesz 65%, az ipari és forgalmi népességből 63.9%, a mezőgazdasági népességből pedig 55%. Ezen utóbbi foglalkozási csoporton belül is megvan — amint az indokolás mondja — a kellő arányosság; igy a mezőgazdasági birtokosoknak és a bérlőknek 64.4%, a gazdasági munkásoknak 49.9% ""ci, ci gazdasági cselédeknek 34.4%-a lesz választó, s az ipari és forgalmi foglalkozáshoz tartozókról is megemlékezik a javaslat indokolása. Amikor megállapítom, hogy kik ellen irányul tulaj donképen ez a választójogi javaslat, szeretném szóvá tenni azt az udvarlást, amelyet a ministerelnök ur annakidején a kisgazdapárttal szemben végzett — tehát azzal a társadalmi réteggel szemben, amely a legjogosabban képviselheti a túlsó oldalon a kisbirtokosokat, a törpe exisztenciákat —, amikor sziklának nevezte a kisgazdapártot az egységespártban. (Zaj.) Akkor történt ez, amikor a 200 millió koronás bankett közepette ismét szerelmet vallott a kisgazdáknak. (Csontos Imre: Nem voltál ott, testvér!) Ezt mondják. Én hírlapi közleményekre vagyok utalva és azoknak alapján állítom ezt. De csak nem tagadja le Csontos képviselőtársam, hogy ott bizony meglehetősen sok pulykát, kappant, borjut fogyasztottak el. (Kuna P. András: Talán te meg nem etted volna! — Meskó Zoltán: Már azt a kis pulykát is sajnálják az embertől! — Kuna P. András: Neveljen magának Szeder ur isO Szeretném ezt valahogyan a kisgazdaképp iselőknek emlékezetébe idézni, mert ugy látom, hogy a beszédek és a cselekedetek között valamelyes különbség van, valahogyan nem. ugy csinálják a dolgokat, mint ahogyan mondják (Tankovics János: Nem ugy, mint maga!), valahogy másképen cselekednek, mint ahogyan beszélnek! (Csontos Imre: Félnek tőletek a kisgazdák! — Peyer Károly: Próbáljuk ki, de titkosan! —Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Szeder Ferenc: Ha sziklának tekintik ezt a társadalmi réteget... (Peyer Károly: Mit félnek akkor a titkosságtól? — Tankovics János: Nem félünk cseppet sem!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni! (F. Szabó Géza: Most már a: szónok is szóljon közbe!) Szeder Ferenc: Mondom, ha sziklának tekintik ezt a társadalmi réteget, mondjuk, akisgazdapártot ... (Csontos Imre: így van ez, akármit beszéltek!) Elnök: Csontos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Szeder Ferenc:... ildomtalan ezt a sziklát minduntalan lefaragni, legalább is ildomtalan a beszéd és cselekedet között ilyen diszharmóniát teremteni. Ezek után rá akarok térni kis,gazdaképviselőtársaimnak szánalmas szereplésére a választójogi kérdés körül. Már beszédem elején is rámutattam arra, hogy a kisgazdapárt» annak vezérei és programja határozottan és kifejezetten az általános, egyenlő és tikos választójog alapján! állottak. Rámutattam: arra, hogy nemcsak a kisgazdapárt, de az egységespárt is ezt a programot vallotta az 1922. évi választáson, mint uralmon lévő párt és terjesztett programjának negyedik pontjában is benne vain! az általános egyenlő és titkos választójog megalkotásának sürgős szükségessége. Remélem, ezt nem vitatja el egyetlenegy kisgazda képviselőtársaim sem. (Kuna P. András: Nincs titkolni valónk!) Itt vannak a programok, a röplapok, amelyek igazolják ezt az állításomat, amely állítással szemben tagadással aligha, lehet védekezni. Annál kínosabban érint a kisgazdáknak mostani viselkedése (Kuna P. András: Tudják azok, mit csinálnak!), mert ők jobbágyivadékok, (Kuna P. András: Nemes ember volt az énl apám is!), akiknek az, apjuk deresen feküdt— (Kuna P. András: Én nemes ember vagyok! — Batitz Gyula: Meglátszik magán! — Kuna P. András: Magán is meglátszik! — Batitz Gyula: Én jobbágjdvadék vagyok, nem tagadom, nem szegyeiéin! — Kuna P. András: A kunsági ember: mindig nemes volt!) Elnök: Kuna P. András képviselő uratkéy^ni. méltóztassék csendben maradni! (Batitz Gyula közbeszól.) Batitz Gyula képviselő urat hasonlóképen kérem, méltóztassék csendben maradni ! Szeder Ferenc:... akiknek egy része végigszenvedte és élte az életnek minden kálváriautját, és akik, ha letűnnek a közélet szerepléséről, eltűnvén a nagy Nirvánában, újra ott kezdhetik, ahol abbahagyták. Különösnek és érthetetlennek találom most a hirdetett elvekkel szemben való viselkedésünket, annál az egyszerű és természetes oknál fogva, mert ezt a társadalmi réteget meglehetősen súlyosan és kézenfekvően érinti a választójog* mikéntje, de különösen azért, mert tekintetbe kell vennünk, hogy egész Európában a kisgazdatársadalom a társadalmi mozgalmakban meglehetősen az előtérben haladt. Nem túlzás, ha azt állítom — és nevezzék ezt akár agrárdeniokráciának is —, hogy egész Európában a törpebirtokosság, tehát az alsóbb társadalmi réteg 1 a haladással együtt ment és úgyszólván a demokráciának úttörője volt. Összegyűjtöttem azokat a szerény megjegyzéseket és felszólalásokat, amelyeket kisgazda képviselőtársaim egyrészt az egységespárt értekezletén, másrészt pedig a választójogi bizottság ülésén és itt a nemzetgyűlés ülésén is tettek. Ezekből a felszólalásokból azt látom, hogy kisgazda képviselőtársaim többé-kevésbé a leglehetetlenebb érvekkel csatlakoztak azokhoz. akik ezt a választójogi javaslatot keresztül akarják hajszolni, és e munkájuk közepette lebecsülik a magyar föld népét, a magyar falvak lakosságát. (Tankovics János: Azt már nem! — Csontos Imre: Nem szolgáltatjuk ki nektek!) Méltóztassanak tudomásul venni, hogy egész Európában — amint majd leszek bátor beszédemi későbbi folyamán rámutatni — sokkal jobban értékelik mindenütt még a hatalmon lévő társadalmi osiítályok is a saját fajtájukat, a saját nemzetségbelieket, semmint hogy kaphatók volnának arra a lebecsülésre, amiben önök részesitik a falvak lakosságál (Kuna P. András: Eleget lebecsülnek maguk minket!) Ezer esztendőn keresztül, amióta ez _ az ország ország — a történelem tényei alapján állítom —, mindig lebecsülték a magyar föld robotosait. És önök, amikor a választói jog kérdésében árulásaikat elkövették, ugyancsak odaálltak azok közé, akik ezt a társadalmi réteget lebecsülik. Miért? Önök azt mondják megokolásukképen, hogy a mezőgazdasági munkásság — amelyet, mint itt számszerűleg kimutattam, leginkább kihagynak a választójogosultak sorából — éretlen a választójogra. __