Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-418
A nemzetgyűlés 418, ülése 1925. évi május hó 28-an, csütörtökön. 275 Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Baross János: A ministerüket legalább hallgassák meg 1 !) Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Ha nekem nem bocsáttatnak rendelkezésemre azok az eszközök, amelyeknek erejével alkotni lehet, akkor nem lehet alkotni sz-oeiális intézményeket. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: Baross beszéde csak támogatja a minister urat!) Méltóztassanak teljesen higgadtan és objektive nézni ezeket a kérdéseket. Megmondhatom egészen őszintén, hogy a kormány részéről, valamint a nemzetgyűlés részéről mindig a legmesszebbmenő, de csak a lehetőségek határáig messzemenő engedményeket és hajlandóságot tapasztaltam, hogy ezek az összegek rendelkezésemre bocsátassanak. Hogy nem volt lehetséges kielégitő mértékben megkapnom az eszközöket, ez nem azon múlik, mintha a nemzetgyűlésnek egyik vagy másik pártja nem akarná rendelkezésre bocsátani ezeket az eszközöket (Szilágyi Lajos: Közönyös csak!), vagy a kormány nem akarná megoldani a problémákat, hanem azért van. mert átfog-ó módon kell néznünk mindig az állam s a nemzet gazdasági helyzetét és csak annyit lehet reálisan követelni, amennyit objektív szemlélődés utján lehet követelni. Ami a rokkantkérdést illeti, tegnap Kiss Menyhért t. képviselőtársam interpellációjára adott válaszomban már mondottam, hogy egy javaslat kész van a ministeriumban, amely hivatott arra, hogy véglegesen rendezze ezt a kérdést. A pénzügyminister ur kijelentette, hogy június utolsó napja előtt idejövünk ezzel a javaslattal a Ház elé. Tegnap megmondottam azt is — annak ellenére, hogy Kiss Menyhért t. képviselőtársam kijelentésem után is bizalmatlanságával volt szíves engem honorálni —, hogy amennyiben nem volna lehetséges a törvényjavaslatot letárgyalni a Ház programjának zsúfoltsága okán, akkor kénytelenek leszünk rendeletileg rendezni ezt a kérdést. (Helyeslés a baloldalon.) De hogy rendezni kell ezt a kérdést, méltóztassék nekem elhinni, ebben tökéletesen egyezik ugy a kormányzópárt, mint az igen t. ellenzék bármely töredéke. (Szilágyi Lajos: Nyomorenyhitő rendeletet tessék hozni! Jogfosztó rendelet ellen azonban tiltakozunk!) Nyomorenyhitő rendeletről njem tudok még képzeletben sem fogalmat alkotni! Nyomort enyhiteni rendelettel nem lehet. (Szilágyi Lajos: Majd jövünk javaslatokkal! Nem szójáték ez! — Zaj a jobboldalon. — Lendvai István: Nem jól vágott a damaszkuszi penge!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Lendvai t. képviselőtársamat megnyugtatom, hogy a damaszkuszi penge egészen jól vágott, mert rendelettel csakugyan nem lehet nyomort enyhiteni (Lendvai István: A rendelet következtében!), még a rendelet következtében sem. (Szilágyi Lajos: Ez szójáték! Most az egyszer ném komoly a minister ur!) Az egész gazdasági helyzet tengelykérdését, a hitelproblémát kell megoldani, ezt pedig rendelettel megoldani nem lehet. Nem is ezt kívánta bizonyára Szilágyi képviselőtársam, egészen természetes. (Szilágyi Lajos: Maradjunk a témánál!) Statisztikai adatokat méltóztatott felhozni, amelyeknek teljességét kívánnám az igen t. képviselő úrtól, nevezetesen abban az értelemben és abban az irányban, hogy kiderült volna az is, hogy ezen elszomoritó adatok alapján és NAPLÓ xxxn. épen ezeknek megkorrigálására ugy az állani szociálpolitikájának, valamint igen nevezetes társadalmi erőknek munkálkodása révén egész nagy tervezet készült és munka indult meg, amely a csecsemőhalandósággal, valamint a betegségekkel szemben a profilaxist, a tüdővész koefficiensének leszorítását és mindazokat az eredményeket próbálja elérni, amelyeknek hiányairól méltóztatott itt sötét képet festeni. Ez t. i. a képnek és a kérdésnek másik oldala. Igen nagy örömmel látom minden nehézségünk és nyomorúságunk közepette is, hogy a magyar társadalom fent és lent egyaránt felfigyel most már azokra a bajokra, amelyek a magyar nemzetet szinte gyökerében és velejében fenyegetik és az egész társadalom — a munkásságot sem kivéve —próbál konkurrálni a segítés eszközeinek felhajszolásában. (Esztergályos János: Milyen kedves a minister ur! Még a munkásokat sem veszi ki! — Felkiáltások a jobboldalon: Ez is baj'? — Peidl Gyula: Azok többet áldoznak, mint önök együttvéve!) Esztergályos t. képviselőtársam megró engem, hogy úgynevezett kedves szavakkal emlékezem meg a munkásságról. (Esztergályos János: Nem azt! Nem azt!) A pénzügyminister ur előbb azt mondotta, hogy a gazdasági életben, de a politikai életben sem hive a monopóliumnak. Ezt a mondást én alkalmazóin t. képviselőtársamra: ne legyen az ő monopóliuma az, hogy a munkáskérdésről, a munkásokról általában vagy részletesen ő nyilatkozzék. Legyen szabad ez nekem is és ne érjen engem azért semmi szemrehányás. Legyen szabad visszatérnem oda, ahonnan kiindultam. A szociálpolitikáról nem kivánt a t. felszólaló képviselőtársam mérleget alkotni, ennek következtében érdemben nem is érzem magam hivatottnak arra, hogy felszólalásával foglalkozzam. Csak azt kívánom itt a t. Nemzetgyűlés szine előtt konstatálni, hogy az elsősorban kifogásolt ügyben, értem a rokkantügyet, amíg- egyrészt a nemzetgyűlés ellenzéki oldalairól szokatlanul kapok inditáso•kat, panaszokat, követeléseket, amelyeknek jogosságát és indokoltságát nem vonom kétségbe, addig konstatálnom kell a leghatározottabban, hog-y a sokszor kifogásolt kormánytámogató pártok a legszakszerűbben foglalkoznak ezzel a kérdéssel, valamint a többi kérdésekkel is és a legmesszebbmenő módon kivannak támogatni eng*em abban a törekvésemben, hogy a kérdést meg tudjuk oldani. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Áttérünk napirendünkre, amely szerint következik az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat (írom. 750, 817) általános vitáin«k folytatása. Szólásra következik? Láng János jegyző: Muszti István! Muszti István: T. Nemzetgyűlés ! A szőnyegen lévő törvényjavaslatot elfogadom, és pedig azért, mert ugy érzem, hogy ezzel a felfordulások és a bolsevizmus által teremtett káosz után, amelyekben a kormányok kénytelenek voltak rendeletekkel kormányozni, egy lépést teszünk előre a konszolidáció, a törvényesség felé. Ami a javaslatot magát, különösen annak két sarkalatos pontiát, t. i. a nyílt vagy titkos szavazást illeti, ebben a tekintetben az én szerény felfogásom az, hogy, mint minden törvényben, ugy ebben is a nemzet egyetemes érdekeinek megvédését kell szem előtt tartani. 43
