Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-418

276 A nemzetgyűlés 418. ülése 1925. évi május hó 28-án, csütörtökön. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi egyszerű falusi gazdák, akik a gyakorlati élet emberei vagyunk, azt tartjuk, hogy azt a bizonyos célt, amelyet az ember akár a magánéletben, akár a politikai életben kitűz maga elé, egyenesen haladva kell elérni, s előttünk nem lebeghet más, ^mint a nemzeti, a keresztényi céloknak az elérése és az ezek elérésére szolgáló helyes paragrafusok megteremtése. T. Nemzetgyűlés! A múlt idők szomorú tapasztalatai valamennyiünket megtanítottak arra, hogy különösen a választójognál legyünk óvatosak, mert azt láttuk, hogy azokban az évtizedes küzdelmekben, amelyeket mi, polgári pártok annakidején a szociáldemokratákkal végigharcoltunk, az általános, titkos szavazati jog tekintetében, nagyon csalódtunk akkor, amikor ők ezt elérték és különösen csalódtunk azért, mert hiszen, amidőn a kezükbe — hogy ugy mondjam —, ölükbe esett az általános, titkos választójog, az azzal való élés,, akkor egyszerűen nem éltek vele. (Várnai Dániel: Mert a terrortól nem élhettek vele, azért nem éltek vele! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőjobboldalon: Ebben iskolát csináltak! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Engedelmet kérek, hiszen terror — ha már arról beszélünk — mindenkor lehetséges, arról beszélhetünk pro és kontra titkosság és nyiltság mellett egyaránt, de előttem mégis csak az a fontos (Szeder Ferenc: Hogy nyilt legyen a választás!), hogy a nemzet zöme természetének megfelelő nyilt választójog legyen. (Szeder Ferenc: Aiajajj! Természetének megfelelő nyilt választás? Hát más a város természete, mint a falué! Ahogy mi kinézünk!) Majd erre is rátérek, csak türelem. Mi a teljes nyiltság mellett vagyunk, mert mi előbb megkérdeztük a választókerületeinket, és csak azután jöttünk ide ezzel az álláspontunkkal. (Szeder Ferenc: Miért hirdették akkor a titkos választójogot, mint a párt programját? Benne van az egységespárt programjában, a 4. pontban! —Nagy zaj a jobboldalon.) Az egységespárt programjában, nem a kisgazda-programban? (Putnoki» Sándor: Jobban ismeri a pártunk programját, mint mi! — Szeder Ferenc: Persze, hogy ismerem!) Hogy a mi programunkban, a kisgazdák programjában benne volt-e? (Szeder Ferenc: Az egységespártéban is benne volt 1922-ben! Sürgős megvalósítását követelték!) Hátha a nemzet érdekének minden tekintetben megfelel; ha azzal ki lehet épiteni a magyar jövőt, akkor elfogadom magam is. (Pikier Emil: Honnan tudja, hogy nem lehet kiépiteni? Még nincs kipróbálva!) Igen t. Nemzetgyűlés! Minket nem a szereplési viszketegség hozott ide (Rothenstein Mór: Hanem? — Eubinek István: A Móric iránti szeretet!), minket a felfordulás, az öszszeomlás, a nemzetnek — hogy ugy mondjam — elsöprése a föld színéről, az döbbentett meg. Mert hiszen, mint méltóztatott látni, meg lehet állapítani rólunk azt, hogy most sem szenvedünk szereplési viszketegségben. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Inkább hatalmi viszketegségben! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én most ! másodízben szólalok fel. s most sem szólaltam \ volna fel, ha nem provokáltak volna, ha bennün- ] ket, kisgazdákat, állandóan nem kezdenének | ki azért (Szeder Ferenc: Mert elárulták a vá- ] lasztójogot! — Élénk ellentmondások a szélső- \ jobboldalon. — Ugy van! Ugy van! a szélső- I baloldalon.), hogy kormánypárton vagyunk. I Épen ez a célja felszólalásomnak, hogy erre is válaszoljak. (Szeder Ferenc: A jobbágyságot kellene felszabadítani! — Tankovics János: Árulásról jobb, ha nem beszélünk!) Mert minket semmi más nem hozott ide, mint szent cél, hogy hazánkat és nemzetünket önzetlenül szolgáljuk. (Helyeslés jobb felől. — Pikier Emil: Gróf Apponyi Albert megmondta, hogyan kell megcsinálni est a szolgálatot. — Mokcsay Zoltán: Nem is lehet az ellenkezőt rólunk feltenni!) Nagyon tisztelem gróf Apponyi Albertet és valóban rosszul esik nekem az, hogy most nem adhatok neki minden tekintetben igazat és nem Írhatom alá azt, amit az általános, titkos választójogra vonatkozólag mondott, de az a döbbenetes esemény, amelyen 1918 őszén keresztül mentünk (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.), meggyőzött bennünket annak szükségéről, hogy a választójoggal óvatosan kísérletezzünk. (Várnai Dániel: Azt nem a választójog, hanem az évszázados osztályuralom idézte elő! — Szeder Ferenc: Most is pontosan a falutól félnek?! — Csizmadia András: A falu fél maguktól, mi nem félünk a falutól! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Muszti István: T. Nemzetgyűlés! En azon nem csodálkozom... (Rothenstein Mór: En csodálkozom! — Derültség.), hogy a kisgazdákat minden oldalról — hogy ugy mondjam — csalogatják és csalogatták az ellenzékbe. Hiszen tudjuk, hogy boldogult nagyatádi Szabó Istvánnal állandóan kísérleteztek és talán nekünk bizonyos kis részünk van abban, hogy az ő bolcsesége ugy határozott, hogy megmaradt kormánypártinak akkor,,mikor 400 éves ellenzékieskedés után végre egy szerencsétlen momentum hozzá juttatott bennünket ahhoz, hogy függetlenek lehetünk és független kormányunk van! (Ugy van! Ugy vanl a jobboldalon.) Én ugy érzem, hogy minden jó magyarnak igenis, itt a kormánypárton van a helye. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én nem tekinthetem azt, hogy itt voltak munkapártiak, voltak liberálisok, én csak egyet nézhetek, hogy becsületesett akarnak és tudnak-e dolgozni a haza jövőjéért, és én ezek mellé állok. (Helyeslés a jobboldalon. — Pikier Emil: Boldogok, akik hisznek!) Nagyon rosszul esik nekem, hogy itt, nekünk egyáltalában erről kell beszélnünk (Szeder Ferenc: Arról, hogy a román paraszt titkosan szavaz!) és hogy állandóan a politikai becsületet firtatják velünk szemben azok, akiknek a felfogásáról ebben a tekintetben, sajnos, meg vagyunk győződve, amikor csak internacionalizmust, egoizmust hirdetnek, amikor hosszulére eresztett beszédeikben sem a hitnek, sem a vallásnak, sem a hazafiságnak egyetlen mondatban kifejezését nem látjuk (Ugy van! jobbfelől.); bocsánatot kérek, a mi mentalitásunk egészen más, a mi nevelésünk más. (Várnai Dániel: Az elbirja az árulást! — Pikier Emil: A magyar népre az éretlenség bélyegét rásütni, az hazafiság!) Sajnos, ki kell mondanom, önnel, művelt emberrel szemben a szót: ez hazugság velünk szemben. Mi a szabad ég alatt nevelkedtünk, bennünket nem fertőzött meg és nem fertőzhet meg semmiféle „-izmus". Ez fáj önöknek. Semmiféle megtévesztés a magár népet nem téritheti le arról az útról, amelyen a hazát szolgálja mindenben és mindenen keresztül minden gondolatával. (Helyeslés és tarts jobbfelől. — Pikier Emil: Ha annyira hazafias ez a magyar nép, akkor adják meg neki a titkosságot! Azt mondjuk mi is, szavaz-