Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-417

254 A nemzetgyűlés 417. ülése 1925. évi május hó 27-én, szerdán. legnagyobbrészt, illetőleg mindenütt az egész i országban, Budapest és környékének kivételével, ezt tehát megtartják, azonkivül csinálnak egj' országos lajstromos beosztást, továbbá meglesz a Budapest székesfővárosi lajstromos beosztás és meglesz a Budapest környéki lajstromos beosztás. (Farkas István : Ez vegyes felvágott !) Ez tényleg » olyan vegyület, amit alig lehet elemezni, de a legkevésbé sem lehet tudni azt, hogy mi ennek a célja. Ha ezt kutatni próbáljuk, nem tudok egyébre kilyukadni, mint arra, hogy a kormány egyrészt biztosítani akarja — különben ezt egy másik paragrafus, a nyilt szavazásos rendszerre vonatkozó 74. § bizonyítja a legjobban — a maga uralmát továbbra is és ezt másképen nem tudja, mint a régi választókerületek megtartásával, a nyilt szavazásos rendszerrel, de viszont nem akar egészen ezen az állásponton maradni és bizonyos mértékig, talán mutatni akar egy kis demokráciát is, avagy talán egy nagyobb bajt akar elkerülni. Ezért Budapesten és környékén is meghagyja a lajstromos rendszert, de ennek tetejébe csinál égy u. n. országos lajstromos beosztást, azt gondolva, hogy talán ez volna minden sebre a fájdalom irja, a tapasz és talán ezzel gondol mindent beragasztani. Én nem tudom, helyesen próbáltam-e a kormány szándékát itt kinyomozni, lehet hogy tévedtem, de mást aligha tudok ebből kihozni, mert ha a kormánynak nyilt, egyenes és határozott szándékai vannak, ezt'kifejezésre is tudta volna juttatni. De ebben a tekintetben nincsen nyilt és határozott szándéka, hanem bizonytalanságot mutat. Nem akarja határozottan egy bizonyos választási rendszer mellett leszögezni magát és egy ilyen vegyületet állit össze, amely részben a jelenlegi választókerületi beosztást, részben az országos lajstromos beosztást, részben pedig a budapesti és környéki lajstromos beosztást foglalja magában. Ugy veszem észre, ugy gondolom, hogy a kormány egy igazi országos, lajstromos szavazástól fél, mert ez feltétlenül a titkos szavazással jár, ezt másképen lebonyolítani aligha lehet, mert akkor ismételten kapna mint ahogy kapott a fővárosi választásoknál is - — egv Ítéletet és ennek kitenni nem akarja magát. Épen ezért többféle rendszer mellett akarja a választásokat lebonyolítani, hogy egyrészt valahogyan a választók is ki legyenek bizonyos mértékig"elégítve, másrészt pedig, hogy a kormány a maga uralmát minden körülmények között továbbra is biztosítani tudja. Egy kormánynak, különösen a jelenlegi kormánynak, annak a kormánynak, amely már annyi reakciós törvényjavaslatot hozott ide a Ház elé és hozott tető alá, emelt törvényerőre, már nem kellett volna itt kertelgetnie, ebben a törvényjavaslatban sokkal nyíltabban, sokkal világosabban fejezhette volna ki, hogy mit akar : azt, hogy továbra is biztosítani akarja uralmát. Akkor azonban ne ilyen toldozö-fódozó vegyülettel oldja meg a választási rendszert, hanem valljon szint nyíltan és nyíltan, félreismerhetetlenül mondja meg, hogy valóban mit akar. Ugyanilyen bizonytalanság, kétféle tagozódás található a 71. és 75. §§-okban is. A 71. § 1. i. a nyilvános szavazásról, a 75. § pedig a titkos szavazásról rendelkezik. A kormány itt egyrészt a nyilvános szavazási akarja továbbra is íentartani, nyilván azért, mert ezt tartja egyedül alkalmas rendszernek (Farkas István : Amellyel jól lehet terrorizálni !) uralma megtartására, "másrészt van egy kis tessék-lássék intézkedés, az országos lajstrom bevezetése, azonkivül a budapesti és környékbeli kerületekben való lajstromos választásnál a titkos szavazás. Ha olvassuk az indokolást, ebben megtaláljuk azt, hogy miért tartja a kormány a nyilt szavazást szükségesnek, és megindokolja, miért nem tartja jónak, helyénvalónak a titkos szavazást. Peidl képviselőtársam egész helyesen nyilatkozott már erről a kérdésről, de mindezek ellenére magam is el akarok mondani erről egyet-mást. A túloldalról, azt hiszem, Urbanics igen t. képviselőtársam volt az, aki azt mondotta, hogy a nyilvános szavazás a konzekvens becsületességet vonja maga után, mert a titkos szavazásnál az Ígéretet nem muszáj beváltani, a nyilt r

szavazásnál ellenben az ígéretet be kell tartani. Én, aki 1922-ben végignéztem a választást, egész nyugodtan kijelenthetem, hogy különösebb panaszom a nyilt szavazás ellenére nem volt erre a választásra, mert leszámítva néhány apróbb incidenst, amelyek nem voltak nagyjelentőségüek, egész szépen, simán folyt le a szavazás a tatabányai választókerületben. Megvan azonban ennek az oka : itt a választási biztos ur hivatása magaslatán állott és intézkedéseivel úgyszólván lehetetlenné tett minden olyan kilengést, amely a választások nyugodt lefolyását zavarta volna. De nem lehet ugyanezt mondani más esetekben is. Valószinü. hogy ugyanebben a kerületben a nyilt szavazás fentartásával megtörténhetik egyéb is. A nyilt választásnak akkori sima lebonyolítását én annak tulajdonítom, hogy az ottani vállalatra, az ottani bányatársulatra nézve közömbös személyek vettek részt a választási küzdelemben. A Magyar Általános Kőszénbánya Társulat nem törődött azzal, hogy Tobler János lesz-e a képviselő, vagy pedig csekélységein és egyáltalában semmi téren sem avatkozott be. Igen ám, arról azonban volt már alkalmam nyilatkozatot hallani, — még pedig ennek a bányatársulatnak a vezetői részérői — és pedig olyat, hogy : mit szól a képviselő ur ahhoz, ha majd X. Y. igazgató ur fog fellépni ebben a kerületben? Eltekintve attól, hogy én mit válaszoltam erre, itt most az a fontos (Farkas István : Lásd az ózdi választást I), hogy a nyilt szavazásról van szó és a nyilt szavazás mellett ott, ahol úgyszólván egy ipari kerület legfőbb ura léphet majd fel képviselőjelöltnek, én teljesen kizártnak tartom azt, hogy a választók igazi akarata nyilvánulhasson meg. Nem is kell tovább menni, ott van tényleg az ózdi választás. Az ózdi választásról egészen nyugodt lélekkel egészen határozottan meg lehet állapítani, hogy ott a legnagyobb erőszakosságok, a legcsunyább visszaélések történtek épen az ottani vállalatnak vezetője részéről, aki abban a kerületben mint képviselőjelölt fellépett. Akárhogyan iparkodik majd Biró képviselő ur mentegetődzni, hogy ő nem csinált semmit (Farkas István : Százával bocsátották el és kinozták agyon a munkásokat !), végeredményben az történt, hogy az ózdi vasgyárból mindazokat a választókat, illetőleg ezeknek tekintélyes nagy részét, akik Vanczák Jánosra mertek leszavazni, bizony nagyon gyorsan eltávolították. Volt ezek között számos olyan munkás, aki nem 5—10 év óta, hanem 20—25, sőt 30 évig fejtett ki becsületes munkálkodást a gyárban, azért azonban, mert nem volt hajlandó behódolni Biró képviselő urnák, azért, mert nem volt hajlandó szavazatát rá adni, az volt a büntetése, hogy kidobták a gyárból, megfosztották munkájától. Itt lehet megállapítani azt, hogy a nyilt szavazásnál az igazi őszinte akaratot megnyilvánítani nem lehet, mert mindenféleképen befolyásolni tudják azt. Akármilyen simán folyt is le a tatabányai választókerületben a választás, én mégis csak azt mondom : ha majd Vida Jenő ur, a Magyar Általános Kőszénbánya Társulat vezérigazgatója fog ott fellépni képviselőjelöltnek, és ha vele szemben nem is én, hanem egy másik szociáldemokrata képviselőtársam fog fellépni, nem lesz olyan sima az a választás. Ha ott már egyszer az a felléptetés megtörtént, akkor a vállalatnak érdeke fűződik ahhoz, hogy ne bukjék meg a vállalat vezérigazgatója, vagy igazgatója, ugy hogy a nyilt szavazás mellett mindent el fognak