Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-417

252 A nemzetgyűlés 417. ülése 1925. évi május hó 27-én, szerdán. 1917-ben ugy gondolkodott a magyar király és szükségét érezte annak, hogy az akkori kormánynak leiratot küldjön, amely leirat magába foglalja azt, hogy elismeréssel adózik a nép által hozott nagy áldozatokért, amely áldozatoknak a kormánynak kell felelnie. Abban az időben még ugy vélekedtek, hogy ezt a nagy áldozatot, ezt a rendkivüli hazafias nemzeti viselkedést és magatartást meg kell jutalmazni és pedig szociális törvények alkotásával és a választói jog megfelelő módon való kiterjesztésével. T. Nemzetgyűlés ! "Ezeket az időket már elfelejtette a mai kormány. Elfelejtette, hogy az 1918-ik évi forradalom úgyszólván egyik következménye volt annak, hogy gróf Tisza István a királyi kézirat értelmében nem járt el a választói jog tekintetében. Nem okul ez a kormány, nem okul a bekövetkezett eseményeken sem és most ismételten egy olyan választói törvényjavaslat fekszik előttünk, amely széles néprétegeket rekeszt ki, illetőleg nem enged be, egyrészt nem enged be, másrészt pedig kirekeszt az egyik legnagyobb alkotmányjogból. Ugy látszik, a magyar kormány elfelejti azt, hogy 1914-től egészen' 1918 október végéig a magyar állam polgárai részint mint 18 éves fiatalemberek, részint mint népfelkelők egészen 50 éves korig olyan áldozatokat hoztak ezért a hazáért, amely áldozatokért nem jutalmakat, hanem jogokat követelhetnek minden körülmények között, s most, amidőn itt van az ideje egy nagy alkotmányjogi törvényjavaslat tárgyalásának, akkor mély szomorúsággal kell megállapítani, hogy ez a kormány, ahelyett, hogy a múlt hibáit javítani akarná, ahelyett, hogy ki akarna kerülni egy olyan állapotot, amely megint veszedelembe sodorja ezt az országol, olyan választójogi törvényjavaslatot terjeszt ide a nemzetgyűlés elé, amely ugy a korhatár, valamint az egyéb feltételek tekintetében határozott, erőteljes visszamenetel ; tehát egy reakciós törvényjavaslatot terjeszt ide. T. Nemzetgyűlés ! Ebben az időben, amikor a király azt a kéziratot küldötte gróf Tisza István akkori ministerelnöknek, én még igen erőteljesen robotoltam a gyárban. Láttam a gyárban, hogy a nő a férfival együtt milyen erőteljesen és milyen nagyszerűen szolgálta a haza érdekeit. Hallottam azokat a megállapításokat, amelyeket " katonai parancsnokok tettek, hogy a nő nagyszerűen tudja megállani helyét a gyárakban mindenütt, hogy a nő nagyszerűen tudja helyettesiteni a férfit abban az időben a nő éjt nappallá téve fáradozott, dolgozott a hadianyagok és a különböző hadiszerek előállítására. Most pedig, amidőn jogokat kellene adni, amidőn jogokat kellene törvénybe iktatni, akkor ezeket a megállapításokat senkitől sem halljuk. (Farkas István : Már elfelejtették !) sőt az előttünk lévő törvényjavaslat megkülönbözteti a nőt, amig a férfinak 2-1 éves korában ad elég szűkmarkúan és elég visszafejlődő módon választójogot, addig a nőnek 30 éves korában akar adni s amig a férfinak négy elemi iskola elvégzése után adna, addig a nőnek csak hat elemi iskola elvégzése vagy pedig három élő gyermek megléte után adja meg a választójogot. Mi akar ez lenni? (Farkas István : Gúnyolása a hozott áldozatoknak !) Egyszerre lekicsinylik azt a nőt, akit tulajdonképen a háború ideje alatt nem győztek magasztalni. Elfelejtették-e már, igen t. Nemzetgyűlés, azt, hogy a nő a gyári és mindenféle munkálkodásán kívül a szenvedések egész sorozatát állotta ki a háború alatt, hogy a nő, amig egyrészt benn volt a gyárban és a különböző munkahelyeken, addig odahaza ő volt a családfentartó? Akkor a nőnek lehetett a családfőt helyettesiteni, akkor a nőnek kellet minden tekintetben a férfivel egyenlő értékűnek lennie : s ma a kormány, mindezt elfelejtve, olyan törvényjavaslatot terjesztett ide a nemzetgyűlés elé, amely igen erőteljes mértékben, sőt mondhatom, megcsúfoló módon különbözteti meg a nőt a férfitői. T. Nemzetgyűlés ! Én nem akarok itt különösebb módon a női választójog érdekében beszélni, mert Kéthly Anna képviselőtársnőm erőteljesebben védelmezte meg a maga nemét, én csak ezt a tényállást, mint saját tapasztalatomat voltam kénytelen itt elmondani s egyben figyelmeztetni a kormányt arra, hogy milyen súlyos hibát követett el ennél a törvényjavaslatnál már akkor, amidőn az 1. és 2. §-át megszerkesztette. Mert annak az iskolai bizonyítványnak beszerzése — többen elmondották már — nem olyan egyszerű. Azoknál, akik még fiatalabb korban vannak, csak hagyján, bár most még a fiatalabb korban lévőknél sem olyan egyszerű ez, mert alig néhány esztendeje csonkult meg az ország és igen sokan à leszakított országrészeken végezték el iskoláikat. Nem ezrek meg ezrek, hanem tizezrek meg tízezrek vannak olyanok, akiknek akkor, ha a választójog birtokába akarnak jutni, meg kellene szerezniük az iskolai bizonyítványokat. A kormány azonban valószínűleg épen olyan jól tudja, vagy talán még jobban, mint én, hogy megszállott területről, leszakított területről valamilyen okiratot milyen nehéz beszerezni, és igy feltételezhető, hogy ha valaki a férfiak közül el is éri a 24 éves korhatárt, a nők közül pedig a 30 éves korhatárt, egyszerűen majd azért fogják kirekeszteni a választói jogosultságból, egyszerűen majd csak azért nem veszik fel a névjegyzékbe, mert nem tudja iskolai képzettségét kellőképen igazolni, nem tudja azt az iskolai bizonyítványt felmutatni, mert az egy jó időre úgyszólván megszerezhetetlen. És mit tegyenek azok, alük nem a leszakított országrészeken végezték el iskoláikat, hanem ebben a csonka országban, de régebben ; akinek a feje fölött már az idő eljárt? Azok súlyos és nehéz helyzet elé lesznek állítva akkor, ha azt fogják nekik mondani : tessék iskolai bizonyítvánnyal igazolni, hogy a négy vagy hat elemit elvégezte-e. T. Nemzetgyűlés ! Amidőn ezek a hibák, ezek a bajok előreláthatólag megmutatkoznak, akkor a kormánynak, de a kormánnyal együtt a nemzetgyűlés többségének arra kellene törekedni, hogy ne gördítsenek még nagyobb akadályokat a választójoghoz jutás elé, mint amilyenek már eddig az ideig vannak ; könnyítsék azt meg, egyszerűsítsék, olyan törvényjavaslatot szerkesszenek, amely nem állit fel annyi nehéz, úgyszólván leküzdhetetlen akadályt mindazok elé, akik a választói jogosultság birtokába akarnak lépni. T. Nemzetgyűlés ! Tovább lehet ezeket a kifogásokat sorakoztatni. És pedig arra akarok most rátérni, amit az előbb már egy pár szóval megemlítettem. Nevezetesen a 33. §-ban arról van rendelkezés, hogy miként kell az összeíró küldöttségnek eljárni és hogy miként kell a választók felvételét végrehajtani. Ebben a paragrafusban az 5. bekezdésnél azt olvashatom (olvassa) : »Az elemi népiskola negyedik, illetőleg hatodik osztályának, vagy ezzel egyenértékű tanintézetnek sikeres elvégzését vélelmezni kell akkor, ha az illetőről köztudomású, vagy állásából nyilvánvaló, hogy a négy, illetőleg hat elemi iskolai képzettséggel rendelkezik. Ez a vélelem áll különösen a szellemi munkára alkalmazott köz- vagy magántisztviselőre, továbbá arra, aki a háborúban vitézségi érmet kapott, vagy katonai szolgálata körében altiszti fokozatot ért el ; továbbá arra is, aki önállóan folytat olyan ipart, (kereskedelmi) üzletet vagy vállalatot, amely a saját és családja eltartását biztositje«. Ebből a néhány mondatból is meg lehet állapítani azt •— miután már néhány akadályról be-