Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-417

À nemzetgyűlés 417. ülése 1925. évi május hó 27-én, szerdán. ' 253 szeltem és több megkülönböztetést megállapítottam — hogy itt ujabb megkülönböztetés elé állítják az ország polgárságát. Az egyiknél a foglalkozásából kifolyólag megállapítják, hogy elvégezte a négy, vagy hat elemit, mert ha nem végezte volna el, nem lehetne olyan foglalkozása, amilyen van, mig a másikra ez nem vonatkozik. Hogy ne mondjak egyebet, az ipari munkásokról lehet itt beszélni. A t. Nemzetgyűlésnek épen olyan jól kell tudnia, mint nekem, hogy az ipari munkásoknál is feltétlenül vélelmezni lehet a négy elemi iskola elvégzését. Sokféle okot tudnék erre vonatkozóan felsorakoztatni. Különösen most nem kellene egyébről beszélnem, mint arról, hogy a tanoncok kötelesek tanonciskolába járni. A törvény kötelezi őket erre ; nem most,_ hanem amikor én voltam tanonc, már akkor is nem tudom hány esztendő óta megvolt a tanonciskola, tehát jó régi időre, körülbelül 25 esztendőre nyúlik vissza a tanoncoknak iskolában való továbbképzése. A tanonciskola feltétlenül egyenlő értékű a négy elemi iskolával — ez a legminimálisabb megállapítás — sőt ennél lényegesen magasabb értékű és a törvényjavaslatból mégis azt lehet látni, hogy az ipari munkásoknál, akiknek külön tanonciskolába is kell járni és csak azután lehetnek munkások, nem vélelmezhető a négy, illetve nőknél a hat elemi iskola elvégzése, mert a szakasz kategorikusan kimondja, hogy ez különösen a szellemi munkára alkalmazott közvagy magántisztviselőre vonatkozik. — »Aki a háborúban vitézségi érmet kapott«. Nem kifogásolom egy pillanatig sem, hogy azok választójogosultsággal bírjanak, azonban ha rájuk vonatkozhatik ez a megállapítás, akkor vonatkozhatik az ipari munkásokra is, mert magából -a foglalkozásból lehet vélelmezni feltétlenül a négy elemi iskola elvégzését. Ha tovább kutatom ennek a szakasznak megállapításait, azt látom, hogy annál, aki a katonaságnál altiszti fokozatot ért el, már vélelmezni kell a négy elemi elvégzését. Rendben van ez is. Az altiszt az altiszti iskolába jár és ha semmiféle iskolát nem végzett is, az altiszti iskolában legalább is annyira kiképezik, hogy a négy elemi iskolai képzettséggel egyenlő értékű képzettséghez jut. Azonban ki állithatja, hogy az ipari munkásoknál nem feltételezhető ugyanez ? Ki vonhatja kétségbe például, hogy egy szobrászmunkás nem rendelkezik négy elemi iskolai előképzettséggel ? Ilyen foglalkozásnál már nem lehet feltételezni azt ? Nem lehet vélelmezni ? Egy szobrászmunkás csaknem művészi érzékkel rendelkezik és mestersége is már félig-meddig a művészetbe hajlik át. De tovább megyek. Nem említek ilyen művészi foglalkozásokat, hanem ha bármely iparágat nézem, . mindegyikre ugyanazt állapithatom meg. Egy nyomdai munkásról, nyomdászról, betüszedőrő-, aki kiszedi a lapot, a könyveket, el lehet azt képzelni, hogy nem végzett legalább négy elemi osztályt ? Vagy nézzük az egyszerűbb, a lebecsültebb foglalkozásokat. A cipészsegédekre azt szokták mondani, hogyha nem tanul a gyerek, suszterinas lesz belőle. Azonban az egyszerű cipészsegéd is, ha szakmáját kitanulta, feltétlenül rendelkezik a négy elemi iskolával egyenlő képzettséggel, mert máskülönben szakmáját nem is folytathatná. Akármilyen egyszerű is legyen a szakma, bizonyos számolás, olvasás, irnitudás és egyéb hasonló kellék szükséges ahhoz, hogy kitanulhassák. De azt hiszem, mindent elintézhetek azzal, ha kijelentem, hogyha az ipari munkások nem is végezték volna el a négy elemi iskolát, az iparostanonciskolában minden körülmények között az ezzel egyenlő értékű tudomány birtokába jutottak. Menjünk tovább. Számtalan olyan mesterség van, ahol már a tanonc felvételénél megkövetelik, hogy négy középiskolája legyen, különben fel se veszik. Ilyen a helyzet például a műszerész-szakban. (Farkas István : A legtöbb szakban !) A legtöbb szakmában egyenesen feltétel az, hogy csak olyan tanoncot vesznek fel, aki a négy középiskolát elvégezte. Ezeknél sem lehet vélelmezni a négy elemi iskolai képzettséget és ki kell tenni őket is annak, hogy esetleg nagy nehézségekkel, talán leküzdhetetlen akadályokkal legyenek kénytelenek megbirkózni és ne tudjanak a választói jogosultság birtokába jutni. A közelmúlt napokban résztvettem egy ankéten. A látszerészipar rendezésére vonatkozó ankét volt ez, amelynél maga a kereskedelemügyi minister foglalta rendeletbe azt, hogy ebben az iparágban négy középiskolánál alacsonyabb képzettségű fiukat fel sem vehetnek tanoncnak. így lehetne végigmenni az összes szakmákon és a törvényjavaslatban mégis ott van a megkülönböztetés, amely különbséget tesz polgár és polgár között. Az egyiknél már a foglalkozásából kifolyóan vélelmezi a szükséges kvalifikációt, a másiknál pedig foglalkozásából kifolyóan sem lehet a törvényjavaslat értelmében vélelmezni. Ha bárki bemegy egy üzletbe és a kereskedősegéddel szóbaáll, rögtön az első néhány szóváltásnál rájön arra, hogy a kereskedősegédnek legalább négy elemi iskolai képzettsége van, mert máskülönben nem is tudná a vevőket kiszolgálni és nem rendelkezhetnék azokkal a kereskedelmi ismeretekkel, amelyekre foglalkozásának ellátásához szüksége van. Akár férfi vagy női divatüzletben vagy füszerüzletben, vagy könyvkereskedésben, vagy bármiféle üzletben vizsgáljuk meg a kereskedelmi alkalmazottakat, mindegyiknél azt lehet tapasztalni, hogy feltétlenül rendelkeznek olyan képzettséggel, aminőt az előttünk fekvő törvényjavaslat előír, még sincsen gondoskodás ebben a törvényjavaslatban arról, hogy tulaj donképen ne tegyenek különbséget polgárok és polgárok között és ha már az egyik kategóriánál, amelynél az feltételezhető, vélelmezhetik az iskolai képzettséget, akkor miért nem vélelmezik azt más kategóriáknál is, ahol az iskolai képzettség szintén már a foglalkozásból kifolyólag vélelmezhető. De menjünk csak a legnagyobb ellentéthez. Én nem kicsinyiek le egyetlen egy foglalkozást sem, még a legegyszerűbb foglalkozást sem. De eszerint a javaslat szerint mégis azt kell látnom, hogy akármilyen egyszerű piaci kofánál, aki az ő kofálkodásából tartja fenn önmaga és családja életét, — tehát a piaci árusoknál is — vélelmezik a négy elemi iskolai képzettséget, már egyszerűen a foglalkozásukból kifolyólag. Ismétlem, nem akarok lebecsülni semmiféle foglalkozást, azonban ez a törvényjavaslat becsül le bizonyos foglalkozásokat, lebecsüli azokat az ipari munkásokat, lebecsüli azokat a kereskedelmi alkalmazottakat, akiknél pedig már foglalkozásukból kifolyólag feltételezhető a négy elemi iskolai képzettségük, pedig ezen javaslat szerint tulaj donképen csak a szellemi munkára alkalmazott köz- vagy magántisztviselőknél lehet vélelmezni a négy elemi iskola elvégzését..^ Én ezek után áttérek egy másik paragrafusra. Itt van a 12. §. A 12. §-ban Is olyan intézkedések vannak összefoglalva, hogy az ember el kezd gondolkozni, hogy ugyan mi a céljuk azoknak. Ez a paragrafus ugyanis a választókerületek beosztásáról rendelkezik. Azt hiszem, valaki már nyilatkozott erről a paragrafusról. Azt hiszem, azt mondotta az a képviselőtársam — névleg nem tudom ki volt, — hogy az fából vaskarika. Egyebet erre tényleg nem lehet mondani, mert ez toldozásfoldozás. Ugyanis a választókerületek beosztásánál különböző rendszereket vesznek fel. Nem mernek egy rendszert csinálni. Ebben a 12. §-ban az olvasható, hogy lesz választókerületi beosztás, ami van NAPLÓ XXXII. m