Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-417

244 A nemzetgyűlés 417. Ülése 1925. évi május hó 27-én, szerdán. Nem lesz többet ! — Zaj. — Elnök csenget) A sokféle indokolás közül ez az igazi egyedül és helytálló. Érthető tehát, ha ezekből a padokból ez ellen a tendencia ellen a legerélyesebb harcot inditjuk meg. A magyar közélet nem nélkülözheti a magyar munkásosztály másik felét, a magyar munkásasszonyokat sem. Szociálpolitikai és kultúrpolitikai szempontok bőségesen igazolják, osztályérdekeken messze túl, ebben a kérdésben a köz érdekét. És van még egy döntő fontossága a nőknek a választójogba vaíó bevonásának, és ezen az egy ponton megáll az indokolás érvelése. (Halljuk! Halljuk !) Mert valóban, ha a parlamenti képviseletek összeállítására a nők nagyobb befolyást gyakorolnak, mint eddig, bizonyos, hogy az osztályellentétek, a különböző fajú széttagoltságok ellenére a békeszeretetben, a pacifizmusban egyek leszünk valamennyien. Amikor a természet az anya hivatását juttatja a nőnek, egyúttal az életadás mellett az erőszakos haláltól való irtózást is beleoltja, és az igazi anyától idegen a vérontás gondolata. A széleskörű női választójog a béke gondolatának diadala, a béke gondolata pedig az emberiség haladásának útja és ezt az utat szolg Íja minden női választó. A magyarországi szociáldemokrácia a fejlődésnek és haladásnak pártja. Tudja, hogy a női választójog pillanatnyilag nem kedvez neki, de hite van az emberiség igazságában, hite van a magyar nép, a magyar nők igazságában és ennek az igazságnak nevében követeli a nőknek a férfiakkal egyenlő választóogát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezért a javaslatnak mások által is ismertetett általános jogfosztó tendenciája, de különösen a javaslatnak ezen speciális jogfosztó tendenciája ellen tiltakoznom kell. Szerte a világon mindenütt végleges megoldásokra törekednek gazdasági kérdésekben épenugy, mint közjogi kérdésekben. Magyarország, ugy látszik, az ideiglenes megoldások hazája. Hej, ráérünk arra még ! — ez a jelszó még ma is. Ideiglenes a nemzetgyűlésünk, a pénzünk, az életünk, minden ideiglenes, (Bâtiez Gyula : Csak a kormány állandó ! — Derültség.), és a sok ideiglenes intézmény közé most egy ujat iktatunk. A már megszületése pillanatában is elavult választójogi javaslatot törvényerőre emelni azt jelenti, hogy a magyar közvéleménybe uj izgató anyagot viszünk be, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), a magyar közvéleményt megnyugodni nem engedjük, és ez ellen a nyugati fejlődés sokak által lebecsült szellemében valamennyiünknek tiltakoznunk kell. (Baüez Gyula : Vállaljuk az izgató szerepét !) Ezzel a tiltakozással végzem beszédemet, kijelentve, hogy a javaslatot általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés és laps a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Láng János jegyző : Pikier Emil ! Pikier Emil : T. Nemzetgyűlés ! Amit mi ebben a teremben ennek a szerencsétlen javaslatnak tárgyalásával végzünk, az a legteljesebb anakronizmus, a középkorba való visszafelé utazás. Ez a tárgyalás azt bizonyítja, hogy ennek a nemzetgyűlésnek többségi pártja nem tanult és nem felejtett semmit, nem okult a multakból. (Zsirkay János : Pedig nem is Bourbonok !) Tényleg a Bourbonok módjára viselkednek, pedig igazán nem Bourbonok. Ez a nemzetgyűlési többség elfelejti azt, hogy a történelmi fejlődést erőszakosan megakasztani nem lehet, csak azt lehet elérni, hogy a reformok elmaradása folytán a jogos kívánságok más utón igyekeznek érvényesülést szerezni, és elérik azt, hogy a békés fejlődés helyébe a forradalmakat teszik. (Propper Sándor : Elpipálják még ezt a maradékországot is !) Ha itt a karzaton valamelyik külföldi politikus vagy külföldi polgár jelen van és — nem értvén a magyar nyelvet, — szomszédjánál érdeklődik, hogy tulajdonképen miről tárgyalnak idelenn, és azt hallja, hogy a nyílt szavazás módszerének törvénybeiktatását tárgyalják, azt akarják, akkor az bizonyára fejéhez kap és azt hiszi, hogy álmodik. Gróf Apponyi Albert nagyrabecsült képviselőtársunk elmondta már, hogy Angliában jártakor egy angol lord, egy angol konzervatív politikus azt a kérdést intézte hozzá, hogy igaz-e az, hogy Magyarországon, amikor a szavazó az urna elé lép, meg kell neki mondania a jelölt nevét, akire szavaz. Gróf Apponyi Albert azt mondta, hogy ez igaz. Ez nem szavazás, ez teljesen értéktelen valami, mert a függésben levő ember, a kisgazdasági exisztencia, az alkalmazott, a tisztviselő zsénben van és nem szavazhat lelki meggyőződése és politikai hite szerint. Ez a tétel önök előtt is bizonyára világos, s amikor én itt felszólalok és az ezekben a padokban ülő képviselő társaim és elvtársaim is mindannyian felszólalnak, tisztában vagyunk azzal, hogy hiábavaló munkát végzünk önökkel szemben, mert önöket nem lehet meggyőzni azért, mert megvannak győződve, mert önök maguk is tudják, tudniok kell, hogy minden szó, amit ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban elmondunk, színtiszta igazság, csakhogy önök előtt nem is az igazság keresése a cél, hanem önök saját uralmukat akarják biztosítani mindenáron, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt önök tudják, és minden szó, minden betű, amely szörnyű módon ezen javaslatból felénk vigyorog, ezt bizonyítja. Mokcsay igen tisztelt képviselőtársam a túloldalon azt a furcsa kijelentést kockáztatta meg, hogy a titkos választójog sehol a világon nem vált be, tehát miért kísérletezünk mi ezzel. Nem tudom honnan vette ezt a bátorságot képviselőtársam, hogy ezt állitsa

v mert ha csak nézzük az északamerikai Egyesült-Államokat, Angolországot, Franciaországot, ahol már hosszú, hosszú évek, sőt évtizedek óta a parlamenti pártokat az általános egyenlő és titkos választójog alapján választják meg, akkor még sem lehet azt mondani, hogy ott nem vált be a titkos választójog. Ezek az államok évtizedek óta a konszolidáció utján haladnak előre és a legutóbbi világháború mutatta meg, hogy épen azok az államok, ahol a militarisztikus berendezkedés a leggyengébb volt, de legszélesebb volt a politikai jogok területe, ahol nagyobb volt a politikai intelligencia, ahol szilárdabb alapokon nyugodott az alkotmányosság, ezek az államok még a háborúban is jobban megálltak helyüket azokkal szemben, amelyeknél nagyobb volt a fizikai erő, jobban ki voltak élesítve a szuronyok, mert azokat legyőzték a nagyobb politikai tudás, a magasabb kultúra és a széles politikai jogok által. Nem tudom, honnan vette Mokcsay t. képviselőtársam ezt a megállapítását. (Propper Sándor : Kalendáriumban olvasta !) Higyje el nekem ő, akiről feltételezem, de hiszen annak vallja magát, nem is kételkedem benne, hogy hazáját szerető, becsületes magyar ember, hogy épen az ő általa hangoztatott nemzeti szempontoknak tesz rossz szolgálatot, mikor szavazatával és támogatásával lehetővé teszi ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelését. Legyen meggyőződve, hogy az a szent cél, amely szeme előtt lebeg, csakis ugy közelíthető és valósitható meg, ha mi követjük a nyugati államok példáját és megadjuk a népnek azt, ami a népé. (Propper Sándor : Szent céljuk a pártdiktatúra !) T. Nemzetgyűlés ! Az indokolásban olvasom, hogy a választójog titkossága a szélsőségeknek kedvez és a polgári társadalom rovására a szélsőségek előretörését teszi lehetővé. Ez már nagyon sokszor meg volt cáfolva az események által. A leg-