Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-417
A nemzetgyűlés 417. ülése 1925. évi május hó 27-én, szerdán. 241 államszövetségben folytatott parlamenti munkával mutathatunk rá. Az Egyesült-Államokban alig van szociálpolitikai törvény, mely nem a nők választójogát biztosító törvény életbelépte után született volna meg. Az alkoholellenes mozgalom, a száraz Amerika majdnem 100%-ig a nők parlamenti munkájának eredménye. Általában ugy az EgyesültÁllamokban, mint az ausztráliai államszövetségben, ahol a legszélesebb körű választójog van, a szociálpolitikai haladás terén óriási lépésekkel mentek előre, mert ott nők is vannak a közéletben. A nők ugyanis nem engedik a szociálpolitika és kultúra ügyét semmiféle mellékes szőrszálhasogatásokkal elhomályositani. Aki azokat a jelentéseket olvassa, amelyeket az ausztráliai államszövetségtől kapunk az aggkori és rokkantbiztositásról, a munkanélküliek biztositásáról, a népegészségügyről, a lakásügyről, az iskolaviszonyokról, a munkásvédelemről, az kénytelen elismerni, hogy ott a nők meddő közjogi viták helyett az emberi élet megszépítésén, a nyugalom biztosításán dolgoznak az emberszeretet parancsainak értelmében. De nemcsak továbbvivői mások ötleteinek, hanem minden szociálpolitikai és kulturális téren kezdeményezői minden újításnak és haladásnak. (Meskó Zoltán : Ezt a belügyminister ur meghallgathatná, ha itt lenne ! — Almássy László : Itt van, tessék szétnézni ! •— Lendvai István : Csak elvonult a Ripka-szorosba, ahol minden csendes !) A magyar országgyűlésben is múltja van a nők választójogáért folytatott harcnak. Nem olyan erélyes, nagyszabású harcok folytak ugyan itt le, mint amilyen más körülöttünk levő nyugateurópai államokban, de mégis szót emeltek a régi országgyűléseken is a választójogi javaslatok tárgyalása alkalmával a nők választójoga érdekében fazonban a gúnytól a csodálkozásig, a sajnálkozástól a haragig, a lenézéstől a megvetésig az indulatok egész skáláját kellett végigszenvedniük azoknak, akiket az igazságérzett és jogszeretet a nők táborába hajtott. Mindazonáltal már ott tartunk, hogy az előttünk levő törvényjavaslat, ha nem is erélyesen, de állást foglal a nők választójoga mellett. Ázt persze nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt az állásfoglalást is az idegen államok példája érlelte meg, mert amikor a külföldi államok sorra bebocsátják a nőket a parlament kapuin, mi sem zárhatjuk ki őket teljesen az alkotmányból. Ez ugyan még gyenge utánzata a külföldi példáknak, mert majdnem mindenütt, ahol a nőknek választójoguk van, kevés kivétellel, egyforma feltételek mellett részesülnek a közjogokban nők és férfiak ; minálunk azonban e téren is szabályoznak és bizonyos rétegeket kihagyni szándékoznak a javaslat révén. Ez is egyik oka annak, hogy a javaslat jelenlegi formában való törvényerőre emelése ellen minden törvényes eszközzel harcolunk s harcolni fogunk, mert itt nem az igazságosság, hanem a pártpolitika nevében és annak keretein belül történik a sorompók feleresztése a nő-választók előtt. Az indokolás, amely pedig egyéb helyeken meglehetős óvatosan az általánosságba burkolózik, itt ledobja köpenyegét és egészen nyíltan hirdeti, hogy a nők választójoga matematikai kalkuláció, politikai geomotria eredménye, amelynek egyetlen célja az, hogy a jelenlegi hatalmi rendszert az idők végtelenségéig konzerválja. Ez a statisztika, amelyet az indokoláshoz mellékeltek, a legbeszédesebben megmutatja ezt a tendenciát, és a javaslat ezt a célt valóban nagyon is jól szolgálja azzal, hogy a főiskolát végzettek igen csekély számú csoportján kivül, amely épen a numerus clausus következtében is csökkenni fog, 30 esztendőben állapítja meg a korhatárt, és akkor is hat elemi elvégzéséhez köti a választójogot, vagy 4 elemit követel abban az esetben, ha ahhoz az illetőnek három élő törvényes gyermeke vagy önálló háztartása van. De ha ennek a pártpolitikai célnak elérését akarja ez a javaslat, mégis meg kell néznünk, hogy jól célozza-e ezt, eléri-e azokat az eredményeket, amelyeket elérni óhajt és hogy olyan jó-e ez a javaslat abból a szempontból is, mint a javaslat megalkotói képzelik. A javaslat erre vonatkozó indokolása azt mondja, hogy a nők olyan értékes konzerváló erőt képviselnek, amelynek érvényesítése a politikai életben csak nyereséget jelent. Én azonban óva intem a javaslat benyújtóit attól, hogy azt higyjék, konzervativizmus és progresszió, tradicionalizmus és forradalmiság között 6 elemi vagy 4 elemi, három gyermek vagy önálló háztartás határvonalat jelent. (Ugy van ! Ugy van ! a haloldalon.) Ez tévedés, mert mindenféle társadalmi rendben lehet konzervativizmus, amely a meglévő állapot megtartására törekszik, de a kiváltságosaknak egy egészen vékony rétegén kivül van-e ma olyan nő, olyan asszony, olyan leány, aki a meglévő állapot konzerválására törekednék, van-e olyan, aki olyan konzervatív, hogy ezeket a mai állapotokat fentartandóknak itéii? A falusi asszony talán, aki ott robotol a maga néhány hold földjén,- vagy föld nélkül a mások földjén, amikor ott terül el mellette a mérhetetlen távolságban az idegen birtok? Az a falusi asszony, akinek gyermeke nem lát iskolát, vagy kilométerekre megy iskolába, (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) akinek betege nem kap orvost, aki kórházat és szülőotthont egész életében soha nem lát, akinek hozzátartozói között a tuberkulózis sokkal jobban pusztít, mint a városi lakosság között? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A mezőgazdasági napszámosasszony lesz konzervatív, aki tudja, hogy ebben a forró nyárban, amikor télirevalóját kellene megszereznie, maga is, családja is kenyér nélkül, munka nélkül áll, aki tudja, hogy az egyetlen hivatalos fórum, amellyel érintkezésbe juthat, a csendőr, akivel való érintkezésről a magyar földmivesasszonynak nagyon rossz emlékei vannak. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Konzervativ-e a falu és a város aszszonya, aki azt látja, hogy minden sarkon állami támogatással virul, sőt állami haszonrészesedéssel dolgozik a kocsmák tömege, hogy odahordják a pénzt, ott hagyják az egészséget? A családi boldogságot aláássák ezek az állami haszonrészesedéssel dolgozó nagyszerű intézmények. 280 lélekre jut Magyarországon egy kocsma és 8.000 lélekre egy iskola. (Felkiállások a szélsőbaloldalon : Hallatlan ! — Rothenstcin Mór : Ez Magyarország !) Vagy lehet-e elégedett és konzervatív a gyár/ munkásnő, aki roncsolt tüdejével 12 és 14 óráig dolgozik a szövőszék mellett, vagy a zacskóragasztásnál és a vegyipari gyárak üzemében, akiknek hozzátartozója tegnap jött haza Szibériából vagy ma jött haza az internáló táborból, vagy a börtönből és azután ott jár üres kézzel munka nélkül, mialatt asszonya és gyermekei robotolnak helyette? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem, nincs az a szükkörü választójog, sem a férfiak sem a' nők számára, amely ilyen konzervativizmust tudna itt megteremteni, amely ezeknek az állapotoknak konzerválását kívánatossá tudná tenni, ezeknek az állapotoknak konzerválására törekvő többséget, tudna összehozni. Erre a konzervativizmusra a hatalomban lévőkön és a hatalomtól függőkön kivül Magyarországon nem fognak választókat találni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Jobbról vagy balról, de mindenki változtatásra törekszik. Nem is az a lényeg itt, hogy ki legyen benne ebben a választójogi javaslatban. Az a lényeg, hogy ki ne legyen benne, ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és kit hagyjanak ki. Kihagyja a javaslat a 24 és 30 esztendő közötti nőket általában, nyilván abból indulva ki, hogy a nőknél a
