Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-417

242 A mmzetgyúlés 417. ülése 1925. évi, május hó 27-én, szerdán. megállapodottság, az érettség későbbi korban áll be, mint a férfiaknál. (Mozgás. — Pikier Emil : Az ellenkezője az igaz !) Ennek a megállapításnak az orvosi tudomány épen ellenkező tapasztalatain kivül az a tény is ellene szól, hogy épen 24 és 30 év között a nőknek igen nagy tömege helyezkedik el kenyérkereső pályán, amikor a gazdasági életben számottevő tényező és amikor részben mechanikus, részben felelősségteljes pozíciókban már gazdasági érettségének sokszorosan tanújelét adta. Nagysokára, nagy kegyesen ekkor hajlandó neki a javaslat a politikai érettség bizonyítványát is kiadni. (Balicz Gyula : De csak akadályokon keresztül !) Nem tudom, hogy ennek mi az oka. Talán annak a régi férfi és női rangsorozásnak egyik maradványa ez. Ha így van, ez legalább is nem konzekvens, mert akkor a passzív választójogot is valahol a matrónakorban kellett volna engedélyezni a nők számára. A 30 éves korhatárnak egyik indokolása az is, hogy ezen a koron alul veszi leginkább igénybe a nőket a gyermekek gondozásával járó anyai kötelesség. Valóban ugy van, hogy az anyának szent és magasztos hivatása egész embert kivan. De vájjon mi lesz azokkal a nőkkel, akik 24 és 30 év között a mai nyomorúságos gazdasági viszonyok következtében nem mehettek férjhez, nem alapíthattak családot, akikre nézve ilyen családi lekötöttség nem áll fenn? Azt hiszem, azt senki sem indítványozná, hogy ezek számára adjuk meg már 24 éves korban a választójogot, az anyák számára ellenben nem, mert az anya a gyermeknevelés mellett a háztartás gondjának munkáját is elvégzi, tehát kettős feladat mellett jogfosztás nem járhat neki. Mindkét kategória azonban a családban élő és a családon kivül élő nő is 24 éves korára legalább is annyira birtokában van szellemi érettségének, mint 30 esztendős korában és akár anyai, akár kenyérkereső foglalkozásának él, mindenképen joga van az állampolgári jogokhoz. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Annál kevésbé zárható ki ezzel az indokolással, mert a férfi is már ebben a korban tanulmányait elvégezve, kenyérkereső pályán helyezkedett el és ha az a pálya a számára egy komoly életcél, akkor épolyàn lekötöttséget jelent számára, mint az anyai hivatás vagy egyéb kenyérkereső foglalkozás. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kivéve persze azt az esetet, amikor politizálás alatt a politikai klubok kártyacsatáiban való részvételt értik, (Bâtiez Gyula : Meg a flirtölést !) meg azt a politizálást, amikor politikai megbeszélésekre való hivatkozással tisztességes polgári kimenő engedélyeztetik a férfiaknak. Ma már, t. Nemzetgyűlés, a politika nem az a tabu, amelyhez csak misztikus szertartások között lehet közeledni, mert ezek a szertartások csak arra valók voltak, hogy az avatatlanok, a jogokból kizártak előtt a hátalom megtartásáért folytatott machinációkat elleplezzék és azokat a titokzatosság sürü ködébe burkolják. Valóban olyan lehet ez, mint amikor az Afrika-utazó, vademberek közé vetődve, a sátrak sátrának belsejében a babonás hókuszpókuszokkal imádott bálványt leleplezi, mint egy elfogyasztott gyarmati tiszt lovaglóostorát. Ilyen lovaglóostorként kívánják kezelni a hatalom jelenlegi birtokosai a saját hatalmukat, akik politikai művészetüket imádatják, mint egy bálványt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egyenlő korhatár ; ez a legelemibb követelmény, melyet ebben a kérdésben felállíthatunk. A másik kikötés a hat elemire vonatkozik. Az első indokolás szerint a kormány azt kivánja biztosítani, hogy a nők közül csak azok kerüljenek a választók közé, akik a minimálisnál valamivel magasabb politikai képzettséggel rendelkeznek. De ugyanakkor a törvényjavaslat bizottsági szövege azt mondja, hogy ez a négy, illetőleg hat elemi vélelmezhető azoknál, akiknek állásából, foglalkozásából nyilvánvaló, hogy a négy, illetőleg hat elemi képzettséggel rendelkeznek. Azonkívül áll ez a vélelmezés a szellemi munkára alkalmazott köz- és magántisztviselőkre, vagy arra a földmivesre és feleségére, akik közös vagy saját földjeiken gazdálkodnak, melynek kataszteri tiszta jövedelme legalább 60 aranykorona. A javaslat tehát még véletlenségből s.m vélelmezi a négy vagy hat elemit munkásasszonyoknál, mezőgazdasági cselédasszonyoknál, azoknál a proletárasszonyoknál és férfiaknál is, akik ebbe a bizottság szerinti vélelmezésbe be nem sorolhatók. Ez a kikötés és vélelmezés nagyon-nagyon jellemző. Nem azt nézi, nem azt vizsgáltatja, hogy az értelmi képességek megvannak-e a nőnél s annál, kit az urnához bocsát, hanem azt, hogy rendelkezik-e azzal a papirossal, amelynek értéke a háborús esztendők viharaiban népoktatásunk szellemének elmaradottságában bizony alaposan lecsökkent. Ennek a kikötésnek és ennek a megszorított vélelmezésnek valódi értelme csak akkor tűnik ki, ha a magyar iskoláztatás múltbeli és jelenlegi helyzetét vizsgáljuk, mert Magyarországon van ugyan iskolakötelezettség, és hat elemi ismétlőiskolát minden teremtett léleknek végeznie kellene, de aki a magyar iskolapolitikát ismeri a múltból épen ugy, mint a jelenből, aki tudja, hogy falun és főleg a trianoni békeszerződés következtében megmaradt színmagyar vidékeken milyen az iskoláztatás és tudja azt, hogy ezeken a vidékeken milyen féltő gonddal ügyeltek arra, hogy az analfabétizmusnak meglehetősen magas száma le ne csökkenjen, az tudja, hogy a mezőgazdasági és ipari proletariátus gyermekei, különösen a leánygyermekek már 8—9 éves korukban falun kis pásztorok, városban újságot hordanak ki, kifutók, vagy pedig még kisebb testvéreik őrei. Aki ezeket a körülményeket ismeri, az tudja, hogy a hat elemi oly gát, amelyet igen kevés proletárasszony tud keresztüllépni. Azt kérdezem, hogy ez igy volt-e tervezve? Szándékosan volt-e igy beállítva, hogy az ipari és mezőgazdasági proletariátus asszonya semmi módon ne kerülhessen be a választójogba ? Erre az iskolapolitikára vonatkozólag egy igen klasszikus tanút tudok idézni : Kossuth Lajost, aki egyik levelében azt írja, hogy : »tizenhétezer község közül ötezer faluban semmi iskola. Tizenötezerötszáz községben a nőnem semmi iskolai oktatásban nem részesül. A hazai menyasszonyok sorában, akik a nemzedékek legelső, legmaradandóbb hatású nevelőivé vannak a Gondviselés által rendelve, száz közül nyolcvanöt nem tudja nevét leirni. És mindez közel ezeréves államélet után. Egy rémületes bünlajstrom ez, mely az országló hatalmat, a kormányzó közegeket s a nemzet sorsa körüli intézkedést századokon át monopolizált arisztokráciát irtózatos súlyai terheli. Egy bünlajstrom, melyet ha a jogaiba behelyezett demokrácia egy nagyszerű erőlködéssel nem siet a Fátum könyvéből kitörölni, félek, a történelem kérlelhetetlen logikája teljesedésbe fogja rajtunk hozni Mózes haragos, bosszús Istenének ama rettenetes fenyegetését, hogy megbünteti az apák vétkeit a maradékon tizediziglen.« Bünteti is, t. Nemzetgyűlés. Az a néhány sor. amelyet Kossuth abban a levelében megirt, hivatkozik arra, hogy a történelem kérlelhetetlen logikája meg fog bennünket büntetni és valóban ezt az állapotot csak büntetésnek lehet nevezni. A hat elemiről, mint követelményről akkor lehetne beszélni, ha a tankötelezettséget valóban végrehajtanák, ha volnának közegei az államnak, amelyek ügyelnének arra, hogy a városi és falusi proletariátus gyermekei iskolába járjanak, leg-