Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-417

238 . A nemzetgyűlés 417. ülése 1925. évi május hó 27-én, szerdán. a választójogot. Minden 100 mezőgazdasági cseléd közül választójogot kap 44, minden 100 mezőgazdasági munkás közül 66, de minden 100 önálló földbirtokos közül 80. Ezt azért kellett ilyen közérthetően megmagyarázni, hogy a kisgazdapárti képviselő urak is megtudják, miről van szó ebben a választójogi törvényjavaslatban és hogy megtudják, mihez adták Ők oda támogatásukat. Mert lehetetlen a legnagyobb meglepődésnek kifejezést nem adni, mikor azt látjuk, hogy ez a lehetetlen, képtelen és durva, osztályuralmi jellegű választójogi javaslat honnan kapott támogatást. A kormány ezzel a választójogi javaslattal kapcsolatban épen or nan kapta a legerőteljesebb támogatást, azt a támogatást, amelyre a legtöbbet épit, ahonnan ezt — őszintén mondom — senki sem várta volna. (Farkas István : A kisgazdák támogatják a reakciót ! — Propper Sándor : Nyilt árulás !) Feladták a titkosságot, feladták a választójognak általános jellegét, feladták egész programmjukat, amelyet sokáig hirdettek, amellyel bekerültek ide a törvényhozásba, elhagyták, elárulták azt a nagy tömeget, (Peyer Károly : Ez a helyes kifejezés !) amely bízott bennük és csak azért bizott bennük, mert azt a programmot, annak megvalósitását hirdették számára, amelynek igen előkelő pontja az általános, egyenlő és titkos választójog volt. Igen fájdalmas ' dolog, hogy a magyar demokrácia ilyen hallatlan árulásban részesült azok részéről, akiknek történelmi kötelességük volna a demokráciáért folyó harcokban résztvenni. Azt mondom én, hogy ez az árulás meg fogja kapni a maga méltó jutalmát. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt az árulást a magyar nép nem fogja elfelejteni, mert hatalmas emlékköve lesz ennek az árulásnak gróf Bethlen választói javaslata, amelybe a kisgazdapártnak nemcsak politikai megbízhatósága, hanem politikai becsülete is el van temetve. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór : Most passziv aktivitásban vannak !) T. Nemzetgyűlés ! Emlékszem gróf Bethlen ministerelnök urnák egy kijelentésére, amelyet Hódmezővásárhelyen tett és amelyet az ország uralkodó osztályainak olyan csoportjai felé intézett, amelyek akkor még nem voltak az ő kormányzati metódusával megelégedve, akiknek lelkében még nagyon friss volt Budaörs emléke és bizonyos vonatkozásokban igen erőteljes oppozíciót nyilatkoztattak meg a kormány minden lépésével szemben. Ezek felé mondotta akkor gróf Bethlen Hódmezővásárhelyen, hogy épen itt az ideje, hogy levessük a magyar politikáról a fehér kamasnit és hogy levessük a parforce-vadászok vörös frakkját. Én ezt már egyszer itt felemiitettem t. Nemzetgyűlés, de kénytelen vagyok erre a kijelentésre újból hivatkozni, mert azt látom, hogy az első, aki ezt a figyelmeztetést nem fogadta meg, épen gróf Bethlen István volt. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem fogadta meg és megy, tör előre siketen és vakon ( Úgy van ! a szélsőbaíoldalon.) a katasztrófák utján (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ujabb végzetes eseményeket készit elő nemzete számára. T. Nemzetgyűlés ! Ezeket a Cassandra-jóslatokat lehet előkelő némasággal hallgatni, lehet magára erőszakolt előkelőséggel figyelembe nem venni a t. túloldalnak, de vegyék tudomásul az urak, hogy mindaz, amire mi itt utalunk, valamennyi egytől-egyig nagyon komoly jelensége az ország gazdasági és politikai állapotainak. Mi jóhiszeműek vagyunk, tárgyilagosak vagyunk, amikor ezekre a jelenségekre utalunk. A jóhiszeműség legmesszebb határáig megyünk el, amikor a kormányt figyelmeztetjük arra, hogy az az ut, amelyen halad, a katasztrófák útja, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amikor figyelmeztetjük arra, hogy az utolsó pillanatok egyiké ez, amikor még lehet .visszafordulni, amikor férfias beismeréssel még lehet azt mondani, hogy tévedtem, meg kell változtatnom eddigi politikámat, meg kell változtatnom a kormányzat erkölcsi és szellemi tartalmát, uj utakra van szükség, uj utakon kell elindulnom. A mi feladatunk a kritika mellett ez a figyelmeztetés is, a felelősség teljes egészében az önöké. (Propper Sándor : Ha baj lesz, meglógnak !) De gondolják meg, hogy nem elég hetykén kijelenteni, hogy a felelősséget vállalom, mert az elmúlt 15 esztendőben egyebet se hallottunk, (Szabó Imre : 1918 előtt is mindig azt mondták !), a felelősség vállalását mindenütt hetykén, büszkén hangoztatták, de amikor elérkezett a pillanat, mindenki megugrott a hajóról és különösen a felelősség elől. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Szépen fest majd Bakovszky Iván mint emigráns !). Nem elég már az a biztosíték, az az uri fölény, hogy a felelősséget vállalom. Ez nagyon üres beszéd, ezt az uri fölényt nagyon kompromittálta az elmúlt 15 esztendő. Mi tehát azt mondjuk, hogy vissza arról az útról, amelyen a kormány halad és amely egy engedelmes, egy mindenre kapható többség vakon követi ; vissza arról az útról, amig idő van rá ! T. Nemzetgyűlés ! A leghelyesebb, a legférfiasabb, az ország érdekében való dolog volna, ha a kormány visszavonná ezt a javaslatot. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Magam részéről ezt a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Láng Lajos jegyző : Kéthly Anna ! Kéthly Anna : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szólott képviselőtársam azzal végezte beszédét, hogy az az ut, amelyre ezzel a javaslattal ráléptünk, a katasztrófák útja ; én hozzáteszem, hogy ezt az utat nemcsak mi, nemcsak ennek az országnak a jogokból kirekeszteni szándékolt népe kiséri figyelemmel, hanem figyelemmel kisérik ezt az utat a határokon kívül is. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A régi országgyűlési naplókban sokszor előfordul ez a patetikus szólam, hogy : Európa felfigyel. És valóban, ha valaha volt jogosultsága annak, hogy Európa idefigyelt mireánk, akkor most, ebben a sorsdöntő pillanatban van ennek fontossága és igaza. Ma, 1925-ben, a háború és a háborús esztendők 11-ik évében, már valóban Európa is kíváncsi arra, hogy idebenn mit csinálunk. (Györki Imre : Csak mi nem vagyunk kíváncsiak Európára !) Annak, hogy a választójogi javaslat ma került ide és ilyen formában került ide, kettős oka van. Az egyik oka az, hogy a hatalom jelenlegi birtokosai a választójogban még ma is privilégiumot látnak és nem közjogot. A másik oka pedig az, hogy ebből a nemzetgyűlésből hiányzik a parlamentarizmusnak az a szelleme, amely a kisebbség felfogását is tiszteli, amely a kisebbség meggyőződését is érvelések, meggyőzések utján érvényre juttatni engedi. Pedig, t. Nemzetgyűlés, ez a két körülmény nagy veszedelmeket rejt magában. A legyőzött Magyarország szivósan ragaszkodik ahhoz, hogy a tsianoni béke, az erőszak békéje nem a wilsoni alapelvek alapján jött létre, szivósan ragaszkodik ahhoz, hogy területek elvesztésébe csak a népszavazás után, csak a népesség akaratának terrortól és befolyásolástól mentes megnyilatkozása után lehet beleríVugodni. Már pedig^ ha a nemzeti hovátartozandóság kérdésében, tehát egy évszázadokra kiható esemény kérdésében a népszavazást követeljük és kérjük, ezt mint emberi jogot követeljük magunknak : miért válik akkor privilégiummá ez a jog, amikor parlamentális választójogról, tehát csak néhány esztendőről van szó? Erre az ellenmondásra valóban ide fog figyelni Európa és a nemzetgyűlés többsége