Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-417

A nemzetgyűlés 417. ülése 1925. évi május hó 27-én, szerdán, 235 alkotásokkal kapcsolatosan sem beszélni. Akkor olyan európai politikai helyzet kényszeritette a jogok kiterjesztésére, amellyel szembehelyezkedni nem lehetett. A habsburgi reakcióval való küzdelmében az u. n. politikai nemzet csak ugy szerezhette meg a nép támogatását, ha felszabadította és jogokkal ruházta fel. Nem látom eredményességét azoknak a rendelkezéseknek, amelyek kimondottan ennek a történelmi középosztálynak javára vannak a választójogi javaslatban. Ha megindult egy romlás, árnak gazdasági törvényszerűségei, elkerülhetetlen szükségszerűségei vannak, azt nem lehet paragrafusokkal megállitani. Valamikor régebben, más utón kellett volna ezt elkezdeni. Ha nézem a választójog történetét, azt hiszem, nem is kell visszamennem — és nem is akarok visszamenni, az 1848. évi V. tc.-ig, mert hiszen Magyarországon a választójogért folyó harcok tulajdonképeni története a múlt század 70-es éveinek elejével kezdődik és egy időre be is fejeződik az 1874. évi XXXIII. tcikkel. A parlamenti harc a választójogért az 1874. évi törvényalkotást megelőzően kezdődik, a 70-es évek kezdetén. Kossuth Lajos kívülről, az emigrációból élesztette ezt a harcot az általános választójog felé, idebenn az országban, a képviselőházban, Helffy Ignác és Irányi Dániel voltak az általános választójogot kövelelő harc élén, tehát már elég mozgalmas volt akkor is az általános választójogért folytatott harc. Akkor különböző ürügyekkel ellene szegültek az általános választójognak. Azt nem látták, hogy ugyanebben az időben néhány évvel az 1874-es törvényalkotást megelőzően Poroszország egy csapásra, majdnem egyik napról a másikra, majdnem egy parlamenti puccsal áttért az általános, egyenlő, titkos választójogra. Épugy, mint most, akkor is ' nagyon sokan azt mondták : az általános választójog az államok pusztulásának, az államok tönkremenetelének kezdete. És most összehasonlíthatjuk, melyik vitte többre az elmúlt időben, az általános választójog Poroszországa és Németország-e, vagy a szükkörü választójognak ma egyetlen hazája, Magyarország? Ebből a példából bárki megítélheti az általános választójog hatását. Vájjon tönkre tette-e az általános választójog Németországot és annak hiánya felemelte-e Magyarországot? Gazdasági, politikai és kulturális tekintetben vájjon a szükkörü választójognak ez a területe felette áll-e Németországnak, legyőzte-e ezekből a szempontokból azt a Németországot, amelyet már a 70-es éveket megelőzően elkezdett »zülleszteni« az általános választójog. Hogy az osztálypolitika és az osztályszempontok mennyire romboltak, mennyire hatottak és uralkodtak minden egyes alkalommal a választójog kérdésében, néhány számmal lehet demonstrálni 1874-től egészen mostanig. Az osztálypolitika parancsai szerint, dolgoznak a kormányok, különösen a választójog kérdésében. És nézzük meg, hogy mi volt ennek eredménye, különösen 1874-ben. Az 1874 : XXXIII. te. a legjobb akarattal sem mondható jogkiterjesztőnek, sőt, mint minden magyar választójogi foltozgatás, nem jogkiterjesztő, hanem ellenkező hatással, jogszükitő hatással volt. Pl. 1870-ben a választók száma volt 890.416, a népesség 67%-a. 1881-ben már mutatkozik a magyar osztáíyuralom választójogi törvényének hatása, amikor 890.000-ről a választók száma lecsökkent 821.000-re, 6-7%-ról 5'9%-ra ; 1890-ben már csak 5*5%, 1899-ben pedig már lezuhant 5'3%-ra a választók száma. 1914-ben, a világháború évében történt utoljára az összeírás az 1874. évi XXXIII. te. alapján. Akkor 1,272.000 volt a választók száma, vagyis a népesség 6"8%-a, tehát még mindig csak annyi, amennyi 43—44 évvel ezelőtt, 1870-ben volt, vagyis 6"7%. Mit tett tehát a választójog fejlődése kérdésében a magyar osztályuralom ? Mit tett az alatt az idő alatt, amely idő alatt — hogy csak néhány államot említsek — Poroszország, majd az egj

T

esulés után a Németbirodalom, Olaszország, Beígium stb. áttértek az általános választójogra ? Azt tette, hogy 77 hosszú esztendő alatt a magyar választók számát mindössze 0.1%-kal emelte fel. 1870-től 1917-ig a modern jogfejlődés nagy hullámzása, frissesége és pezsdülése idején Magyarországon a választók száma 0.1%-kal, egy törtszázalékkal emelkedett csupán. (Propper Sándor : Ebbe pusztult bele az ország ! Ez Trianon magyarázata !) Az első demokratikusnak mondható cselekedet a választójog megreformálása tekintetében a Fehérváry-kormány kisérlete volt, amelyet — amint nagyon jó tudjuk —- megbuktatott a koalíciónak úgynevezett nemzeti ellenállása. (Strausz István : Felülről jött !) Én azt mondom, akár felülről jön, akár alulról jön, ha jó és szükségszerű valami, akkor meg kell valósítani. (Slrausz István : Polgárasszonyok hozták !) Akár felülről jött 1904-ben a Fetíérváry-kormán}- kísérletének iniciativája, akár alulról jött, állítom, hogy felülről csak honorálták azt, ami alulról már évtizedek óta tombolt, ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mégis a Fehérváry-kormány kisérlete tekinthető az első demokratikus kísérletnek a választójog megreformálása terén és attól az időponttól kezdve láttuk, hogy a választójogi reform kérdése 1917-ig, az 1917. év végéig, mindig előkelő heh

r

et foglalt el a trónbeszédekben és az azokra adott válaszfeliratokban. 1906-ban a trónbeszéd a választójoggal kapcsolatban a következőket jelentette ki (olvassa) : »Az alkotmányos élet. korszerű fejlesztésének szempontjából legfontosabb feladatát képezendi kormányunknak, hogy a politikai jogokat a társadalom minden rétegére kiterjesztve, a nemzet egészét vigye be a politikai élet sáncaiba«. Majd négy esztendővel később a KhuenHéderváry-kormány idején ezek foglaltatnak a trónbeszédben a választójogról (olvassa) : »Társadalmi viszonyaink gyökeres átalakulásánál fogva belügyi törvényhozásunk terén jelentékeny ref-or mok megalkotására lesz szükség. A legfontosabb és el nem odázható feladat ezek között a választójog kérdésének uj szabályozása. Kormányunk erre vonatkozólag, az általános választójog alapján, olyan törvényjavaslatot fog az országgyűlés elé terjeszteni, amely a magyar állam egységes nemzeti jellegének teljes megóvása mellett, a demokratikus fejlődés igényeinek meg fog felelni«. IV. Károlynak a választójoggal kapcsolatos megnyilatkozása annyira csak az imént történt a magyar politikai történet folyamán és annyira emlékezetében van még mindenkinek, hogy azt talán nem kell szószerint ismételnem. Az általános választójog, a demokratikus választójog, mellett való állásfoglalás volt ez is és — mint minden trónbeszéd — ez a legutóbbi, ez a legutolsó királyi kinyilatkoztatás sem akadályozhatta meg a magyar osztályuralom exponenseit abban, hogy túltegyék magukat minden királyi Ígéreten, túltegyék magukat minden királyi állásfoglaláson és azt csinálják, amit rideg, rettenetesen önző osztályérdekük szerint elegendőnek tartottak. (Vanezák János : De mikor megírtuk, hogy a királynak hazudtak, akkor becsuktak bennünket !) Tudjuk nagyon jól, hogyan történtek ezek a választójogi árulások az egyes kormányok részéről. 1906-ban a trónbeszédnek kijelentései elég erélyesek voltak — természetesen a kormányfelelősség teljes felelősségével — és mégis az úgynevezett koalíciós kormány volt az, amely ezen túltette magát. Ezen a helyen leplezte le Polcnyi Géza, a koali-