Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-417
230 A nemzetgyűlés 417. ülése 1925. évi május hó 27-én, szerdán, Ma sokan a parlamentarizmus csődjéről beszélnek, és az egységespárton a parlamentarizmus csődjének bizonyitására gyakran felhozzák azt, hogy a nemzetgyűlésben elharapózott tárgyalási nivó és személyeskedés az oka a parlamentarizmus csődjének. Ez, mélyen t. Nemzetgyűlés, csak ugy, halvány árnyként kiséri a parlamentarizmus csődjének gondolatát ; a parlamentarizmus igazi csődjét az az elfogultság és az az elvakultság idézheti elő, amely a kormánypárt részéről megnyilatkozik (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellentmondások jobbjelől.) olyan értelemben, hogy semmiféle, más oldalról jövő gondolatnak és felfogásnak nem akar deferálni és egyedül az ő gondolatait, egyedül az ő törvényjavaslatait tartja olyanoknak, mint amelyeket a nemzetgyűlésben áterőszakolni és törvénybe iktatni kell. Ez a parlamentarizmus csődjét jelenti, és én ehelyett figyelmeztetem a kormányzópártot, hogyha neki a parlamentarizmus gondolata kedves, akkor ettől a szimptomától óvakodjék és, igenis, helyezkedjék arra az álláspontra, hogy ebben a nemzetgyűlésben nem minden embert csak az indulat és a pártszenvedély fűt, hanem vannak olyanok az ellenzék oldalán is, akiket a tiszta hazafiság, a tiszta demokrácia gondolata vezet eljárásukban. (Meskó Zoltán: Ugy van!) A parlamentarizmus gondolata megköveteli azt, hogy a túloldal ne ellenséget lásson bennünk, hanem legfeljebb ellenfelet ; a parlamentarizmus gondolata megköveteli azt, hogy a túloldal ne hazaárulókat lásson bennünk, hanem a nemzeti gondolat zászlóhordozóit. Az igazi parlamentarizmus gondolata megkívánja, hogy a túloldal ne tételezze fel rólunk azt, hogy a mi egyetlen akciónk másban nem merülhet ki, mint csupán az ő megbuktatásukban, hanem igenis, tételezze fel azt, hogy minket a legbecsületesebb elvek és igazságok vezetnek cselekedeteinkben. A parlamentarizmus gondolata mást tételez fel, mint amit az üzleti világ gondolata, amely azt mondja : mindenkit gazembernek tartok addig, amig meg nem győződöm róla, hogy becsületes ember. Itt azt az elvet kell meghonosítani : mindenkit tisztességes embernek -tartok addig, amig meg nem győződöm róla, hogy gazember. Ha tehát bármely felfogásnál vagy törvényjavaslatnál az igazi parlamentarizmus gondolatát akarja szolgálni a kormányzópárt, nem szabad neki presztízskérdést csinálnia semmiből, hanem igenis, a tárgyi igazság szemüvegén keresztül kell minden elvet és felfogást mérlegelnie, amely a túlsó oldalról elhangzik, és ha azok a nemzet érdekeivel konzonánsak, azoknak helyet kell adni a létesülő törvényjavaslatban is. A törvényjavaslat indokolásában is, de egyébként is gyakran hangoztatják azt a felfogást, hogy minden országban, minden időben a választójog örökös viták tárgyát alkotja, Ez azért van, mert nem a nemzet egyetemes érdekeinek szempontjából csinálják meg minden országban a mindenkori kormányok a választói jogot, hanem többnyire vagy nagy általánosságban csupán pártérdekek szempontjából. Ha ebben a tekintetben tisztább helyzetet teremtünk, ha nem a pártszempontok lesznek az irányadó tényezők a választójogi törvényjavaslatok megalkotásánál, akkor nem kell ezt a javaslatot minden új nemzetgyűlésen szőnyegre hozni, hanem azt egyszer s mindenkorra meg lehet oldani. Ami a választói jogot általában illeti, erre nézve már eleve kijelentem, hogy ezt a választójogi törvényjavaslatot nem fogadom el, mert ezt a javaslatot a demokrácia megcsúfolásának tartom. (Szeder Ferenc : Tökéletesen igaza van ! Amolyan kisgazda-demokrácia ! — Mozgás a jobboldalon.) A demokrácia elve a teljes egyenjogúság elvén épül fel és ennek az elvnek velejárója, hogy a közjó és saját java érdekében minden jogállamban minden egyén szabadon, minden külső befolyástól mentesen érvényesíthesse a fizikai és erkölcsi erejét. Ez a törvényjavaslat ezt az elvet megcsúfolja, épen ezért a magam részéről ezt a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. A XX. századnak van egy uralkodó planétája : a demokrácia gondolata. A demokrácia gondolata lengi át a XX. század államait, átitatja azok törvényhozását, azok társadalmi és gazdasági életét. A demokrácia gondolatára nagyon sokan nagyon sokféleképen néznek fel. Másképen néz fel rá a ministeri bársonyszékbe felkapaszkodott népbiztos, aki az egyéni jólét teljességét látja benne; más szemüvegen néz fel reá a parlament pincéjébe lecsukott burzsuj, mert az csak átkot, szenvedést és pusztulást lát a demokráciában, másképen néz fel rá egy 20.0000 holdas, kastélya ablakából kinéző földesúr, mert az a demokráciát a társadalmi és gazdasági élet fattyuhajtásának, kinövésének tartja, és az ő egyedüli élethivatását csupán abban látja, hogy a konzervativizmus ollójával nyesegesse le ezeket a fattyuhajtásokat (Patay Tibor : Nem lehet általánosítani !) és másként látja a demokrácia gondolatát az, akinek lelkét igazi krisztusi gondolatok hatják át, a felebaráti szeretet, a nép szeretetének gondolata ; máskép látja az, aki tudja azt, hogy ma még nincs minden ugy, ahogy lennie kellene s hogy a mai társadalmi és gazdasági rendszer helyébe egy uj társadalmi és gazdasági rendszert kell állítani, amelyben végrevalahára valóra fog válni az a krisztusi igazság : aki nem dolgozik, ne is egyék, amiből viszont önként következik, hogy annak van joga első sorban enni, aki dolgozik. Ez az igazi demokrácia gondolata, és nekünk ennek a demokráciának a megvalósítására törekednünk kell. Példát kell vennünk a többi nyugateurópai államoktól, ahol ezt a demokrációt több-kevesebb sikerrel immár iparkodnak megvalósítani. Hiába akarunk mi ellentállani a demokrácia eme világotjáró térhódításának, hiába akarjuk mi a Dunát azzal a kőfallal amelyet előbb emiitettem az egységes párttal kapcsolatban s amely az elfogultságnak, a hatalmi diktatúrának köveiből van épitve, elrekeszteni, mert kettő lehetséges csak : a Duna vize vagy áttör ezen a kőfalon és elpusztítja azokat is, akik a kőfalat felállították, vagy pedig másik, mellékes mederbe terelődik és elposványositja a vidéket s ezáltal nagy kára lesz az országnak, mert a kommunizmus mocsarát teremti meg ebben az országban. Tehát rendkívül fontos, hogy ezen igazi demokrácia jellegében szülessenek mindazok a törvényjavaslatok, amelyek ma a nemzetgyűlés elé kerülnek. Igaz, hogy valaki azt mondhatná nekem a túloldal részéről, hogy ennek a demokráciának sem szabad átlépnie azt a határt, amelyen túl a nemzet létérdeke veszélyeztetve van. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Én ezt a fölfogást telj esen helyeslem, én nem is akarok gazembereknek és erkölcsileg megbélyegzetteknek választói jogot adni, de viszont nem lehet arra az exkluziv álláspontra sem helyezkedni, hogy nagyon megkössük a választói jogosultságot és csak bizonyos kiváltságos egyéneknek juttassunk választói jogot. Itt vannak a földmunkások tömegei, amelyeknek csak kis hányada, vagy legalább is nem oly jelentékeny hányada, mint amilyent jelentőségénél fogva ez a társadalmi osztály a többi társadalmi osztályokhoz viszonyítva megérdemelne, kap választói jogot. Nekünk nem szabad különbséget tennünk szellemi és fizikai munkás között, mert hiszen a jól rendezett államban a fizikai munkás munkájára ép olyan szükség van, mint a szellemi munkás munkájára. Azért, mert valaki tollal dolgozik, nem részesülhet nagyobb értékelésben az állami jogok szempontjából, mint az, aki talán kapával,
