Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-416

À nemzetgyűlés 416. ülése 1925. ,évi május hó 26-0,%, kedden. 21) most már hozzávesszük, hogy három évvel ezelőtt a vidéken a kormányzat azzal ért el nagy sikereket, hogy határozottan falubarát, kifejezetten agrárpolitikát hirdetett és akkor akár ma, akár néhány év után megcsináljuk a számadást és megkérdezzük, hogy mi volt az a gazdasági politika, mi volt az az agrár politika, azt fogjuk találni, hogy a valóságban ez az agrárpolitika, ez a pénzügyi politika egészen más volt, vagy legalább is sokkal kevesebb volt, mint amennyit annakidején az ország várt. Elismerem, hogy aki megvan elégeidve a mai helyzettel, a mai kormányzattal, mndenáron arra fog törekedni, hogy ez a kormányzat megmaradjon. Azonban kérdés, hogy ez a magában véve természetes törekvés jogosulttá teszi-e vagy sem, hogy a szavazás titkos vagy nyilt legyen. Azt hiszem, hogyha felsorakoztatjuk az argumentumokat a nyilt és titkos választás mellett, kénytelen-kelletlen még a nyilt szavazás hivei is el fogják ismerni, hogy a visszaélésekre tágabb tér nyilik, — a legtisztább választásokat feltételezve mind a két mód mellett — nyilt szavazás esstén, titkosság mellett pedig kevesebb a lehetősége annak, hogy a választás nem tiszta, mint nyilt szavazásnál. Végtére is politikai és társadalmi függés minden államban van, és ma Magyarország jelenlegi helyzetében talán mindkét függő viszony súlyosabban nehezedik mindenkire, mint másról. Ha mármost azt kivánjuk, hogy az ország mondjon ítéletet, mondjon birálatot, nyilatkoztassa ki akaratát és véleményét, akkor, azt hiszem, jogos az a kivan at, hogy ez a kinyilatkoztatás mindenféle pressziótól és kényszertől menten emberi lehetőség szerint szabadon és tisztességesen történjék. Megjegyzem, nem elég az, hogy választójogi törvényt alkotunk, majd a végrehajtásnál, a gyakorlatban jelentkezik az, hogyan tudjuk és akarjuk ezt végrehajtani. Mert ha valaki figyelemmel kiséri azokat a botrányos választásokat, amelyek általános titkos választójog mellett, mondjuk Spanyolországban, Franciaországban, vagy Olaszországban a múltban megtörténtek . . . (Vass Józseï népjóléti minister : És Amerikában !) Amerikáról talán jobb, ha a miniszter ur nem is beszél. Ebben a szabad Amerikában olyan állapotok vannak szakértő, hivatott emberek szerint, pedig az az amerikai rendszer az angol alkotmány elvei alapján, az emberi szabadságjogok alapján létesült. Amerikában a politician ma feltétlenül megbélyegzett ember. Amerikában nagyon sokszor — komoly munkák alapján beszélek — a jobb emberek teljesen távol maradtak a politikai élettől és ebben a tekintetben hivatkozom Bryce-re és több teljesen megbízható emberre, akik amikor megkérdezték őket, hogy miért maradtak távol a politikától, ezt mondották : Azért, mert a választási küzdelem, amelyben részt kellene vennünk, nem éri meg sem a költséget, sem a fáradozást. Ők sokkal jobban járnak, ha nem szavazókat vesznek meg, hanem képviselőket és innen van, hogy Amerikában tudják, hogy melyik klikknek hány embere van a törvényhozó testületekben. Amerikában egyes államokban nagyon gyakran találkozunk ujabban kísérletekkel és tervekkel, vájjon hogyan lehetne a korrupció kiirtásával a törvényhozást valamiképen megreformálni. Már tizenöt évvel ezelőtt, azt hiszem 1910-ben épen Newyork államban volt egy konvent, amely megbizatott egy alkotmánytervezet előkészítésével, amely népszavazás alá is került és elvettetett ellenére annak, hogy általános felfogás szerint jó volt. Épen azért azt látjuk, hogy a legdemokratikusabb vagy a névleg legdemokratikusabb államokban is mindenhol kísérletek történnek ujabban arra nézve, hogy a tapasztalható hiányokat és kinövéseket valamikép szanálják. Itt vannak a különböző választójogok : a proporcionális választójog, a lista-választójog és végeredményben, amit ha demokráciáról beszélünk» igazán el kell fogadnunk, a különböző népszavazások és referendumok intézménye. Vannak, akik nagyon demokratáknak és a teljes demokrácia híveinek vallják magukat, odáig azonban nem mennek, hogy a referendumot és a népszavazást elfogadják, mert a referendum és a népszavazás nagyon sokszor kellemetlen és épen azoknak kezéből veszi ki a hatalmat, akik sokszor demokrata jelszavak alatt elsősorban saját hatalmi pozícióik megvédését tartják fontosnak, vagyis a hivatásos politikusok kezéből. Azt hiszem, hogy a választójog s általában az alkotmányjog terén nekünk most valamit tennünk kell és ha a választójogot kiterjesztjük — azt hiszem, még terjeszthetnők talán valamennyire, amint kifejtettem, a jelen javaslat határain túl is — ha elfogadjuk a titkosságot — én részemről elfogadom, mert nem tartom lehetségesnek, hogy a nyilt szavazást hosszú időn keresztül fentarthatjuk és mindenkor előnyösebbnek tartom a titkos szavazást minden hibája, minden hátránya mellett a nyilt szavazásnál — akkor részemről junktimot kell, hogy kössek egy második kamara, vagyis egy olyan kontrollszerv létesítése és a jelen javaslat életbeléptetése között, amely nélkül én egy általános, titkosjellegü választójog alapján létrejött kamarát a mai viszonyok között ilyen ingatag kedélyállapotban erre az országra veszélyesnek tartanék. Ezzel azonban elértem oda, hogy nyilatkoznom kell arról, miért nem tudom akceptálni ilyen kisegítő kontrolként a bizottságilag már letárgyalt és beterjesztett felsőházi javaslatot. Egyszerűen annál az oknál fogva, mert ez a beterjesztett felsőházi javaslat két óriási hibában szenved. Az egyik az, hogy szükség nélkül teljesen szakit a történelmi múlttal és a régi főrendiházat teljesen elveti. Szükség volt-e erre, vagy nem? Szerintem a legrosszabb megoldás ez, ami csak lehetséges. Mert lehetett volna olyan megoldást keresni, hogy még talán a legszélsőségesebb pártok sem zárkóztak volna el az elől, hogy a magyar történelem múltjából átvegyük mindazt, ami értékkel bir, ami a jövő fejlődés szempontjából kívánatos, hogy megóvassék, hogy keressük avval a múlttal jogilag is az összekapcsolódást, vagy pedig, ha ez nem lehetséges, akkor csináljuk olyan ideiglenes alkotmányt, olyan ideiglenes berendezkedést, amely legalább megfelel a rezon, az észszerüség kívánalmainak. Ebből a szempontból vizsgálva a dolgot, ennek a két javaslatnak az összetétele szerintem csak olyan állapotokat teremthetne a jövőben, amely állapotok megteremtése nem kívánatos, amely állapotok megteremtésével mindaz a küzdelem, amelyet mi itt lefolytatunk, tulaj donképen meddő és célnélküli. Nem hiszem, hogy előbbre jutnánk annyival, hogy ne kellene nagyon rövid idő múlva ismét megpróbálnunk, hogy vagy más irányban, vagy pedig nagyobb lépésekkel menjünk előbbre. Van azonban ennek a beterjesztett törvénytervezetnek még egy szakasza, amellyel nem igen foglalkoztak és ez a szakasz tulaj donképen az, amely okot ad arra a kijelentésemre, hogy én nem bizom teljesen a javaslat jóhiszeműségében, nem bízom őszinteségében, annál az egyszerű oknál fogva, mert a választójog magában véve még nem elég. Hogy annak eredményét tisztán lássuk, ahhoz szükséges a kerületi beosztás is. Akik a választójog fejlődésének történetét külföldön figyelemmel kisérték, tudják, hogy az ütköző pont pl. az angol választójogi reformoknál legtöbbször másodsorban a választókerületek beosztása, megszüntetése volt. Ez a tervezet ugy intézi ezt el, hogy a választókerületeket és székhelyeiket külön törvény állapítja meg, azután azonban azt mondja : »Ennek a törvénynek megalkotásáig a ministe33*