Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-416

212 A nemzetgyűlés 416. ülése 1925. évi május hó 26-án, kedden. rium a 3100/1922. M. E. számú rendelettel megállapított választókerületeket rendelettel módosíthatja aként, hogy a választókerületek számát egyes kisebb kerületek összevonásával és nagyobbak ketté osztásával a mai kerületek 10%-ával apaszthatja«. Bocsánatot kérek, ebből senki sem tudja megállapítani, hogy milyen kerületi beosztást kontemplálnak, ha ezek a javaslatok törvényerőre emelkednek. Végre is, azt hiszem, sokkalhelyesebb volna nyíltan beszélni. Ez a kerületi beosztás, amely jelenleg van Magyarországon, fenn nem tartható, lehetetlen, aránytalan, számánál fogva nem felel meg az ország gazdasági helyzetének és a lakosság számának, általában — mondjuk ki nyiltan — túlsók képviselő van s a kerületek aránytalanok, úgyhogy itt valamit tenni kell. És ez a valami az a teljesen ismeretlen kérdőjel, amelyet nem ismerünk. Végtére ennek szabályozása a törvényhozás elé tartozik és nem elég azt elintézni avval, hogy ezt egy külön törvény fogja szabályozni. Azt hiszem, mindenki, aki magyar törvényt olvasni tud, látja ebből, hogyha ez törvényerőre emelkedik, a legközelebbi választás majd az ezen törvény szerint kiadandó rendelet alapján fog megtörténni, annyival is inkább, mert hiszen az Ernszt-féle javaslat (Farkas István : Szép kis javaslat Î) tulajdonképen csak az általános választásokra vonatkoznék. Világos, hogy itt félig nyiltan, helyesebben burkoltan el van ismerve, hogy a kerületi beosztás törvénnyel ennek a nemzetgyűlésnek az életében, vagy e nemzetgyűlésnek, mint képviselőháznak az életében nem fog megtörténni. Ha már az Ernszt-féle javaslatnál vagyok, amelyre az a közbeszólás hangzott el, hogy szép kis javaslat, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy én az ebben a javaslatban lefektetett gondolatot magában véve nem tartom annyira kigunyolandónak. Végtére is azok között a"kísérletek között, amelyek igazságot, nivóemelést, s általában komolyan jobb állapotokat óhajtottak teremteni, ez a gondolat különböző formákban már megjelent máshol is. Én azt hiszem, hogy igenis lehet egy .országos lista mellett egész komoly érveket felhozni. Hogy a Huszár-féle javaslat nekem szimpatikusaim, hogy én, ha kísérletet teszünk, elsősorban ezen az alapon tartanám a kísérletet keresztülviendőnek, ezt egész nyugodtan leszögezem, de azt is kénytelen vagyok felemlíteni, hogy magában véve ez a gondolat, ha talán uj is, nem annyira uj, mert épen az 1890-es évek végén Franciaországban Leroy-Beaulieu Pál vetette fel ezt a gondolatot, hogy ne egyféle képviselő legyen, hanem legyenek kerületi és országos képviselők. Igaz, hogy azon az alapon óhajtotta ezt megoldani, hogy mindazok, akik bizonyos számú szavazatot elnyertek a választásoknál, ipso facto országos képviselők legyenek. Sőt ezen az alapon kísérleteztek Spanyolországban is, és a portugál törvényhozásban is. Ez tehát nem egészen uj dolog. Mindenesetre azt hiszem, ez sokkal őszintébb képét mutatná az országnak, mintha tisztán a mostani kerületi beosztás alapján szavazunk, amikor — hogy esak egynéhány példát említsek, — pl. Abaujtorna vármegyében átlag 5100 választóra esik egy képviselő, Bácsbodrogban ugyancsak 5100-ra, Baranya vármegyének egy-egy kerületében átlag 10700 szavazó van, sőt vannak vármegyék, mint pl. Fejér vármegye, ahol 10.300 szavazó van egy kerületben. Somogyban az átlagszám 11.600, Zalában 8.400 és pl Zalában még az a különös helyzet is fennáll, — amiről a miniszter ur is tud — hogy az egyik kerületben 13.300, a másikban 14.355, a harmadikban 13.307 választó van, viszont vannak kerületek, 5.116 választóval, egy van 6.700-zal, a Drozdy-féle kettéosztott pacsai kerület egyik részében 6.641, a másikban pedig 6.882 választó van. Azt hiszem, még azok is, akik nem helyezkednek arra az álláspontra, hogy ez a nemzetgyűlés törvényellenes választójogi rendelet alapján jött létre, hanem hajlandók elismerni, hogy a választójogi rendelet, amelynek alapján a nemzetgyűlés összeült, egy törvényen kívüli, átmeneti állapotban alkotott kisegitő rendelet, amely jogi érvényességében épen annyi, sőt esetleg valamivel több, mint az annak idején kiadott Friedrich féle választójogi rendelet, mondom, még azok is kénytelenek aggályaikat kifejteni a választások előtt hirtelen politikai szempontból szükségessé vált kerületi beosztás és holmi nem teljesen korrekt, választásbefolyásoló intézkedések ellen. Azt hiszem, szükségtelen bővebben magyaráznom azt, hogy egy országnak a választásoknál leadott véleménye tökéletesen hamis képet kell, hogy adjon, ha a kerületi beosztás olyan, hogy vannak 7.500 választós kerületek és vannak 18.000 választós kerületek ; ugy, hogy ezeknek az ellentéteknek, ezeknek a lehetetlen állapotoknak megváltoztatását semmi körülmények között sem lehet kormányrendeletre bizni. Mert az a kormányrendelet, emberi valószínűség szerint ismét csak olyan lenne, hogy a kifejezetten ellenzéki kerületek egyszerre nem lennének olyan nagyok, amilyen nagyok szám szerint vagy ahol kifejezetten kis, de jó, becsületes kerületek vannak — és ebben a tekintetben elismerésben részesülne Abaujtorna vármegye, -— azok megmaradnának 5.100 választó átlagú kerületeknek. Azt hiszem, aki ismeri a kormányzatot, — még a legjobb kormányzatnak is mindig maga felé hajlik a keze — nyugodt lehet abban, hogy valami nagyon szép, épületes beosztás rendelet alapján aligha jöhetne létre Egy másik, szerintem nem szerencsés rendelkezésecnnek a javaslatnak — nem akarok hosszasabban foglalkozni vele, mert az eskü kérdését előttem szólott t. képviselőtársaim eléggé bőven magyarázták, — amelyet én teljesen szükségtelennek, elhibázottnak tartok, az, hogy mi a képviselői vagy törvényhozói esküt mint uj intézményt meghonosítsuk. (Pikier Emil : Semmi szükség sincs rá Î Az esküszegések országa vagyunk ! Miért szaporítsuk az esküszegési területet ! — Schandl Károly : Ezt még sem mondhatjuk Magyarországra ! —Pikier Emil : Budaörs óta egészen bátran lehet mondani !) Annak idején nagyobb vita volt az angol képviselőházban s az egyik képviselő azt kérdezte, hogy ugyan mi értelme volna annak, ha a szabadlábra helyezett tolvajokat, sikkasztókat arra köteleznék, hogy esküvel fogadják meg, hogy soha többé bűncselekményt nem fognak elkövetni. Általában különös, hogy nálunk minduntalan kereszténységet hangoztatnak, lényegileg azonban nem keresik a kereszténységet. Ha nagyon keresnők a szentírásban az esküt pártoló mondatokat, parancsolatokat, azokat nem találnók, sőt inkább az ellenkezőjét találnók, azt, hogy : ne esküdjetek, legyen a ti beszédetek : igen vagy nem. Csodálatos, hogy Magyarországon mindenre esküsznek, ami által az eskü komolyságában, jelentőségében feltétlenül vészit. Hogy azután egy komoly törvényhozótestületnek komoly bizottsága olyan szövegben állapodik meg, amely a végén ugy hangzik, hogy «minden szavammal és minden tettemmel a magyar haza és a magyar nemzet boldogulására fogok törekedni,« ez végreis annyira bombasztikus, annyira lehetetlen, nem komoly fogalmazás, hogy ez is mutatja azt, hogy itt nem annyira arról van szó, hogy eskü legyen, hogy ezzel talán méltóságosabb, komolyabb, megbizhatóbb legyen a képviselők tevékenysége, hanem inkább azért van, hogy majd ez az eskü alapul szolgáljon egy esetleges eljárásnak (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.), amely a szocialisták szerint elsősorban ő ellenük irányul ;