Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-416

 nemzetgyűlés 416. ülése 1925. évi május hó 26-án, hedden. 2Ô5 berendezkedés, hogy kisebbségi kormányok is képzelhetők. Ilyen volt például Angliában, ilyen van, azt hiszem, ma is Svédországban és Dániában, de ezeknek az országoknak a hajukszála sem görbült meg attól, hogy átmenetileg szociáldemokrata kormányzás alá kerültek. Sőt minden angol polgár és minden békebarát büszke lehet arra a külpolitikai tényre, amelyet az angol munkáskormány az úgynevezett genfi jegyzőkönyv létrehozásával produkált, mert hiszen, ha ezt el nem gáncsolják, akkor ez a genfi jegyzőkönyv, az abban foglalt megállapodások biztosítják az emberiséget abban a tekintetben, hogy újra ne keletkezhessenek olyan véres háborúk, mint amilyenek a múltban, különösen 1917—18-ban megritkították az emberiség sorait. A genfi jegyzőkönyv, ez a szociáldemokrata kormány által kitervelt intézkedés biztosithatná az országokat az ellen, hogy a véres háborúk nyomán, amelyekben polgáraik, dolgozó fajtestvéreik tekintélyes nagy számát elvesztették, magát az országot is megcsonkitsák, ugy mint ahogy a háború folyományaként Magyarországot megcsonkították. Svédországban a szocialista kormány azt a nagy dolgot produkálja, hogy a militarizmust megszünteti. Nem áll meg a propagandánál, hanem saját országa területén egyszerűen megszünteti a militarizmust és leszereli a hadsereget. Nem gondolnám, hogy ez nagy veszedelem lehet egy olyan ország szempontjából, amely békében akar élni és amely a militarizmusra szükséges, eddig a militarizmus céljait szolgáló nagy összegeket szociálpolitikai berendezkedésekre, a munka intezivebbé tételére és a dolgozó polgárság gondozására kivánja forditani. Ha szociáldemokrata kormányzatok voltak és vannak is, ezek nem olyanok, hogy tőlük meg kell rémülni. De amellett hangsúlyozom, hogy az általános titkos választójog még egyáltalában nem jelenti azt, hogy szociáldemokrata kormányzatok következzenek. T. Nemzetgyűlés ! Az emiitett politika, amely az általános egyenlő és titkos szavazáson nyugszik, kétségtelenül bizonyos korrektivuma a mai egyoldalú osztálypolitikának. Kétségtelen, hogy általános, titkos választójoggal nem lehet, vagy ha igen, csak egyszer lehet összehozni olyan nemzetgyűlést, amelynek többsége hozott törvényeiben teljesen figyelmen kivül hagyja az ország dolgozó népének érdekeit. De másrészt ennek az egyoldalú osztályuraomnak fentartása homlokegyenest ellentmond annak az állítólagos törekvésnek, amely e Ház minden tagját állítólag heviti, legalábbis szavakban gyakran van alkalmunk ennek kifejezését hallani. Ellentmond — amint már érintettem — az integritás kérdésének, az integritásra való törekvésnek. Hogy méltóztatnak elképzelni azoknak, akik uton-utfélen az integritást hangoztatják, ennek megvalósitását ? Tisztán csak akadémikus értelemben foglalkozom a kérdéssel, mert hiszen aktualitása nincsen. Az én véleményem szerint csak két lehetőség van arra, hogy az integritás megváló sitható legyen : az egyik a fegyveres megvalósítás, a másik a szavazással, a szavazócéldulával szabad véleménynyilvánítás utján kifejezésre juttatása annak, hogy egy bizonyos terület milyen állam kötelékébe kivan tartozni. Ëz az utóbbi a mi programmunk nemcsak ma, nemcsak a háború óta, hanem a háború előtt is ez volt a szociáldemokrata-programm. Méltóztatnak-e gondolni, hogyha az előttünk fekvő törvényjavaslat törvénnyé válik és Magyarország területén kereken 1,800.000 felnőtt férfi és nő érdekképviselet nélkül marad a törvényhozásban, ha 1,800.000 ember nemcsak, hogy nem juthat képviselethez, de a dolog természeténél fogva — a törvényjavaslat indokolása igazolja ezt az állításomat. — érdekei a törvényhozásban elhanyagoltatnak, érdekei ellen hozatnak törvények, ha az 1,800.000 kitagadott és megbélyegzett mellett, másik 1,800.000 ember van az országban, akiknek a szavazati jog formailag ugyan a törvény betűje szerint megadatik, de nem juttathatja kifejezésre, nem élhet tehát szavazati jogával szabadon és befolyásmentesen, alapjábanvéve tehát ugyancsak érdekképviselet nélkül marad a törvényhozásban ; méltóztatnak-e gondolni, hogyha Szlovenszkóban, amelynek választójogi adatait itt ismertettem, holnapután, vagy egy hónap múlva népszavazás alá kerülhetne, a hovatartozandóság kérdése, ebben az esetben a nagytömegek ugy szavaznának, hogy Magyarországhoz akarnak tartozni ? Méltóztatnak azt gondolni, hogy nincs egyéb, csak az érzelmi momentum, amely ebben a súlyos kérdésben döntően esik mérlegbe ? Nem, t. Nemzetgyűlés ! Én a mai viszonyok között, a mai kormányzati politika mellett egészen kizártnak tartom, hogyha sikerülne népszavazásra éretté tenni a kérdést, a nagytömegek a Magyarországhoz való csatlakozás érdekében szavaznának. A másik lehetőség — ismétlem, csak akadémikus értelemben gondolom, mert én a magam részéről még ennek gondolatát is a leghatározottabban ellenezném, — a fegyveres megoldás. Azt olvastam az indokolásból, hogy ma már Magyarországon is, és különösen Magyarországon mindenki tudja, vagy ha nem tudja, a saját bőrén érzi, hogy boldogulása a törvényhozás megfelelő munkájától függ. Adva van tehát egy nagyon tekintélyes réteg, az a bizonyos 1,800.000 teljesen kitagadott és megbélyegzett, és adva van másodszor 1,800.000, amelynek formailag ugyan van joga, de azt szabadon kifejezésre nem juttathatja. Az indokolás szerint ezek mindnyájan érzik, a felnőtt lakosság túlnyomó része tehát, ha nem tudja, de érzi, hogy saját sorsa attól van függővé téve, hogy van-e befolyása a törvényhozás munkájára, igen, vagy nem. Méltóztatnak gondolni, hogyha van ilyen nagy tömeg, amely magát kitagadottnak, befolyástalannak érzi, a törvényhozás, tehát saját sorsának intézése tekintetében, akadhatna olyan kormányzat, amely ilyen természetszerűen elégedetlenkedő, — hacsak titokban is elégedetlenkedő, hacsak a zsebében ökölbeszorult kézzel járó, de alapjábanvéve elégedetlenkedő nagy tömege él a lakosságnak — tömegnek merészelne fegyvert adni a kezébe ? Ez a politika nem vezethet jóra. Ha méltóz" tatnak alaposan gondolkozni a nyilt vagy titkos választójog hatása felett, ha méltóztatnak gondolkozni azokról a nagy kérdésekről, amelyek a nagytömegek érdekeit függővé teszik a választójog milyenségétől, akkor arra a meggyőződésre kell jutniok, hogy a haza és az ország érdekében pedig csak a titkos szavazással lehet operálni, mert ez teszi egyedül lehetővé ezeknek a nagytömegeknek szabad véleménynyilvánítását és érdekeik képviseletét. A háborúban méltóztattak az akkori kormányoknak érdeklődni aziránt, hogy a besorozotvan-e már 24 éves, nagykoru-e már ; méltoztatt tak-e valakit megkérdezni, hogy van-e négy elemi osztálya, vagy tud-e irni-olvasni? Mindezt nem kutatták, hanem részben kényszerrel, részben Ígéretekkel küldték az emberek tömegeit, millióit az ágyuk torkába. Ma talán meg lehet azt állapítani, hogy ezekből az ígéretekből — én most nem keresem az okokat, hogy miért — az akkor elhangzott Ígéretekből gazdasági téren semmit nem valósítottak meg. (Propper Sándor : A rokkantak koldulnak ! — Szakács Andor : Ez igaz !) Legalább politikai téren tegyék meg, hogy felszabadítsák a jogfosztottak millióit, hogy a reménységet