Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-416

200 A nemzetgyűlés 416. ülése 1925. évi május hó 26-án, kedden. szerűnek lehessen elnevezni, mert az 1920-as népszámlálás hivatalos adatai szerint a felnőttek, a nagykorúak száma csonka Magyarországon 4.080.107 volt. Azt hiszem, hogy legalább is ezeknek kellett volna megadni a szavazati jogot, hogy népszavazásszerünek legyen elnevezhető ez a kormányrendelkezés. Tudjuk azonban, hogy ennél legalább egy millióval volt kisebb a szavazásra jogosítottak száma, úgyhogy ezt tehát nem lehet népszavazásszerü jelleggel felruházni. Azt mondja továbbá az indokolás, mindjárt közvetlenül ezután, a 3. oldalon (olvassa) : »Ez a törvényjavaslat az 1918 : XVII. tc.-hez viszonyítva óriási lépéssel halad előre a jogkiterjesztés terén«. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások : Óriási lépéssel? — Farkas István : Egy egész csizmafejjel hátra ! Egy rendőrcsizmával hátra ! — Zaj.) Ugyanezen oldalon, alább, ezt mondja (olvassa) : »Ezekből nyilvánvaló, hogy ez a törvényjavaslat az 1918 : XVII. tc.-nek a választói jogosultság általános kellékeit megállapító rendelkezésein alig változtat«. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások : Hallatlan !) Még egypár sorral alább azt mondja (olvassa) : »Azt hisszük, nem szorul bizonyításra, hogy a feltételeknek ez a lényeges enyhítése tetemesen emeli a szavazásra jogosultak számát. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Vanczák János : Tetemesen leszállítja !) De, hogy hogyan lesz fából vaskarika, azt ugyanennek a harmadik oldalnak következő megállapítása szemlélteti előttünk, amikor azt mondja (olvassa) : »Az irni-olvasni tudás igazolása ugyanis a tapasztalatok szerint nehézségekkel jár és bonyolult. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Borzasztó !) Költséges szervezetek igénybevételét teszi szükségessé, ellenben az elemi iskolai végzettség könnyen kimutatható. (Pikier Emil : Csikszentmártonból is? A fordítottja az igaz ! — Szilágyi Lajos : Cserti bebizonyította ! — Vanczák János : Egy heti anyag a vicclapoknak. — Farkas István : Ilyen vicceket csinál a t. kormány a Borszeni Jankónak ! Ezt nevezik nagy állambölcsességnek ! — Vanczák János : Kuna P. kisbirója okosabban megírta volna ! — Kuna P. András : Annak egészen más a dolga ! — Zaj. — Elnök csenget.) Ha a háború következtében Magyarországtól nem szakították volna el területének kétharmadát, ha Magyarországnak két harmada ma nem, volna idegen impérium alatt, még akkor is merész állítás volna a kormányzat részéről azt mondani, hogy a felnőtt férfiaknak az elemi iskolai bizonyítványt beszerezni könnyű, ellenben az irásolvasási vizsgát letenni körülményes és bonyolult, tehát ez nehezebb. De a faktum az, hogy Magyarországot tényleg megcsonkították. Erről a kormányzat nem tud? A kormányzat arról nem vesz tdomást, hogy ez a megcsonkitottság egyúttal akkor is érezhetővé válik, ha valaki az elcsatolt területeken született és ottani hatóságoktól kell valamelyes bizonyítványt beszerezni. (Kiss Menyhért : Nem tudják beszerezni !) Ugy látszik ezekből a betiltásokból, mintha a kormányzat errői nem tudna. (Vanczák János : Ez a nemzeti irányzat ! — Zaj.) En ettől függetlenül 1918-ban, az akkori törvényes rendelkezéseknek megfelelően, sikeresen átestem egy ilyen irás-olvasási vizsgán (Derültség.), ellenben lia ma az elé a feladat elé állítanának, hogy szerezzem be a négy elemi iskoláról szóló bizonyítványomat, annak ellenére, hogy csonka Magyarországon születtem, bizony ez zavarba hozna és nem is biztos, be tudnám-e szerezni. (Farkas István : Én sem tudnám megkapni ! így volt organizálva a magyar közoktatás ! — Zaj. — A lovak ükapjairól "meg van a statisztika ! A méntelepektől meg lehet kapni, de az iskolai bizonyítványokat nem !) Rá kellett mutatnom ezekre, hogy feltüntessem, milyen nehéz ezen igazságtalan ugy szolgálatában állani. De az a meggyőződésem, hogy annál nehezebb volt ez a munkálat, mert akik csinálták, meggyőződésük ellenére csinálták, tudásuk ellenére csinálták, tisztára a saját osztályérdekük szempontjából (Ugy van'.! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil : A politikai hatalomért !); mert mindezen ellentmondásokkal teli összehasonlításokkal szemben a valóság az, hogy — amint emiitettem — az 1920-as népszámlálás adatai szerint 4,080.000 a felnőtt lakosság száma csonka Magyarországon, az 1925-iki összeírás szerint viszont 2,242.000 a választásra jogosultak száma, igy tehát az időközi természetes szaporulatot figyelmen kivül hagyva is 1,837.636, tehát a felnőtt lakosság 45%-a az a népréteg, amely minden csűrés-csavarás és összehasonlítás ellenére" is ebben az országban, ebben a hazában továbbra is jogtalan pária, továbbra is kitagadott, továbbra is megbélyegzett marad. (Zajos helyeslés a baloldalon. — Vanczák János : Katonáknak jók voltak ! A menetszázadok lajstromaiban benne volt mindenki ! — Zaj.) Nem kell jóstehetség ahhoz a megállapításhoz, hogy ez a törvényjavaslat, ha önök törvényerőre emelik is, megnyugvást ebben az országban nem hoz (Helyeslés a szélsőbaloldalon), nem is hozhat a törvényszerűség alapján, mert amint leszek bátor kimutatni a bizottság indoklásából, ma már minden ember tudja — szószerint mondja a bizottság indokolása —, ha nem tudja, érzi, hogy a törvényhozás munkájához a saját egyéni boldogulása is hozzá van fűzve. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Reisinuer Ferenc : A legmagyarabb néprétegeket, a földmunkásságot fogják elsősorban kirekeszteni belőle ! — Propper Sándor : Dolgozz paraszt, fizess és dögölj meg, ez a jelszó ! — Drozdy Győző : Erre akarják felépíteni a hatalmukat, mégis bizalmatlanok ! — Meskó Zoltán : Ja, a sziklák már a tengerben vannak ! — Elnök csenget.) Azt mondottam, hogy ezekben az indokolásokban bizonyos vallomások is foglaltatnak. Egy ilyen vallomásnak beillő megállapítás a következő a kormány indokolásában. Igaz, hogy nem saját nevében teszi ezt a megállapítást a kormány, hanem bizonyos felfogás nevében és nem tűnik ki az indokolásból, hogy vájjon ezzel a felfogással, ezzel az irányzattal a kormány maga identifikálja-e ! magát ? Azt mondja ez a rész (olvassa) : »A nyílt j szavazás hivei szerint a választónak állásfoglalásáért vállalnia kell az erkölcsi felelősséget, amely annál fokozottabb, mivel fontos közjognak a nemzet érdekében való gyakorlásáról van szó. Ennek a nagy felelősségnek tudata — szerintük — a titkos szavazásnál a választóban nem lehet meg és igy esetleg olyan irányzatot támogat szavazatával, amellyel iryiltan nem mert volna közösséget vállalni«. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez az utóbbi a vallomás ; ez az utóbbi elárulja a kormány legbensőbb gondolatát, amikor a nyílt szavazást kivánja továbbra is fentartani és továbbra is fenn akarja tartani azt az állapotot, hogy a választók kontroll, ellenőrzés alatt álljanak (Farkas István : És terror alatt !) és tehát ne merjék a véleményüket, igazi benső meggyőződésüket szavazásukkal kifejezésre juttatni. Miért ? Mert tudják, érzik, hogy ennek bizonyos, rájuk nézve kedvezőtlen következményei lennének. Ez egy vallomás, amely értékes és a titkos szavazást vallóknak kezükben fegyver a további küzdelemre. T. Nemzetgyűlés ! Most itt az indokolásnak olyan részletét kivánom ismertetni, amely engem egyénileg annyiban érint, hogy megnevezés nélkül is arra a kerületre vonatkozik, amely engem megtisztelt bizalmával. (Halljuk ! Halljuk !) Azt mondja t. i. ez az indokolás (olvassa) : »A nemzet-