Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-416

A nemzetgyűlés 416. ülése 1925. évi május hó 26-án, kedden. 201 gyűlési választásokon szerzett tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy még a hivatalos boríték és a hivatalos szavazólap módszere mellett is nyílik mód a választók ellenőrzésére és befolyásolására. Előfordult ugyanis egyik titkosan választó kerületben, hogy az egyik párt első szavazójától azt követelte, hogy szavazólapját hagyja jelzés nélkül, hozza azt ki magával és csupán az üres borítékot helyezze el az urnában. Ennek az egy szavazatnak feláldozásával az illető párt azt az előnyt érte el, hogy következő párthivének már a párt céljait szolgáló jelzéssel ellátva adta át az első választó által kihozott szavazólapot, azt a második szavazó helyezte a borítékba s a neki szánt üres szavazólapot kihozva, átadta a párt embereinek. így folytatták ezt az eljárást mindaddig, amig a pártjukhoz tartozó választókat mind le nem szavaztatták«. (Györki Imre : Hallatlan ! Törvényjavaslatban ilyen nyilvánosan hazudni szemérmetlenség !) Nem akarok inparlrmentáris kifejezést használni, de azt mégis csak meg kell mondanom, hogy ez törvényjavaslat készítés vásárcsarnoki alapon (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), mert semmiféle komoly alapja a kormánynak e tétel felállítására nincs, semmiféle bizonyíték arra nincs, egy közönséges választási trükknek bizonyult ez Szeged II. választókerületében. Ez az a bizonyos olasz rendszer, amelynek alapján vélték az ellenfelek az ellenpárton levő Szeged II. kerületének mandátumát megsemmisíttetni, de semmi komoly alapja ennek nincs és én kénytelen vagyok épen ezért leghatározottabban visszautasítani az állítást, amely ebben a passzusban foglaltatik. (Farkas István : A bírálóbizottság megállapította, hogy nem igaz, de a törvényjavaslat indokolásába felveszik ! — Peyer Károly : Egy-két hazugsággal több vagy kevesebb, azon nem múlik ! — Pikier Emii : Hazug az egész rendszer !) Nem szerencsésebb a választójogi bizottság indokolása sem, amit a következőkkel kívánok igazolni. Mindjárt a bevezetésben azt mondja ez az indokolás (olvassa) : »Nálunk az állami ügyek iránti érdeklődés intenzivebb, mint sok más államában az alkotmányos életnek, mert mindenki tudja, ha nem tudja, hát érzi, hogy ugy a törvények szabatossága, mint a konkrét társadalmi, kulturális és gazdasági kérdések helyes törvényi szabályozása a végeredményben az egyén boldogulását jelenti«. Azt mondja továbbá (olvassa) : »A közönség mindenütt felismerte a közügyek intézésében való részvétel nagy horderejét és azt, hogy saját érdekeit leghathatósabban akkor érvényesítheti, ha befolyást nyer a törvényhozó testület megalakításába és közreműködésébe«. Vallomás ez a bizottság részéről, amelynek minden állitása aranyigazság, egyetértek vele. Azt kérdem azonban, hogy ennek az á litásnak konzekvenciáit hol vonta le a bizottság '? Ha Magyarországon mindenki tudja, és ha nem tudja, hát érzi, hogy a törvényhozás munkájától végeredményben az egyén boldogulása függ, akkor természetszerű, hogy nem nyugodhatik bele senki abba, hogy a törvényhozás munkájában való részvételtől legalább a szavazása utján elüttessék. És ha ez így van, már pedig igy van a bizottság állitása szerint is, amit én magamévá teszek, akkor elképzelhető, hogy 1,837.000 kitagadott tűrje ezt a megbélyegzést is, de tűrje másrészt azt is, hogy saját érdekei ellenére hozzanak törvényeket ? (Helyeslés.) Elképzelhető emberileg, hogy nyugalmat teremthet egy ilyen javaslat, ha törvényerejűvé válik ? Lehetetlen. Márpedig annak kellene lennie a célnak, hogy választójog kérdését végre nyugvópontra vigyük, mert enélkül alig képzelhető el előrehaladás az ország újraépítésében. T. Nemzetgyűlés ! Az integritás szempontjából is nagyon érdekesek ezek a megállapítások. Más vonatkozásban fogok még az integritásról megemlékezni, de itt sem hagyhatom el, egyenesen ide kívánkozik az a tény, hogv a Cseh-Szlovákiához csatolt Szlovenszkónak 1920-ban 2,890.469 lakosa közül — lakosa közül, tehát nem a felnőttek, hanem a lélekszám közül — 1,505.008 volt a választó, vagyis az összlakosság 52.5%-a. Nálunk a felnőtt lakosság 55%-át kivánja szavazati joggal felruházni az előttünk fekvő törvényjavaslat. Amellett Magyarországon a kormányzat — állítólag — a saját fajával, a magyar dolgozó tömegekkel áll szemben. Cseh-Szlovákia-Szlovenszkóban pedig egy meghódított területen él, tehát tőle idegen, a dolog természete szerint érzelmileg vele ellenszenves néppel áll szemben és én azt hiszem, könnyű az igazság bizonyításával azt állítani, hogy ez a helyes politika, mert még az idegen fajút is könynyebb megnyerni az állameszmének a jogok kiterjesztésével, a jogok megadásával, ami egyúttal az életviszonyok javitását is biztosítja, mintsen a saját országban, a saját fajt megnyerni jogtalansággal és megbélyegezettségge*. (Ugy van! Ugy van ! balfelől.) Én attól tartok, hogy az a politika, amelyet a Cseh-Szlovák köztársaságban folytat a kormány a megszállott területeken, hogy az a politika, amelyet a jogok megadása tekintetében az összes bennünket környező országok folytatnak, még az általuk megszállt területeken is, hogy ez a politika szemben azzal a jogfosztó és megbélyegző és a szabad véleménynyilvánítást a szavazás utján egyenesen lehetetlenné tevő törvényalkotással, amelyet a magyar kormány a megette álló párttal együtt folytat, győzedelmeskedni fog, mert ez csak arra alkalmas, hogy elidegenítse — mert nem vonzhatja ez a politika — a megszállt területen lévő lakosságot, ellenkezőleg elidegeníti a Magyarországon élő dolgozó munkástömegeket is. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Hazátlan bitangokká teszik őket !) T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad itt kijelentenem, hogy nagyon hálásan vettem tudomásul azt a nyilatkozatot, azt a vallomást, azt a beismerést, amelyet néhány nappal ezelőtt itt Szilágyi Lajos képviselőtársam tett, amikor beismerte, megállapítva bizonyos ténykedéseket és mulasztásokat, amelyeket nem vonom kétségbe, jóhiszeműen a háború előtt és a háború alatt ő a maga részéről is elkövetett, sajnálkozását fejezte ki azok felett, amelyekkel elősegítette a bekövetkezett végzetes eseményeket, s amelyekkel a forradalmakat és az utánuk következő eseményeket akaratlanul is előmozdította. Én azt gondolom, hogy ha ebben az országban mindenki fel tudna emelkedni egy bizonyos magasabb álláspontra, ha mindenki a szivére tenné a kezét és őszintén megvallaná azt, hogy igenis része van abban, ami Magyarországon bekövetkezett, része van ugy, hogy aktív szerepet viselt, akár a forradalomban és a bolsevizmusban, amilyen itt a Házban is van, akár enélkül Magyarországnak a háború előtti évtizedeken át folytatott politikájában ; ha ez megtörténhetnék, t. Nemzetgyűlés : akkor én azt hiszem, egy csapással megváltoznék az ország hangulata, egy csapással megtörténhetnék az, hogy itt az erők összefogjanak, a múlt hibáinak és részben bűneinek a kiküszöbölésével egy teremtő, egy újjáépítő nagy munka érdekében. T. Nemzetgyűlés ! Ilyen vallomás foglaltatik ebben az indokolásban is a választójogi bizottság részéről, amelyet nem lehet eltemetni, amelyet ismeretessé kell tenni, mert olyan megállapítás ez, amelyért bennünket ebben a Házban ismételten lehurrogtak és el akartak hallgattatni. Azt mondja ez az indokolás (olvassa) : »Hét évtizednél hosszabb idő folyt le tehát, ami alatt a magyar választójog terén nem történt törvény utján jogkiterjesztés olyan, amely a gyakorlatba is átment volna. Ennek politikai okait kutatni nem lehet jelentéNAPIiO xxxii.