Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-416

A nemzetgyűlés 416. ülése 1925. évi május hó 26-án, kedden. 197 resztény községi párt ennek ellenére már másnap a parlamentben rögtön amellett a szisztéma mellett foglal állást — velünk együtt — amely mellett kisebbségben maradt. Láthatjuk tehát, hogy mindazok a pártok, frakciók, amelyek a népre támaszkodnak — a népnek kisebb, vagy nagyobb tömegeire, de valami gyökerük van a népben — természetesnek találjuk, hogy a XX. században. Európa közepén más választójog nem lehet, mint amely megengedi a népnek, hogy véleményét tisztán és őszintén megmondja. Azonban amikor egy, az antiszociális politikába belebukott pártról, amely öt év alatt elmulasztott a nép érdekében minden szociális reformot, kiderül az ország fővárosában és környékén, hogy a választóközönségben nincs gyökere, rögtön másnap kiadja a plattformot, hogy Budapesten is nyiltan kell szavazni. Miért ? Hogy a principálisok a hivatalnokokat, a gyárigazgatók a munkásokat, a bankdirektorok a banktisztviselőket legszentebb polgári jogaik gyakorlásában törvényellenesen, törvénybeütköző módon befolyásolhassák. Erről vitázni nem lehet. Oly frappáns volt a kép, a hangulat a parlamentben a községi választások lezajlása után, hogy ez igazán vitánfelüli iskolapéldáját szolgáltatta annak, mi biztositja Magyarországon a komoly politikai megnyilvánulást, a nyilvános, vagy a titkos szavazás. Fiatalkoromban egy kedves operett volt divatban. Az idősebb kollégák még emlékeznek rá, a Ripp van Winkle volt az. Ebben az operettben megtörtént va'akivel—-őszintén szólva, egészen rontes^n a meséjére már nem emlékszem, mert sok idő telt el, sok dráma történt már azóta, — hogy 20 esztendeig aludt és amikor felébredt, nem találta bele magát az uj világba, amely az ő alvási ideje alatt kifejlődött. Próbálta visszaforgatni, visszacsinálni azt, amit elaludt és ami elszállt felette. Ugy akarják önök most visszaforgatni Magyarország politikáját. (Rothenstein Mór : Még nem ébredtek fel ! — Derültség.) A háború előtt az u. n. konzervatív reformerek 50—60 szocialistát akartak behozni a magyar parlamentbe, most padig feláll a bizottságban Rubinek István képviselő ur és elleninditványt tesz, hogy még az öt ipari kerületben se legyen titkos szavazás és még. ez az öt ipari kerület is nyilvánosan szavazzon. Miért? Azért, hogy megint a jegyző, a főszolgabíró, a gyárigazgató vagy a bányaigazgató döntse el, hogy kire kell szavazni a munkásoknak. Ez a Ripp van Winkle-politika akadályozta meg a telepítési törvénynek idejében való meghozatalát. Ez akadályozta meg azt, hogy már évekkel a háború előtt bejöjjenek ide a munkásság képviselői és hogy nehéz időkben kialakuljon itt egy egységes, nagy nemzeti front a társadalom összes rétegeiből. Ez a Ripp van Winkle-reakció indítványozza ma azt, hogy Soprontól is vegyék el a titkos választói jogot. (Farkas István: Gyalázat!) Encem nem érdekel Hebelt Ede képviselőtársam pol tikai érdeke (Peyer Károly : Majd mégegyszer odamegyek korteskedni a népszavazásnál !), engem az a másik nagy kérdés izgat, mely ott lebegett már a 15 év előtti választójogi értekezleten is ; a nemzetiségi kérdés. (Farkas István : Ki akarják azokat is terrorizálni az országból?) Hogyan képzelik önök és hogyan képzeli Rubinek István képviselő ur, — akinek van egy első pillanatra szimpatikus nyilatkozata, de azután a konzekvenciái megdöbbentők, — amikor azt mondja, vájjon nem kell-e számolnunk azzal, hogy lesznek még nemzetiségeink? Én hiszem, hogy lesznek, de csak akkor, ha a mi választójogunk győz, nem az önöké. Meg kell döbbennem, hogy ugy akarja visszacsalogatni Rubinek István a nemzetiségeket, hogy itt megint továbbra is nyilt választójog legyen, hogy ebben a rabszolgatársadalomban, ahol az emberek 65%-a vagyontalan proletár, megint a közigazgatás, a felső hatalom diktáljon állandóan politikai meggyőződést. Hát igy vágyódjanak vissza a mi nemzetiségeink? Mit gondolnak önök, ha Sopron városában megint a nyilt szavazást állitanák vissza, ha azt az érett, hazájához hű, hazájára szavazott soproni népet megbélyegeznék azzal, hogy ezentúl nem szabad őszintén nyilatkoznod, hogy ezentúl a felső hatalomnak, a helyi kis zsarnokoknak a diktandójára kell szavaznod, mikor látja az elszakított burgenlandi kerületben az osztrák reális, modern, komolyan demokratikus választási rendet, akkor a gyengébblelküek nem fogják revideálni meggyőződésüket? A Civitas fidelissimába egy ilyen szerencsétlen szisztémával, egy ilyen szerencsétlen reakcióval a hazához való hűtlenség magvát önök fogják beültetni és elvetni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos : Nem tudták, mit cselekszenek ! — Pikier Emil: Az egész országban azt hintik el, nemcsak Sopronban ! Éretlennek bélyegzik a magyar népet ! Szép hazaszeretet ez nagyon ! — Kiss Menyhért : 1848-ban is azt mondották, hogy éretlen ! — Pikier Emil : A magyar képviselők ugyanazt mondják, amit a kisantant mond ránk !) Én remélem, hogy nekünk még lesznek nemzetiségeink, de ennek nem az az útja, hogy még Soprontól is elveszik a lelkiismereti szabadság megnyilvánulásának lehetőségét. Nem ! Ennek két útja van. Az egyik az, hogy odakünn, hála Istennek olyan politikai viszonyok vannak, hogy jelenlegi uraikra, jelenlegi szövetségeseikre a nemzetiségek ráuntak, megutálták őket. Ez Európaszerte közismerrt tény, amely az európai sajtóban, az európai közvélemény előtt és a nemzetközi fórumokon eléggé meg van világítva. A jelenlegi helyzettel tehát a mi volt nemzetiségeink elégedetlenek. Mi ennek a következménye? Az, hogy idebent Magyarországon olyan helyzetet kell teremteni, hogy vágyódhassanak ide, hogy itt a legteljesebb emberi és polgári szabadság legyen, hogy itt ne apró helyi zsarnokok tegyék tűrhetetlenné az életet a vidéken, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy itt ne verjék bele az orrukat minden becsületes, tisztességes polgár lelkiismeretébe azok a külső, közigazgatási tisztviselők, akiknek kutyakötelessége az, hogy jó ut legyen, jó közigazgatás legyen, hogy az árvák pénzét el ne lopják, hogy a legelők rendben legyenek, de akiknek semmi közük sincs a választáshoz, akinek semmi közük sincs a korteskedéshez, semmi közük sincs ahhoz, hogy a polgárok hova szavaznak és milyen politikai irányt tartanak jónak. Egyszer végre tisztázni kell a kérdést, hogy mi a kötelessége egy tisztviselőnek. Ezt a politikai mételyt terjesztik felülről és terjeszti az olyan fércmunka, mint amilyen ez a választójogi javaslat. (Ugy van ! b alj elől.) — Propper Sándor : Miért legyen jobb, mint a minisztere !) Amig nemzetiségeink tul a demarkáción azt fogják látni, hogy nálunk ilyen politikai viszonyok vannak, amig azt fogják látni, hogy még Soprontól is el akarják venni a lelkiismereti szabadságot, addig akármilyen rossz soruk van is odakint, nem fognak hazavágyódni, nem fognak visszavágyódni (Propper Sándor : A csendőrcsizma alá !) és nem fognak visszavágyódni addig, amig nagy szociális mélyreható reformokkal meg nem gyógyítjuk ennek a szerencsétlen nemzetnek ezer szociális baját. A legközelebbi napokban alkalmam lesz részletesen feltárni a Ház előtt a magyar nép szociális nyomorúságát, Itt csak egyet akarok hangsúlyozni, még pedig azt, hogy mi az általános, titkos választójogot s főleg a titkosságot nem parádénak akarjuk s nemcsak azért akarjuk, hogy a választópolgárok szabadon nyilatkozzanak meg, hanem ennek van