Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-416

líM> A nemzetgyűlés 416. ülése 1925. évi május hó 26-án, kedden. tasztrófa, mert minden forradalomnak a megelőzői, egyedüli, kizárólagos okai az idejében elmulasztott reformok. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. —- Farkas István : Most is ezt mulasztja el a kormány ! — Peyer Károly : Majd lesz még forradalom !) Én ma is azért vagyok ezen az oldalon, azért küzdök az általános titkos választójogért, mert ellenforradalmár vagyok : én nem akarok még egy forradalmat Magyarországon. Én mélyreható szociális reformokat akarok, melyek kibékitik a társadalmi rétegeket és szerencsétlen, rombadőlt hazánk felépítésére egységesítenek minden erőt, kicsit és nagyot ebben az országban. Erre azonban a nyilt választójog főszolgabirói, jegyzői és kenyéradói erőszaka nem alkalmas. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Proppcr Sándor : Mandátumvásár ! — Reisingcr Ferenc : Azért csodálom, hogy az előadó ur vállalkozott erre a feladatra ! — Proppcr Sándor : Hóhért mindig kaptak !) E javaslat tárgyalásánál egy nagy probléma előtt állunk, amelyben igazán nincs különbség az egész ellenzéki oldalon : a titkosság problémája előtt. Titkos választást először tavaly láttam. Nagyon izgatott és érdekelt az a kérdés, hogy ki fog győzni Franciaországban a választásokon. Elmentem megnézni Herriot és ellenfele küzdelmét Lyonban. Soha titkos választást még nem láttam. Ezelőtt mindig a régi, huszonnégy éves korteskedésben végigküzdött, — mondjuk meg — egy kissé barbár magyarországi választásokat láttam. (Peyer Károly : Ugy van : kicsit barbár ! A zászló, a lőcs, meg a bicska !) Reggel körülmentem Lyonban és nem tudtam elképzelni, hogy itt választás van. Egy hang nem volt ; mindenki ment a maga munkája után, azután a szavazóbizottsághoz betért öt percre és ment tovább csendesen. Egykét iroda felett volt kitéve néhány plakát — ezek voltak a választási irodák —, különben az élet ment a maga utján és mindenki becsületesen és lelkiismerete szerint elvégezte polgári kötelességét, amikor leadta szavazatát, hogy ki legyen a képviselő és hogy kicsoda döntsön hazája sorsa felett. Pedig nagy kérdésről volt akkor szó. Óriási nagy átalakulás előtt állott Franciaország, a militarista gondolkozás szemben állott a demokratikus irányzattal és ez utóbbi jutatt diadalra. Itt tehát látta azt, hogy a legideálisabb, legmodernebb megoldása az állam kormányzásának a titkos szavazás. De most nézzük meg, hogy Magyarországon azon a pár helyen, ahol titkosan szavaznak, micsoda eredményt hozott a legutóbbi hónapokban a titkos választás. Nézzük Miskolcot, Győrt és Budapestet. (Felkiáltások a baloldalon : És Debrecent !) Csak legutóbbi hónapokról beszélek. Miskolcon, amely pedig erősen szocialista kerület, nem jött be se kommunista, se szocialista, még csak zsidó se jött be, mint ahogy ezt önök mondják. Ott bejött az ipartestület elnöke, a miskolci közélet régi munkása, nemzeti demokratapárti programmal. Tehát nem dőlt össze Magyarország. Győrben volt egy kereszténypárti jelölt, egy Kossuthpárti jelölt és egy régi szabadelvű párti jelölt : dr. Németh Károly, az Ügyvédi Kamara és oz ottani takarékpénztár elnöke. Titkos szavazás mellett ebben a nagy ipari és mimkáskerületben képviselőnek bejött Németh Károly takarékpénztári elnök. Tehát megint nem dőlt össze Magyarország azért, mert Győrben titkosan szavaztak. Nézzük most a budapesti eredményt. Ha megcsináljuk a statisztikát Budapesten, azt látjuk, hogy kétszázötven törvényhatósági bizottsági tag közül — ugy tudom — bejött ötven szocialista. (Szilágyi Lajos : ötvenhárom !) Bejött tehát az ő statisztikájuknak és az ő arányszámuknak megfelelő tömeg, sem több, sem kevesebb. Ellenben bejött velük szemben kétszáz polgári tag, tehát megint nem dőlt össze Budapest, mert titkosan szavaztak. Ne mondják azt — amitől én nem félek, — hogy itt a szociálistapárt uralomra fog kerülni. Egyeduralomra csak akkor fog sor kerülni, ha a polgári társadalom azt meg fogja érdemelni ; és ha ugy dolgozik az a polgári társadalom, mint az utóbbi öt esztendőben, akkor bizonyos, hogy a szocialista párt többségre is fog kerülni, akármilyen szisztéma szerint választanak is. Ha elmulasztjuk ugyanolyan reakciós szellemmel a szociális reformokat, mint ahogy elmulasztották harminc-negyven esztendeig, akkor a mi szövetséges társaink, a szocialisták fognak többségre kerülni, sőt még minket is el fognak seperni, nem ők, hanem a nép közvéleménye. De most már térjünk vissza ennek a budapesti választásnak lefolyására. Mondhatom, gyönyörű választás volt ! Gyönyörű volt a csend, a rend. Épen aznap alakult át a mi kis pártonkívüli szövetségünk párttá. A demokratikus blokk kebelében és szövetségében aznap megalakítottuk az ország minden részéből összesereglett, különösen vidéki közönség jelenlétében a Kispolgárok és Földmivesek Pártszövetségét. Csodálkoztak ezek a tiszántúli, dunántúli, Duna-Tiszaközi vidéki magyarok, hogy mi az, hogy ilyen csend van Budapesten, hiszen választás van, és nincs itt se jegyző, se főszolgabiró, aki megfenyegesse a választókat, hogy dupla adót fog beirni az adókönyvbe, ha nem a kormánypártra szavaznak és nincsenek hadseregek felvonulva, mintha háborút akarnánk viselni, nincsenek csendőrszázadok, ezredek kivezényelve, mi ellen ? A magyar nép politikai meggyőződésének megnyilvánulása ellen. Még csak alkoholtilalom sem volt, hanem épugy, mint Lyonban, ugy láttam itt is Budapest népét elmenni az urnákhoz, ahol nyugodtan leadták szavazatukat. (Pikier Emil : Direkt berugatták a szavazókat !) A családapák máskor a szavazás után rettenetes gondok és lelki tusák között hánykódtak, hogy mit fog szólni a minister ur, mit fog szólni a bányaigazgató ur, a gyárigazgató ur azért, mert nem ugy szavaztam, ahogyan ő parancsolta nekem, B-listára fog-e tenni, ki fog-e dobni az utcára családostul, elvesztem-e kenyeremet egyszerűen azért, mert merten becsületes, férfiúi meggyőződésemet követni, és ugy szavazni, ugy dönteni az ország sorsában, ahogy azt a lelkiismeretem parancsolta, nem pedig a principálisom. Mindez a lelki tusa, lelki kényszerűség, mindez a szabad, becsületes embert megalázó lelki állapot el lesz kerülve Budapesten és a titkosan szavazó kerületekben. Nézem a következményeit ennek a választásnak. Emlékszem nagy vidéki tusákra ; generációkon át párbajoztak, gyűlölködtek, verekedtek, egymás exisztenciájának tönkretevésére szövetkeztek magyarok pártoskodásából, a nyilt szavazás szisztémája mellett. A gyűlölködést, a turáni átkot ez a szisztéma, ez a rendszer vitte bele a magyar közéletbe, és sajnos, velünkszületett hajlamunk is. Ezért kell oly szisztéma, amely ezt a hajlamot megfékezi. A választást követő napon bejöttem a képviselőházba és itt a kisebbségben maradt keresztény pártnak két szónoka, Friedrich és Eckhardt felállnak és a titkosság mellett szónokolnak. (Ressenyey Zénó : Eckhardt nem !) Hogyne ! Erről nem lehet vitázni. A titkosság mellett szónokolt Friedrich és Eckhardt is. Velünk, a többségben bekerült demokratikus blokkal együtt egyetlenegy frakció sem szónokolt a választás után a titkosság mellett, csak a kormánypárt, amely 8%-ot kapott a szavazásnál. Arról az oldalról rögtön megszólalt a pártérdek, hogy a Budapesten tapasztalt szomorú események után nyilt választójogot követelnek Budapesten is. A két nagy párt között eldűlt a csata. A demokratikus blokkal szemben kisebbségben maradt a keresztény községi párt és a ke«