Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

A nemzetgyűlés 415, ülése 1925. évi május hó 25-én, hétf on. 187 a képviselő rir!) Nekem le kellett volna az állásomról mondanom, ha államtitkár lettem volna! (Felkiáltások jobb felől: Dehogy kellett volna!) Elnök: Csendet kérek! (Csertí József: Meglehet!) Eőry-Szabó Dezső: Nem szivesen foglalkozom ilyen személyes dolgokkal... (Baross János: Meg kell tisztelni egymást azzal, hogy egymás^ meggyőződését tiszteljük!) Elnök: Baross képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Eőry-Szabó Dezső:... de az ilyen személyi inzultusokra mégis kénytelen vagyok reflektálni. (Nánásy Andor: Ez nem inzultus, hanem tisztesség, megbecsülés!) Az én felfogásom szerint inzultus az, ha képviselőt azzal vádolnak meg, hogy, ha valamely állást kapott volna, meggyőződését erőszakkal megváltoztatta volna. (Nánásy Andor: Nem állást, államtitkárságot!) Bocsánatot kérek, ez állás. Kénytelen vagyok erre reflektálni, bár nem szivesen teszem. (Baross János: A kormánypárt részéről állandóan inzultálják az ellenzéket! Mert öt napja merünk beszélni!) Elnök: Csendet kérek! Eőry-Szabó Dezső: Ha jónak tartják ezt a kicsinyes személyi okoskodást és piszkálódást ellenem folytatni, kénytelen vagyok rámutatni, mennyire fogalomzavarban szenvednek, amikor engem vádolnak meg azzal, hogy nem sikerült államtitkárságért hagytam ott a pártot. Aki ismeri az én helyzetemet, egyáltalán az én hivatali foglalkozásomat, nagyon jól tudja, hogy arról le kellett volna mondanom... (Nánásy Andor: Nem kellett volna!) igenis le kellett volna mondanom. (Nagy János (tamási): Ez nem sértés, hanem szép kitüntetés!) Elnök: Csendet kérek! Eőry-Szabó Dezső: Oktalan ember lenne, aki biztos foglalkozást otthagyna egy bizonytalan, máról-holnapra megsemmisülhető állásért. (Mándy Samu: Nem is volt arról szó sem!) Rámutatok arra, milyen helytelenül és konfuzusan gondolkoznak azok az urak, akik ilyet feltételeznek rólam. A választások tisztaságát hangoztatják a túlsó oldalon is és én már ennél a kérdésnél nem szivesen ugyan, de kénytelen vagyok rámutatni arra is, az igen t. előadó úrral szembe)], aki maga igazán magas színvonalon álló megokolásában elibénk tárta a törvényjavaslatot, hogy vájjon alkalmas-e a választások tisztaságának biztosítására pl. az, ha^egy petícióval megtámadott mandátum ügyét, amelynél, azt hiszem, általában nyilvánvaló, hogy csak annak konstatálására lenne szükség, hogy a legalapvetőbb törvényes formákat nem tartották be, húzzák, halasztják és nem akarnak benne állást foglalni. Kérdezem az igen t. előadó urat, gondolja-e,_ hogy ez a választások tisztaságát biztositjal Értem a nagyatádi választást, amelyet annakidején petícióval támadtak meg. Ez a petíció annál a biráióbizottságnál van, amelynek az igen t. előadó ur az elnöke és amely bírál ó-bizottság még mindig nem tartotta érdemesnek és szükségesnek, hogy ezzel a megtámadott mandátummal és ennek ügyével foglalkozzék. (Puky Endre előadó: Mondtam már, el fogjuk intézni egészen tisztán és nyugodtan!) A baj azonban az, hogy oly soká húzódik az ügy elintézése, mert nem az a lényeg, hogy elintézik, hanem hogy minél gyorsabban: intézzék el a választók megnyugtatására és hogy megtörténjék az, aminek a házszabályok és a fennálló rendeletek értelmében meg kell történnie, NAPLÓ xxxií, A nyilvános szavazás, hiába hangoztatják a túlsó oldalról — nem véd az izgatástól sem. Hiába hangoztatják ezt, mert akik ismerik a tömegpszichológiát, a tömegpszichét, nagyon .iól tudják, hogy fanatizált tömegek igenis képesek egész községeket a terrorjuk alatt tartani és nyilvános szavazati jog esetén nagyon sok másképen gondolkozó ember nem tud a szive és meggyőződése szerint szavazni. Nemcsak a kormány-terror, a felsőbb hatalmi terror, de az alulról jövő terror ellen is az egyedüli biztosíték a titkos szavazás. Kijelentem, hogy feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az izgatás a lehető legsúlyosabban és a lehető legerősebb és leghathatósabb törvényekkel sujtassék. (Mándy Samu: Kérdés, hogy saját maga nem izgatott-e már!) Nyugodtan megfelelek t. képviselő urnák erre a mormogó közbeszólására. (Mándy Samu: Nem akartam, hogy meghallja!) Ha lett volna módjuk reám az izgatás tényét csak egy parányi mértékben is rásütni, ezt már régen rámsütötték volna. Megnyugtatom önt, t. képviselőtársam, hogyha egy parányi kis adat, konkrétum lett volna ellenfeleim kezében, már régen nagy örömmel felhasználták volna ellenem. (Nánássy Andor: Ugy szeretnek téged ott?) Tessék utána tudakozódni. Akik elfogulatlanul kisérik figyelemmel működésemet, lát hatják, mily rosszul gondolkoznak azok az urak, akik azt hiszik, hogy talán én is azok közé tartozom, akik az izgatásnak eléggé el nem Ítélhető és általam is nagyon nemtelennek tartott fegyverével szoktak harcolni. (Mándy Samu: Ez nagy megnyugvás!) Ilyen személyes invektiva máskor is megnyilatkozott már és ezekre mindig megfeleltem. A mull alkalommal az egyik gróf ur nyilatkozott ugy, hogy én esak azért beszélek itt, hogy azt odahaza olvassák. Nyugodt lélekkel, Isten és emberek előtti felelősségem tudatában jelenteni ki, hogy soha, soha ehhez az alattomos, alávaló eszközhöz nem nyúltam. Fáj az illetőknek, akik engem, ezzel megrágalmaznak, hogy a népemmel foglalkozom, hogy a népemet^ fel akarom emelni, hogy a népemet minden szépre és jóra rá akarom vezetni, hogy népemben a bizalmat az úgynevezett kaputos osztály iránt is meg akarom erősíteni. Azokhoz, akik figyelemmel kisérik működésemet és elfogulatlanul, objektive gondolkoznak, azokhoz tessék fordulni és meg fogják nyugtatni e tekintetben képviselőtársamat. (Nagy János (tamási): Hiszen a képviselő ur hivatásához tartozott!) T. Nemzetgyűlés! Ott hagytam ab.ba a törvényjavaslat kritikáját, hogy a nyilvános szavazás nem véd a tömegterrortól. Megtörténik, sajnos — különösen az elmúlt választásnál is megtörtént és állandóan fenyeget —, hogy vallásos fanatizmus is dolgozik. Pedig az egyik legveszedelmesebb dolog az, amikor különösen a keresztyén felekezetek között kiélezik a vallási különbségeket, és megtörténik, hogy az elfogultak, a felizgatottak kijelentik, hogy: merjen csak valaki arra a másik vallású jelöltre szavazni, igy meg ügy fog járni. Ez ellen a nyílt szavazás megint nem véd meg, pedig, sajnos, sokszor megtörténik, hogy ilyen jelenségekkel állunk szemben. Mi véd ez ellen, ha nem a titkos szavazást Amikor azt hangsúlyozom, hogy az igazi és lelkiismeretlen! izgatást tessék a legsúlyosabb büntetéssel sújtani, én sem mulaszthatom el, hogy rámutassak arra — amint Meskó t. képviselőtársam lette —, hogy vigyázzunk, mert nálunk Magyarotszágon most nagyon könnyen rásütik az emberekre az izgatás, a 29