Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-415
188 A nemzetgyűlés 415. ülése 1925. évi május hó 25-én, hétfőn. demagógia váciiát. Amint az előbb már a magam személyéről is mondottam, megesik, hogy ha valaki a néppel önzetlenül, becsületesen foglalkozik, ez már sokak szemében demagógia és izgatás. Sajnos, minálunk ugy fogják fel ezt a kérdést, hogy aki a néppel igazi, becsületes jó szándékkal foglalkozik, az ezt már csak önző szempontokból és érdekekből teheti, mert nem vezetheti más, mint, nem tudom én, a magasra emelkedés vágya, a képviselőség vágya. Sajnos, ezzel azután nagyon sok derék, becsületes embert elriasztanak attól, hogy csakugyan komolyan, nemes lélekkel foglalkozzék azzal a magyar néppel, amelyből pedig csak ugy lehet kiölni a szellemi vezetőivel szemben mindinkább lábrakapó bizalmatlanságot, ha azok a szellemi vezetők a legnagyobb jóindulattal és a legtöbb alkalommal leereszkednek népükhöz azért, hogy azt felemeljék. Nálunk tehát mindenesetre nagyon vigyázni kell ezzel a váddal, mert nagyon sokszor visszaélnek vele. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eőry-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! Röviden rá akarok méer mutatni arra a kérdésre, amelyet ugyan egyik t. képviselőtársam már megpenditett, amelyet azonban nagyon is fontosnak tartok arra, hogy ismételten hangsúlyoztassék. önök, t. túloldal, a nyilvános szavazati jog mellett sorakoztatnak fel többé-kevésbé jó érveket. Nem gondolnak arra, a nemzeti szempontból végtelenül súlyos következményre, amely beállhat akkor, amikor önök itt törvénybe iktatják a nyilt szavazati jogot. Mert ha egykor ki tudjuk harcolni ellenfeleinknél annak eldöntését, hogy a leszakitott részek hovatartozása népszavazás utján határoztassék meg, akkor ott majd arra hivatkoznak, hogy íme a magyar kormány Magyarországon a nyilvános szavazást tartotta az egyedül megfelelőnek, ha tehát már ki is van kényszerítve a népszavazás a hovátartozandóság kérdésében, történjék az is nyilvánosam T. képviselőtársaim, számoljanak a lelkiismeretükkel és ezzel az eshetőséggel is. Mit mondanának önök akkor, ha, erre a precedensre hivatkozva, ez bekövetkeznék? Ha ez az eshetőség nem is látszik gyorsan bekövetkezendőnek, de nincs kizárva — mi harcolunk azért, hogy bekövetkezzék — és akkor épen az önök érvével fogják a magyar állami ós nemzeti gondolatot veszélyeztetni, mert önök is tudhatják, hogy ha a cseh, román, szerb megszállás alatt nyögő lakosságot nyilvános szavazás mellett kérdeznék meg, hogy hová akar tartozni, előre tisztában lehetünk azzal, hogy az eredmény kedvezőtlen lesz reánk, nem azért, mijitha a szive a nagy többséget nem ide vonzaná, hanem azért, mert a hatalom nyomása miatt nyilt szavazás mellett nem követhetik lelkiismeretük szavát. T. Nemzetgyűlés! Röviden rá akarok mutatni arra. hogy itt a nemzetgyűlés asztalán fekszik egy csomó törvényhatósági felterjesztés a választójog kérdésében, amelyeknek csaknem mindegyike a titkos szavazás mellett foglal állást. Hogy a t. túloldal sem valami sokra taksálja ezeket, bizonyltja az, hogy még nem láttam az önök soraiból felállott és a tárgyhoz szólott képviselő urak közül egyet sem, aki jónak és célravezetőnek tartotta volna, hogy ezekre hivatkozzék. Ez a hallgatás és eniiek a fel nem használható érvnek mellőzése bizonyltja, hogy azok a megnyilatkozások mit érnek. (Zsirkay János: Annyit érnek, mint a karcagi diszpolgárság, vagy még kevesebbet! — Szabó Sándor: Vigyázzon a képviselő ur, mert még megválasztják díszpolgárnak! — Zsirkay János: Ki van zárva, azt maguknak tartogatják!) Elnök: Csendet kérek! Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Eőry-Szabó Dezső: Azt hiszem, önök is tisztában vannak azzal, hogy ezek az u. n. törvényhatóságok tulajdonképen ma már senkit és semmit nem képviselnek (Ugy van! balfelöl. — Ellentmondások jobbfelől.), mint legfeljebb egyes klikkeknek és társadalmi osztályoknak az önző érdekeit. (Szakács Andor: 15 éves testület! — Baross János: Fogatlan!) Nagyon jól tudjuk, hogy kikből áll a törvényhatóság. (Szabó Sándor: Felerészben titkosan választott tagokból!) De hányadrészben áll már választott tagokból, t. képviselőtársami! Mikor volt a legutóbbi választás? Nagyon jól tudjuk, hogy azóta Somogy vármegye törvényhatósága választott bizottsági tagjainak 50 százaléka nem ül benn, de a virilisták automatice bekerülnek, az illető fokozatban ott vannak, a virilizmus grasszál és ezekben a megnyilatkozásokban nem láthatunk, nem is szabad látnunk mást, mint a virilizmusnak, a nagytőke boldog birtokosainak megnyilatkozását. (Tankovics János: Azért minden magyar ember tiszteletben tartja a törvényhatóságokat!) Tiszteletben tartja, de a mostani meg nyilatkozásukat sem alkotmányosnak, sem jogosnak, sem a valóságnak megfelelőnek el nem fogadhatjuk. (Ugy van! half elől.) Különben is szinte lehetetlen, hogy az ember ne mosolyogjon akkor, amikor pl. e felterjesztések egyikében-másikában ilyen kijelentésekkel találkozik, hogy (olvassa): „A titkos szavazás megrontja a közerkölcsöket". Az önök oldaláról a nyilvánosságért legerősebben hadakozó képviselőtársunk ajkáról sem hallottunk ilyen kijelentést, mert azzal, azt hiszem, tisztában vagyunk, hogyha egyik-másik.t. képviselőtársunk nemzeti szempontból bizonyos fokig talán aggodalmakat is táplál, de a titkos szavazás a közerkölcsöket nem rontja. (Ugy van! balfelől.) Igazán én is helyesnek tartom megemlíteni, hogy melyik t. törvényhatóság, amely a titkos szavazásról azt tartja, hogy az teljesen megrontj közerkölcsöket. Ez Debrecen szabad királyi város törvényhatósága. (Szakács Andor: Három titkosan választott képviselő van a kerületeiben! — Tankovics János (Eőri-Szabó Dezsőhöz): A képviselő ur meg van elégedve a budapesti választással 1 ?) A választás eredménye keresztyén és nemzeti szempontból szomorú, de alkotmányos, épen azért el kell ismerni és el kell fogadni olyannak, mint amely megfelel a választók akaratának. (Tankovics János: Akkor nagyon jó!) Nem tehetünk mást! (Nagy János (tamási): Hogyha ötven kommunista tagja volna, akkor is megfelelne?) Az előtt is szemet kellene hunynunk, nem tehetünk mást, de az bizonyos, hogy a falu népe nemhogy ötven kommunista képviselőt, de egyet sem küldene be: bizom a magyar nép józanságában. (Nagy János (tamási): Azért nem vagyunk egy véleményen!) Azután itt van egy másik ilyen törvényhatósági megnyilatkozás, Zala vármegye törvényhatósági bizottságának megnyilatkozása, amely azt mondja, hogy a titkosság mellett nyilik egyedül legtágabb tere a viszszaéléseknek. Azt hiszem, ez is annyira elveti a sulykot, hogy több szót rá vesztegetni nem érdemes. Azonban mindenesetre tiltakozunk az ellen, hogy vármegyei múmiák a mai fontos kérdésekben ugy tüntessék fel megnyilatkozásukat, mint az általuk képviselt egész várme-
