Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

184 A nemzetgyűlés il5. ülése 1925. évi május hó 25-én, hétfőn. zik, ő annak nem visz élelmiszert, nem akarja, hogy az továbbra is uralkodjék a nyakán. (Ugy van! Ugy van! a, baloldalon.) Kétségbevonhatatlan, hogy a magyar falu népének ellenállásán bukott meg Magyarországban elsősorban a kommunizmus. És most mégis előjönnek önök azzal, hogy a magyar falu népe megbízhatatlan, hogy a magyar falu népe nem szavazhat titkosan, hogy a magyar falu népét ellenőrizni kell. Kijelenté«!; ismételten, hogy ez a legcsunyább megsértése r a magyar falu becsületességének. (Éhn Kálmán: Azt senki sem mondta még, hogy a magvar falu népe megbizhaíatlan!) Akkor nem tudom elképzelni, hogy mivel indokolják meg, hogy a vidéken nyílt a szavazás. (Baross: János: Ha senki sem mondta, mégis látszik a törvényjavaslat rendelkezéseiből; mert ha nem tartaná a falu népét megbizhatatlrnnak, akkor megadnák neki a titkos választójogot!) Elnök: (Csenget.) Baross János képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólásaival zavarni a szónokot! Eőri-Szabó Dezső: Nem tudok mást képzelni, mert ha nem is fejezik ki nyiltan ezt a meggyőződésüket, persze nem tartja tanácsosnak a túloldal, hogy ilyennel álljon elő, hogy ne vágja saját maga alatt a fát. Ezért nem mondják meg nyiltan, hogy megbízhatatlannak tartják a falu népét. Azonban a törvényjavaslatnak ez a tendenciája. (Ugy van! Ugy van balfelől. — Zaj.) Ez a cél nyilvánvalóvá teszi, hogy csak ez a szempont lebeg a kormánypárt és a többség szemei előtt, amikor a falu népétől megvonva a tiszta és sziveszerinti szavazás lehetőségét. (Bogya János: A falu nem akarja a titkos szavazást! Most jártam be kerületemet! Mindenütt ellene vannak! — Baross János: Azt akarja, hogy a jegyzők és a főszolgabírók kényszerítsék őket? — Cserti József: Hogy lehet ilyet mondani! — Zaj.) Épen rá akartam térni erre a kérdésre, amit Bogya t. képviselőtársam közbeszólás alakjában megemlített: hogy akarja-e vagy nem, a falu népe a titkos szavazást? (Zaj.) Olvastunk bizonyos olyan megnyilatkozásokat, amelyek alátámasztani látszanak Bogya t. képviselőtársam kijelentését. Olvastunk szigetvári, vagy akár csurgói kisgazdapárti nyilatkozatokat, amelyek a nyilvános szavazás mellett törtek lándzsát. (Ehn Kálmán: Én is hozhattam volna ilyeneket kerületem minden községéből! —Baross János: Nem sokat! ~- Éhn Kálmán: Azt én jobban tudom, mint ön! — Cserti. József: Megrendelés volt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak minden oldalon! Cserti képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Eőri-Szabó Dezső: Erre^ elsősorban az a válaszom, hogy az olyan képviselők, akik a választókkal intenzivebben foglalkoznak^ s kerületeiekért sokat megtesznek, ezek a képviselők azok, akiknek személyes híveik vannak, akiknek személyes hívekből olyan gárdájuk alakult ki, akik — ha szabad igy mondanom — árkon-bokron át követik képviselőjüket. (Cserti József: Nem sokan vaunak! Öten vannak! Egy asztalnál elférnek!) Hogy hányan vannak, nem fontos, de ne gondolják azt, hogy egy ilyen akaratmegiiyilvánulás csakugyan az illető A^álasztókerület népe többségének felfogása volna. Fogadni merek — a mandátumomat merem feltenni —, ha megkérdezem akár a szigetvári, akár a csurgói kisgazdákat — az igazi véleménynyilvánítás lehetősége mellett —, meg vagyok győződve róla, hogy óriási nagy többségben lesznek, akik megmondják, hogy titkos szavazás nélkül a kisgazdapárti uralom megvalósítása el sem képzelhető. (Éhn Kálmán (Cserti felé): Az ön szülőfalujának népe is uni sono rám szavazott s a nyilvános szavazás mellett van! — Cserti József: Sajnálom a szülőfalumat, ha igy nyilatkozott!) Elnök: Cserti képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani! Ne méltóztassék közbeszólásaival zavarni a szónokot! (Felkiáltások a baloldalon: Hiszen csend van! — Éhn Kálmán: Andrássynak szabad volt revízió alá venni véleményét!) Csendet kérek, képviselő urak! Eőri-Szabó Dezső: Hogy pl. * Somogy megyénél maradjak, hogy mennyire nem biztosak talán maguk az illető urak sem abban, hogy népük nagy többsége a nyilvános szavazási rendszernek volna őszinte hive, egy kis epizódot emiithetek fel, amely a nálam levő somogymegyei sajtónak egyes példányaiból is megállapítható. Amikor legutóbb a kormánypárti kisgazdák — vagy kisgazdapárti kormánytámogatók, nem tudom, hogy nevezzem őket —, szóval az u. n. kisgazdaárnyalatu kormánypárti képviselő urak Kaposvárott úgynevezett kisgazdanagygyűlést tartottak. (Zaj a jobboldalon. — Éhn Kálmán: Szecsődi bácsira tetszik gondolni, akit ön küldött oda!) Nagyon derék ember, azt hiszem, nem akarja a képviselő ur kétségbevonni az illető felszólaló intaktságát, hazafiságáf. Ő felszólalt és követelte, hogy tessék r. tárgysorozatba felvenni a titkos szavazás kérdését. (Éhn Kálmán: A kisgazdaegyesület nem politikai testület! Ott nem lehet politizálni! -- Zaj. — Elnök csenget.) Tessék visszaemlékezni, hogy néhai nagyatádi Szabó István az ilyen gyűléseken szokta a maga politikáját palám et publice a választói elé tárni. (Éhn Kálmán: Nagy tévedés!) Mindig hatalmas politikai megnyilatkozás volt az ő, megnyitó beszéde. (Zaj a jobboldalon. — Éhn Kálmán: Csak gazdasági kérdésekről volt szó!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eőri-Szabó Dezső: Bocsánatot kérek, bizonjitani fogom a t. képviselő ur előtt, hogy a t. egyesületi elnök ur nagyon tévedett, mikor arra hivatkozott, hogy itt csak gazdasági kérdéseket tárgyalnak, ő egyszerűen kitért a szavazati jog megbeszélésének kérdése elől. Ez inkába azt mutatja, hogy nagyon érzik és tudják azt, hogyha ennek megvitatása teljesen szabadon megtörténhetnék, a somogy megyei kisgazdák óriási többsége kifejtené azt az álláspontját, hogy titkos szavazati jog nélkül az alkotmányos és programjukban kifejtett igazi politikai életet elképzelni sem lehet. Azt mondotta Bogya igen t. képviselőtársam és azt állítják az urak közül néhányan, hogy a magyar falu népe nem akarja a titkos szavazást. Megengedem, hogy vannak a falun olyanok, akik tényleg meggyőződésből nem akarják a titkos szavazást. Ott vannak elsősorban azok a nagyon jómodu gazdák, akik már csak talán politikai érvényesülés szempontjából szeretik magukat kisgazdáknak t nevezni, egyébként azonban már a kisgazdáktól az ő gondolkozásuk nagyon de nagyon távol van. Ezen jómodu kisgazdák, akik cselédeket tartanak — tisztelet a kivételnek, nem általánosítok ezeknél se —, de a legtöbbje bizony sanda szemmel nézi annak a zsellérnek és béresnek szavazati jogát, vagy ha már van, akkor ő akar felette diszponálni. (Nagy János (tamási): ^ Az iskolázottsághoz van kötve és nem a szegénységhez vagy gazdagsághoz!) Természetesen. Nem' arról van szó. Arról van szó, hogy a na-