Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-415
A nemzetgyűlés 41ß. ülése 192t). évi május hé) 25-én, hétfőn. Í&5 gyohb kisgazda — tisztelet a kivételnek —, ha már megvan a béresének és zsellérjének a szavazati joga, szeret maga rendelkezni ezzel a szavazati joggal. (Cserti József: Még a nagygazda is!) Tagadhatatlan, hogy az ilyen minden földi jóval megáldott gazda — tisztelet megint a kivételeknek — sokszor a konzervativizmus terén talán továbbmegy, mint a legkonzervatívabb mágnás. (Ugy van! a baloldalon.) Azt hiszem, önök is igazat adnak nekem, mikor ezt itt megállapítom. (Bogya János: Ezért volt ön kisgazdapárti képviselő! Ez aztán konzekvencia!) Nagyon esekélyszámu ilyen gondolkozású ember van. (Éhn Kálmán: Mit szólnak ehhez az igazi kisgazdák?) Az itt ülő tisztelt kisgazdákéoviselőtársaim , is bizonyíthatják... (Zaj. — Bogya János: Ön is sok mindent revideált!) Elnök: Bogya János képviselő urat kérem, méltóztassék szintén csendben maradni! Eőri-Szabó Dezső: Vannak, mondom, hangsúlyozom, elvétve ilyen, még magukat kisgazdáknak nevező nagygazdák, akik igy gondolkoznak. Ezek se mind, de egy részük igy gondolkozik. Ezt nem vonom kétségbe. De azt hiszem, hogy ezt a gondolkozást már helyesnek nem igen ismerhetjük el, mert ennek rugója legtöbbnyire az önzés. (Szabó Sándor: Az ellenkezőjének is önzés a rugója.) Elhiszem, sőt tudom, hogy akadnak még faluhelyen is elvétve olyan emberek, akik ugy gondolkoznak, mint az a bizonyos falusi kortes, aki, mikor hallott arról, hogy mennyire követelik a titkos szavazást, elkeseredésében és megbotránkozásában felkiáltott, hogy „mégis csak huncutok az urak, hogy azt a kis alkotmányos jövedelmet is sajnálják az embertől". Minden rétegnek, igy a falunak is van ilyen selejtes eleme, amely a maga szavazati jogát áruba szereti bocsátani. Szerencsére azonban ezek kis számban vannak. (Bogya János: Eszünkbe jutnak a tehenek!) Arról is beszélek, aktuális, nagyon helyes, a választójoggal kapcsolatban beszélhetünk róla. Vannak, nem tagadóin, ilyen selejtes elemei a magryar falunak, amelyek a maguk szavazatát áruba bocsátani képesek ós a baksisra pályáznak, akik önökkel együtt — elisL verem — lelkesednek a nyilvános szavazati jogért, azonban a falu becsületes népének zöme (Éhn Kálmán: A nyilt szavazást, akarja!) — igenis kijelentem tessék megpróbálni — feltétlenül ragaszkodik a régi kisgazdapártnak eme legelső kardinális pontjához, igenis követeli az általános, titkos szavazati jogot. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem áll! — Hedry Lőrinc: A saját választóiról beszél!) Annak is csak egy része. (Szakács Andor: Ott voltam a falvaiban, láttam, amint elébe ment a nép az esküdtekkel együtt, ugy fogadták! — Zaj. — Elnök csenget.) A választások tisztaságáról a túloldalon is gondolkoznak állítólag, hogy azt feltétlenül biztosítani kell. Nem is akarom feltételezni önökről, de senkiről sem azt, hogy direkt arra pályáznának, hogy a választás ne legyen tiszta. De kérdezem önöket, hogyan gondolják önök. hogy.a nyilvános szavazati joggal lehet tiszta választást csinálni? (Hedry Lőrinc: De menynyire! Csakis azzal lehet! — Nagy János (tamási): Nem mindenütt lépnek fel a tehenek, mint az ön választásán!) Én már kijelentettem itt többször, hogy nem igaz! Ugy látszik, nagyon rossz a memóriájuk, vagy pedig nagyobb, a rosszindulatuk, mikor ezt a sületlen zöldséget, ezt az ostoiba pletykát idehozzák. Kijelentettem' már, nagyon jól tudják, akik ott jártak a kerületemben, és ismerik a helyzetet, hogy az én választásomnál tisztább választást elképzelni sem lehet. (Nagy János (tamási): Ön olvasta fel a levelet!) Mit olvastam fel? Azt se tudja mit beszél! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat minden oldalon, méltóztassanak csendben maradni! Eőri-Szabó Dezső: Hogy Gömbös Gyula hogyan és milyen pletykát emiitett meg, arról én nem felelhetek. (Zaj. — Elnök csenget.) Nevetséges dolog. Ez nem én rám vet rossz árnyékot s ha valakire igen, az olyan ízlésre vet rossz árnyékot, amely képes volt ilyen teljesen alaptalan és légből kapott dolgot előhozni. Ezen az én választóim a legjobbizüen nevetnek, mert nagyon jól tudják, hogy egy félliter bort sem ivott egy választó sem az én költségemből. (Hedry Lőrinc: Elég disznóság, hát mire költötte akkor azt a sok pénzt? — Derültség.) A t. képviselőtársam adja a naivot, mintha nem tudná, hogy azok a bizonyos jelölési ivek és 34 községnek a beutazása mindentől eltekintve bizonyos költségbe kerül. Különben is kijelentettem már számtalanszor és ismételten hangsúlyozom, hogy az egész dolog egy ostoba pletyka. Ha valaki be tudja bizonyítani, hogy az én választásomnál akármiféle ilyen természetű dolog szerepelt, én levonom annak legmesszebbmenő konzekvenciáját. Nem ma mondóim azt először, mondtam egy évvel ezelőtt is, amikor ezt az ostoba pletykát idehozták a nemzetgyűlés színe elé. (Halász Móric: Nincs itt Bertky Gyula! — Égy hang a jobboldalon: Gömbös Gyulával végezd el!) A választások tisztaságát veszélyeztető dolgok történtek igenis, az én választásommal kapcsolatban. Leszek bátor erre nézve bemutatni egy pár adatot. Megtörtént pl. az, hogy a járási jegyző urakat becitálták a váimiegye székhelyére és egy ministeri biztosnak magát kiadó ur valósággal, mint éretlen gyerkőcökkel bánt velük, amiért nem agitáltak kellőkép ellene. (Egy hang a jobboldalon: Pedig kormánypárti volt!) Nem voltam hivatalos jelölt. Szóval, mint éretlen gyerkőeöket mosdatták meg a jegyzőket azért, mert a kormány hivatalos jelöltje mellett nem követtek el mindent, a mindenbe beleértve, ami csak elképzelhető. Ez a választások tisztaságát biztosító eszköz? Igy bánnak értelmes, intelligens emberekkel, jegyzőkkel, hogy ugy leckéztetik őket, mint éretlen gyerkőcöket? Azután talán a választás tiszte.ságát szolgálja az, hogy a választás előtt való napon a főszolgabíró fegyelmi felelősség mellett körtáviratban utasítja az összes jegyzőket, tétessék közhírré a községekben, hogy 34 községből 29 egyhangúlag a hivatalos jelölt mellett foglalt állást. Önök szerint az is a választás tisztaságát célozza, amikor egy hatóság, egy szolgabirói hivatal körtáviratban fegyelmi felelősség mellett teszi kötelességévé a jegyzőknek, hazug hirek közhirrétételét. (Éhn Kalmár: Ez olyankor szokásos!) Legelső nemzetgyűlési beszédemben kifejtettem, hogy peccabatur extra et intra mums, történek hibák itt is, ott is. Már akkor kijelentettem, hogy egyedül a titkos szavazati jog az, amely ezeket a csúnya visszaéléseket meg fogja semmisíteni. (Helyeslés a baloldalon. — Mozgás a jobboldalon.) Nem vethetnek semmit a szememre, mindig következetes voltam ebben a kérdésben. Amikor én a titkos választójog szükségességét első parlamenti beszédemben a túlsó oldalról hangoztattam, nem hangzott el egyetlen egy közbeszólás sem a kormánypárt részéről, amely perhorreskálta volna ezt az álláspontomat. Jellemző, hogy akkor még nem mer-