Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

A nemzetgyűlés 415, ülése 1925. évi május hó 25-én, hétfőn. 183 igazán pirulnia kell. Mint valami baromcsordákat terelték össze a választókerület népét a választókerület székhelyére, a gyepre, a piacra, ott azután megindult az eszem-iszom, a lélekvásár, a verekedés. T. Nemzetgyűlés! Úgy tudom, hogy az a mi hires ellenségünk, Scotus Viator egy ilyen magyar választást nézett végig nemzetiségi vidéken, és abból meritette az első lökéseket a magyar gyűlöletre. Ö legfeljebb abban tévedett, hogy azt hitte, csak a nemzetiségi vidékeken mennek végbe ilyen szörnyű, minden kultúrával, humanizmussal, tisztességgel, erkölccsel ellenkező választások. Sajnos, mi tudjuk, htfgy ilyen választások mentek végbe a magyarok által lakott részeken is. Érdekesnek tartom megemliteni azt is, hogy a világháborúban egy izben német csapattal voltunk együtt huzamosabb ideig, s egy német tartalékos kapitány nem is igen titkolta a magyarok iránti ellenszenvét. Ez nekünk feltűnő volt, mert hiszen láttuk, tudtuk, tapasztaltuk, hogy a németek rokonszenve felénk fordult a magyar hősiesség, magyar kitartás láttára. Épen ezért egy izben megkérdeztük, ad personam odakényszeritettük az illető német századost, egy nagyon előkelő foglalkozású embert: látjuk, hogy antipatiával viseltetik irántunk, mondja meg mégis, mi ennek az oka. Megmondotta őszintén, hogy egyszer résztvett egy magyar képviselőválasztáson s ez neki elég volt arra, hogy megalkossa véleményét' a magyar felfogásról. Természetesen mi igyekeztünk felvilágosítani — amennyire lehetett —, hogy kár ebből az egy esetből kifolyólag pálcát törni az egész magyar nemzet felett. Hogy sikerült-e teljesen meggyőzni őt vagy nem, nem tudjuk, de nagyon szomorúan jellemző hogy ime, ezek a mi választásaink ilyen magj argyülöletre adhatnak alkalmat és ismerjük be, sokszor nem is egészen alaptalanul. Ez a mi választási rendszerünk ugyanis, a nyilvános választási rendszer, a központi járá,"* székhelyén való választási rendszer (Éhn Kálmán: Ez már elmúlt, csak volt!) kulturnépnél Európában egyáltalában nem megengedett dolog. Igen, elmúlt, t. képviselőtársam, az a központosítás megszűnt, de ha a községenként! szavazás sok tekintetben enyhített is ennek az elmúlt választási rendszernek rettentő hibáin, bűnein, ki tagadhatja, hogy a nyilvános szavazás mellett még mindig rettentő sok alkalom kinálkozik arra, hogy valósággal lenézessük magunkat, minden igazán kulturálisan, erkölcsösen gondolkozó ember előtt. T. Nemzetgyűlés! A nyilvános szavazás — mint már többen rámutattak —. a mi szerencsétlen viszonyaink között a legvégzetesebb. Rámutattak már sokan arra, hogy az emberek milyen függő helyzetben vannak. Rámutattak már arra, hogy a világháborút követő szomorú események nemcsak hogy nem voltak alkalmasak az önálló exiszteneiák kitermelésére, hanem ellenkezőleg, a függő viszonyban levők számát szaporították igen nagy mértékben. De vegyük a magyar temperamentumot. Alkalmas a magyar temperamentum arra, hogy nyilvános szavazás révén tisztességesen és higgadtan gyakorolja valaki a maga jogát! Hiszen tudjuk, hogy egy választás a községben — most már községenként megy a szavazás — embereket, rokonokat, házastársakat állit szembe egymással, és előidéz olyan borzasztó kellemetlen gyűlölködéseket, hogy igazán csak ez hiányzik az amúgy is rettentő módon gyűlölködő, széthúzó, összetartani nem tudó magyar társadalomban. Ne kicsinyeljük le ezt a kérdést, ne kicsinyeljük le a magyar temperamentum kérdését, amellyel, ha egj^szer megvan, számolni kell. A nyilvános szavazás révén a nemzeti összetartásnak, az egyetértésnek annyira kívánatos feltétele szinte pozdorjává zúzódik szét. Ne adjunk módot arra, hogy az amúgy is nagyon megoszlott magyar társadalom még jobban valóságos ellenségként, álljon egymással szemben, ne adjunk módot arra, hogy egy községben barátok, rokonok, házastársak ezen legszentebb alkotmányos jognak gyakorlása következtében, egymásnak — legalább is hosszú ideig — elkeseredett ellenségei legyenek. Én résztvettem az első nemzetgyűlési választáson. Milyen szép, nyugodt, rendes választás volt az. Ott nem lehetett felelősségre vonni senkit azért, miért szavazott ide, vagy oda, mert nem tudta senki, ki hova szavazott. Itt azután előjön az a kérdés, hogy a titkos szavazás a felelősség érzetét megingatja az emberben. Bocsánatot kérek, de rámutattak többen, még a túlsó oldalról is — még a nyilvános szavazás hi vei, még Fáy Gyula igen t. képviselőtársam is —, arra, hogy az igazi felelősség nem a kenyéradóval, nem a hivatali főnökkel. hanem saját lelkiismeretünkkel szemben áll. Ez a lelkiismereti felelősség meg fog nyilatkozni a titkos szavazás révén is, sőt jobban, mint a nyilvános szavazás révén. Nagyon lebecsülik a magyar falu népét azok. akik a titkos szavazástól félnek

; ÍCserti József: A városnak megadják! Ez az érdekes!) Nem jól ismerik a falu népét, amelyről én jól tudom, hogy nagy többségben, túlnyomó nagy többségben józan, meggondolt és megfontolt elemekből áll. Ne higgyék azt azok, akik nem ismerik eléggé a magyar falu népét, hogy az holmi jött-ment izgatók izgatásainak felül. Nagyon jól tudja a falu, kiben bizhatik meg, hiába megy oda szavalni, izgatni az, akiről jól tudja, hogy izgató, vagy akit nem ismer, vagy akit ugy ismer, hogy megbizhatatlan. Higgyék el uraim, ezek nem fognak talajt a nép között a maguk számára teremteni. Nagyon, de nagyon lekiesinyli a magyar falu népét, aki azt mondja, hogy a magyar falu népétől a nyilvános szavazás esetében félteni kell az országot. Sokan rámutattak már, de ugy látszik, nem lehet^ eléggé hangsúlyozni azt, hogyha valakitől félteni kell a magyar nemzeti eszmét, ugy az korántsem a magyar falu népe, amely megmutatta a háború alatt, a forradalom alatt t, megmutatta a kommunizmus alatt is a maga meg nem ingó hazafias felfogását, ha nem is talán szavakban, pufogó frázisokban, de megmutatta tettekkel; megmutatta akkor, amikor a háború alatt fiai ott kint véreztek a csatamezőkön, s asszonyai, öregjei, gyermekei idehaza dolgoztak. Megmutatták a forradalom alatt, amikor kisebb excesszusokat leszámitva — amelyek szintén nem a magyar lélek inditásától fakadtak, hanem tényleg idegen emberek pillanatnyi hatása alatt .elért izgatás következtében történtek — a magyar falu népe a forradalmakban megmutatta, hogy mennyire megbízható, hogy mennyire becsülettel állja azt a munkát, amelytől az ország jövendője függ. A magyar falu népe nemcsak hogy nem volt kommunista, hanem nagyon jól tudjuk azt, hogy egyedül az ő határozott öntudatos, passziv magatartásával döntötte meg a kommunizmust. Nagyon jól tudjuk, hogy azon bukott meg a kommunizmus, hogy a magyar falu népe nem akart termelni neki, nem akart eleséget vinni neki, azt mondotta, hogy annak a kommunista bandának ő ugyan nem dolgo-