Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

180 A nemzetgyűlés 415. ülése 1925. évi május hó 25-én, hétfon. gositását és hiszem, remélem és meg vagyok róla győződve, hogy az az elnöki nyilatkozat, amely el fog hangzani, megnyugtatna a joggal felháborodott kedélyeket és ennek a súlyosan megtámadott nemzetgyűlésnek elégtételt fog adni. T. Nemzetgyűlés! Amikor a választójogi javaslathoz hozzászólok, olyanféle szomorúság és hazafias fájdalom vesz erőt rajtam, mint amelyhez hasonlót az u. n. szanálási törvényjavaslatok tárgyalásakor éreztem. Azokról az volt a meggyőződésem és az ma is, hogy kifelé gúzsba kötötték e szerencsétlen nemzet minden szabadabb megnyilatkozását. Trianonra ráütötték a pecsétet, gazdaságilag, sőt más tekintetben is ellenfeleink igájába fogtak. Ez i j ws.at pedig ha törvényerőre emelkedik, befelé tesz lehetetlenné minden szabadabb akaratmegnyilvánulást, a nemzet egész tömegednek sz à véleménynyilvánítását, a politikai életet köti gúzsba és az egész országot egy pártnak a jármába fogja. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nyugodt lélekkel hangsúlyozom, hogy engem kritikámban semmiféle elfogultság, semmiféle egyéni és hatalmi érdek ne <. vozet. u nem vagyok professzionatus politikus, nekem a politika nem kenyerem, sőt nagyon szívesen visszavonulnék már, ha a vállalt kötelezettség tudata nem kötelezne; a kellemetlen csalódások és kiábrándulások következtében szivesen visszavonulnék a mai magyar politika mezejéről, amely, sajnos, igen sokszor inkább egyéni és pártérdekek tülekedésének, mint sem eszmék és ideális hazafias törekvések versengésének a szintére. Kijelentem ismételten: nyugodt a lelkiismeretem, hogy e felett a törvényjavaslat felett gyakorolt kritikámban egyesegyedül hazámnak, nemzetemnek érdeke lebeg szemem előtt (Helyeslés.) Azt olvasom ugyan a javaslat indokolásában is, hogy a törvényjavaslat megalkotóit a törvényjavaslat kidolgozásánál a nemzet sorsáért való aggódás vezette. (Lendvai István: Nem vonjuk kétségbe!) Bár igaz lenne! Végtelenül örülnék annak, ha a törvényjavaslat megalkotóit, benyújtóit és pártolóit semmi más nem vezetné, mint a nemzet sorsáért való aggódás. ÍLendvai István: Nem von ink k isegbe, csak néha a jószándék nem elég!) Később rá fogok térni arra, hogy kénytelenek vagyunk a törvényjavaslatban olyan rendelkezéseket látni, amelyek ennek a hazafias aggódásra való hivatkozásnak az őszinteségét egy kissé legalább megingatják. (Kiss Menyhért: Kissé nagy on!) ~ Többen hozzászólottak már ehhez a törvényjavaslathoz, igazán pro et contra, már amennyire pro lehet nagyo.ii sok érvet felsorakoztatni. Hogy mégis szükségesnek tartom én is, hogy foglalkozzam ezzel a törvényjavaslattal, annak indoka az, hogy tisztában vagyok vele, hogy az ország jövőjének nemzeti, társadalmi és gazdasági kialakulásának egyik legfontosabb ténvezője a választójog, mert parlamentáris, alkotmányos országban az állami berendezkedés pillére végeredményben a szavazati jog. Épen ezért a magam részéről végtelenül sajnálom, hogy ezt a nagy harcot., a választójogért való harcot csonka ellenzék vivja meg. (Lend va? István : Ezért nem jó zsirlónsk lenni! — Derültség.) Bármennyire megértem is a passzivitásban lévő ellenzéknek gondolkozását ós lelkiállapotát, semmiképen sem tudom helyeselni azt, hogy einnek az ország jelenét és jövőjét kardinálisán érintő törvényjavaslatnak a tárgyalásánál a ^ nemzetgyűlés nélkülözni kénytelen őket, és már most kijelenteni, hogyha a^ titkos szavazás kérdése ebben a nemzetgyűlésben meg fog bukni, az ezért való felelősséget néni fogják tudni magukról lemosni azok, akik e javaslat tárgyalásától távol tartják magukat (Lendvai István: A zsidók félnek a titkos szavazástól, itt a bizonyíték!), mert még mindig fennáll annak lehetősége, hogy a szavazásnál a választójognak ez a kardinális tétele, a titkos szavazás esetleg többségre jut. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Csertí József: Nagyatádi hiveiben bízunk! Ez volt a programjuk! —- Kiss Menyhért: Hol van az a program? Ahol a tavalyi hó!) Eőri-Szabó Dezső: A választójog kérdésében két lényeges momentummal állunk szemben, a .iogkiterjesztés mértékével ós a joggyakorlás módjával, amely utóbbi tulaj donképen egy a választások tisztaságának a kérdésével. Kijelentem, hogy a jogkiterjesztés mértékében alapjában véve egyetértek az előttünk fekvő törvényjavaslattal. (Éhn Kálmán: Hála Istennek:* M ^dig meg szoktam mondán^ a m-ram j véleményét; már számtalanszor kijelentettem ezekről a padokról, hogyha valami jó jön a kormány részéről, csak azért, mert ellenzéken vagyok, semmiképen sem fogom helyteleníteni, sőt nagy örömmel és nagyon szivesen ismerem el azt, ami jó onnan, jön; bár több alkalmam volna az elismerésnek es az örömnek kifejezésére. Igenis, hangsúlyozom azt, hogy a jogkiterjesztés mértékében el kell menni a legmesszebbmenő határig, de mégis kell lenni határnak. Sunt certique fines! Azok a nagy nemzeti érdekek, amelyek a választójoggal összefüződnek, kell hogy bizonyos óvatosságra intsenek. Feltétlenül azt tartom magam is hazafias aggodalomból, hazám szeretetéből kifolyólag, hogy a választójog mértékének megállapításánál bizonyos cenzust kell alkalmazni, de nem vagyoni cenzust, mert nagyon jól tudjuk — azt hiszem senki sem tagadja —, hogy a vagyon nem mindig jelenti az intelligenciát, a kultúrát és a hazaíiasságot. (Lendvai István: És a vagyon nem a keresztényeknél van!) Nem vagyoni cenzusra vaui szükség, hanem bizonyos értelmi és erkölcsi cenzusra. (Lendvai István: Erkölcsire! Ez a legfontosabb!) Hogy ezt az értelmi cenzust a 4 elemi vagy az írni-olvasni tudás van-e hivatva jobban megállapítani, e felett lehetne disputálni. Igaza van Griger Miklós t. képviselőtársamnak, amikor azt mondotta, hogy még az irni-olvasni tudás sem mindig csalhatatlan kritériuma az intelligenciának és a megbizhatóságnak. Tény azonban, hogy valami korrekturára, valami határra szükség van. Én elfogadom a javaslatnak azt a rendelkezését, hogy a négy elemihez köttesék a választójog... (Csert* József: Be nem tudják igazolni! A minister sem tudja igazolni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eőri-Szabó Dezső:... de feltétlenül szükséges, hogy a négy elemi elvégzésének bizonyítása a lehető legmesszebbmenő mértékig megkönnyittessék, sőt biztosíttassák. (Cserti József: Törvényben kell biztosi tani!) Igaza van t. képviselőtársamnak, ezt expressis verbis kifejezetten be kell venni magába a törvénybe, nehogy esetleg ennek hiánya visszaélésekre adjon alkalmat. Hiszen igaz, nagyon helyesen benne van a törvényjavaslatban, hogy a négy elemi bizonyításától el lehet tekinteni azoknál, akik bizonyítani tudják, hogy annak megfelelő, sőt azt meghaladó műveltséget szereztek. Fáy Gyula. t. képviselőtársunk mai felszólalásában kitért erre. Azt hiszem azonban az ő aggodalma mai ed van oszlatva, mert beimé