Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

A nemzetgyűlés 415, illése 1925, évi május hó 25-én, hétfőn. 181 van a javaslatban, hogy négy elemivel vagy a nőknél hat elemivel egyenlő értékűnek kell venni, ha az nincs is bizonyítva, a megfelelő társadalmi műveltséget; akikre pedig t. képviselőtársam hivatkozott', azt hiszem, a legnagyobb rosszakarattal sem lehetne azoknál a megfelelő műveltséget kétségbe vonni. (Fáy Gyula: A bizonyitás formáját kifogásoltam!) Mint már előbb is_ mondottam, ez igen-igen nehéz kérdés. Tulajdonképen esetről-esetre, hogy ugy mondjam, faluról-falura menve kellene elbirálni azt, kik azok, akik igazán hivatottak ezzel a fontos joggal való élésre. (Zaj.)Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak a párbeszédektől tartózkodni. (Lendvai István közbeszól.) Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendbea ma;radni. Eőri-Szabó Dezső: Természetesen ezt igy megvalósítani nem lehet, ezt magam is belátom, annak szükségességét azonban ismételten hangsúlyozom,... (Lendvai István ismét közbeszól.) Elnök: Lendvai képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. Eőri-Szabó Dezső: ...hogy gondot kell fordítani arra, hogy ez az egyébként szükséges kautéla bizonyos visszaéléseknek takarója ne lehessen. A jogkiterjesztés mértékéhez tartozik a nők szavazati jogának kérdése is. Erről a témáról is hallottunk már pro et contra érveket felsorakoztatni. A túlsó oldalról Szijj Bálint képviselőtársunk ajkáról hangzott el a legélesebb felfogás a nők szavazati joga ellen. Annyiban igazat adok Szijj Bálint képviselőtársamnak, hogy a vidéken általában véve nem nagyon rajonganak a nők szavazati jogáért, ha azonban mi nemzeti és keresztyén szempontból szükségesnek tartjuk, hogy a városok női lakossága érvényesítse a maga befolyását a választásoknál, önként következik ebből — sőt egyenesen lehetetlenség lenne az ellenkezőit-, —, hogy a falusi nők szavazati joga is a törvényben biztosítva legyen. Elismerem azt, hogy a nagyar falu népe általában „ngy gondolkozik, hogy az irányadó szó, a döntő szó, az igazi irányító hatalom a férj kezében van (Lendvai István: Ezt csak mondják, de azért az de facto a nők kezében van: — Derültség.), mint mondani szokták, a kalapot a férfi viseli. És nagyon jól tudjuk — természetesen van kivétel, mint minden szabály alól —, hogy általában a magyar falusi lakosnak, a magyar gazdának az a tulajdonsága, hogy ő szeret elől járni és irányadó kérdésekben ő hangoztatja a maga szavát és véleményét. Mivel azonban, mint mondottam, feltétlenül szükségesnek tartom én is, hogy a^ nők a maguk nemesen konzerváló befolyásuknál fogva az alkotmány kereteibe bevonassanak, én tehát, bár ismerem a falu népének gondolkozását, mégis szükségesnek tartom, hog-y a nők szavazati joga legalább olyan mértékben, mint azt a javaslat kontemplálja, biztosittassék. Ezeket akartam elmondani a jogkiterjesztés mértékéről. Nem tartom szükségesnek tovább e kérdéssel foglalkozni, mert mint mondottam, a javaslatban előttünk lévő tervezettel nagyban és egészben egyetértek. Ezzel azt hiszem, elég nyilvánvaló bizonyítékát szolgáltattam annak, hogy felfogásomban egyáltalában nem vagyok szélsőséges. Ha azonban örömmel elismerem is azt, hogy a javaslat véleményem szerint a jogkiterjesztés mértékében elmegy addig a határig, ameddig elmehet, annál élesebb elitélő szavakat kell hogy használjak a javaslat ama kardinális rendelkezésével szemben, amely a nyilvános szavazást akarja a törvénykönybe beiktatni. (Ugy van! Ugy van! bal felől.) Pedig ez a leglényegesebb a választójognál. Mert hiába adunk mi választójogot valakinek, ha megfosszuk annak lehetőségétől, hogy azt a jogot a legjobb belátása, akarata és lelke indítása szerint gyakarolhassa. Ez annyira nyilvánvaló, bogy erről szerény véleményein szerint igazán disputálni sem lehet. Hiába van meg a jog, ha nem élhetek vele ugy, ahogy akarok. Ebből kifolyólag véleményem szerint feltétlenül előbbrevaló a jog gyakorlásának módja, mint a jogkiterjesztés mértéke; sőt hangsúlyozom, bogy hiába terjesztjük mi ki a választójogot minél nagyobb körre és rétegekre, mert ha nem teremtjük meg a jog szabad gyakorlásának feltételeit, lehetőségét, akkor az a jogkiterjesztés inkább árt, mint használ. Annyira fontos a titkos szavazati jog, amely a választások tisztaságának egyetlen relative legmegbízhatóbb feltétele — mert hiszen abszolút megbizhatóságról természetesen nem beszélhetünk, de nyilvánvaló, hogy relative ez a legbiztosabb segítőeszköz a választások tisztaságának fentartására —

r mondom, annyira fontos a tiszta szavazati jog, hogy egyenesen kétségbevonom ennek a nyilvános szavazás által létrejött nemzetgyűlésnek azt a jogát, hogy a választójog kérdésében a nyilvános szavazást törvénybe iktassa. Én csak egy olyan nemzetgyűlésnek, képviselőháznak, parlamentnek ismerném el jogát arra, hogy a nyilvános szavazást törvénybe iktassa, amely maga titkos szavazás, tehát az ország közönségének, népének szabad véleménynyilvánítása utján jött létre. {Cserti József: Hát ez hogyan jött létre?) Ha az elmúlt nemzetgyűlés, amely titkos, áitalános és tiszta választások utján jött létre, törvénybe iktatta volna a nyílt szavazást, akkor feltétlenül meghajoltam volna előtte, mint a nemzet szabad véleménynyilvánítása alapján összeült nemzetgyűlés többségének akarata előtt. Az a legszomorúbb, hogy ezt az elmúlt első nemzetgyűlést, amelynek pedig igazán hivatása lett volna arra, hog*y ebben a kardinális kérdésben állást foglaljon, megakadályozták abban, hogy állást foglalhasson. Nem voltam az első nemzetgyűlésnek tagja, igy nem mondhatom, hogy közvetlenül tudom, hogy milyen színjáték folyt le annak megakadályozására, hogy nemzetgyűlés a választójog kérdésében állást foglalhasson (Cserti József: Puccs volt az egész!) és a választójogi törvényt megalkothassa; nagyon jól tudjuk azonban mindnyájan, azok is, akik nem is voltunk # itt az első nemzetgyűlésben, hogy ott nem eeészen korrekt dolgok történtek annak megakadályozása céljából, hogy az a nemzetgyűlés nyilváníthassa szabad akaratát, mert akinek a titkos szavazás nem tetszett, tudták, hogy annak a nemzetgyűlésnek többsége a titkos szavazás mellett foglalna állást, mint ahogy a választójogi bizottságban annak idején a titkos szavazás jutott többségre néhai nagyatádi Szabó István szavazatával. Én tehát nem ismerem el ennek a nyilvános szavazással létrejött nemzetgyűlésnek azt a jofát, hogy a nyilvános szavazást törvénybe iktathassa. Eleve tiltakozó szavamat emelem fel ez ellen és ezt soha magam részéről törvényesnek elismerni nem fogom. Egyenesen kijelentem, hogy ennek a nemzetgyűlésnek több :ÍS*