Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

174 A nemzetgyűlés 415. ülése 1925. évi május hó 25-én, hétfőn. semmiféle ellenséges gyűlölet bennük azok iránt, akik minden erőszakosságot és minden igazságtalanságot okoztak, nincsenek jogtalan kívánságaik, csak hatalmas láng lobog bennük, hogy a békét igazságosan helyreállítsák, és az a gond gyötri lelküket, hogy minél biztosabban elkerüljék az uj háborúkat és az uj mészárlást. így elmondhatjuk, hogy egy század elmultával Európa nemcsak erkölcsileg süllyedt., hanem annyira hanyatlott és lealacsonypdott, hogy nem tudjuk megérteni, miként támadt ez a nagy dekadencia. Lloyd George egy alkalommal azt mondotta, hogy az uj demokrácia kapzsi és romlott betege a felszínes idealizmusnak és az anyagias sóVárgásnak. Nagy lépést lettünk visszafelé a művelődés utján. Mig 1815 ;\ kultúra, a rend és a jólét hosszú korszakával áldotta meg Euróoát, addig az uj szerződések i'enekestől felforgatták az összes államokat, felbontották a gazdasági szolidaritást, széttépték a köteléket, amelyeket a közösen kifejtett erő évszázadokon át megteremtett, és az egyre szaporított hadseregekkel és a mindinkább növekedő bizalmatlansággal azt a jövőt készitik elő, amely épen olyan szomorú a legyőzőitekre, amilyen veszedelmes a győztesekre, ha csak vissza nem fordulnak a mélységbe vezető végzetes útról, amelybe az erőszak erkölcse vitte be őket." meri és ennek következtében az a választójog, amely a nyers és szervezetlen tömegeket, mint egységeket kezeli, amely nem disztingvál, amely nem szervezett társadalmakkal dolgozik, hanem minden egyéni egységet egyformán értékel, az élettel ellentétben álló, helytelen elvet reprezentál, mely fejlődés- és haladásellenes és a kultúrára veszedelmes. ^ Helytelen az általános és titkos választójog azért is, mert a kiválasztást, a szelekciót nem természetes alapon, nem a közületeknek az idők folyamán kialakuló természetes értékítélete alapján, hanem egy ad hoc összedobált kerületben a pillanatnyi demagógia, tömegszenvedély és indulat hatása alatt szelektálja; mesterkélt szelekció a természetes szelekció helyett, mely semmi körülmények között üdvös hatással nem lehet, (Cserti József: Akkor nem kell jogot adni, ez a legjobb! — Halász Mórjc: Az ilyent okos beszédet mégis csak meg lehet hallgatni!) Teljesen hamis az a beállitás, mintha a nép hivatva lenne dönteni komplikált, nehéz alkotmányjogi kérdésekben. Kérdem például, hogy egy olyan komplikált, nehéz vámpolitikai kérdésben, mint amilyen például Angliában szerepel a köztudatban, hogy vájjon védvámos vagy szabadkereskedelem legyen-e, ilyen komplikált kérdésben, amelynek ismerete az egész brit világirodalom minden gazdasági erőforrásának és gazdasági lehetőségének ismeretét feltételezi, lehetséges-e, hogy egy átlag választó komolyan dönteni tudjon. Helyes-e az a beállitás, hogy a nép döntsön a saját sorsa felett, vagy nem sokkal inkább helyes-e az a beállitás, amely 'a propagandának, sajtónak, a választási trükköknek tudja be azt, hogy a nép milyen irányban foglaljon állást. És épen azért, mert a nép ezekben a komplikált kérdésekben józanul Ítélni nem tud és nem tudhat — mert az átlagképviselőnek sincs rneg az a képessége, hogy azokban tisztán lásson —, az a helyzet áll elő, hogy a pénz, amely a sajtóra, a propagandára a legnagyobb befolyást tudja gyakorolni, minél szélesebb a választójog, annál nagyobb hatalmat képvisel. Azt látom a demokratikus választójogok hazájában mindenütt, hogy demokrácia és népuralom címén kim életlen és felelőtlen plutokrata uralom van. Azt látom például Franciaországban, hogy a bankérdekeltségek szociális érdekek címén a maguk egyéni pecsenyéjüket főzik. (Cserti József: Nálunk is van bankérdekeltség! Itt van a legnagyobb! — Ulain Ferenc: Nálunk nincs!) Azt látom, hogy a plutokráciának felelőtlen hatalma épen ezekben az országokban a legerősebb. Márpedig mindenféle hatalom kedvesebb előttem, mint a plutokrácia. Nincs utólalasobb és gyűlöletesebb, mint a plutokrata hatalom, amely semmiféle erkölcsi elvet nem respektál, semmiféle erkölcsi és nemzeti szempontot nem hajlandó figyelembe venni és amely a profitot egyenesen öncélnak tekinti. Az elmúlt évek háborús konflagrációiban az ilyen plutokrata érdekeltségeknek van legnagyobb részük, mert kapzsi, önző ipari imperializmusuk érdekében szembeállitották egymással nem egyszer a világ keresztény népeit, ellentétet szítottak nemzetek és nemzetek között. Komoly ellentétek nem. voltak és mégis háborúba és mészárszékre vitték a népeket csak azért, hogy ipari portékájuknak piacot biztosi tsanak. És látóin azt is, hogy a békekötések rendjén is hajlandó a plutokratizmus a lcggyah lázatosabb békekötésekbe is belenyúlni, ha ezzel a maga egyéni önző profitérdekeinek talajt, Ha különöskópen azt nézzük, hogy mi, magyarok mit köszönhetünk a nyugati demokráciának, azt látjuk, hogy köszönhetjük a wilsoni 14 pontnak nemzetünk szétdarabolását, köszönhetjük a kis nemzetek védelme címén az esztelem országcsonkitó trianoni szerződést, köszönhetjük a népek önrendelkezési joga nevében fele népünk erőszakos elszakitását. A nyugati demokráciának köszönhetjük a világbékét, azt a szerintük eszményi békét, midőn az állig felfegyA^erzett győzővel szemben nekünk még' védekezni sem lehet és szabad. Ha Francesco Nittinek és a békeszerződésekkel ismerős bármely igazán tekintélyes kútfőnek megnyilatkozását veszem figyelembe azt kell látnom, hogy a világtörténelemben a cinizmus, a hipokrizis terén soha egyetlen korszak még olyan szörnyűt és gyalázatosat nem produkált, mint az általános, egyenlő és titkos választójog nevében létrejött demokratikus haladás korszaka. {Halász Móric: Tökéletesen igaza van!) Ezek tények, amelyeket letagadni nem lehet, és ha a tények világításánál nézzük az eseményeket, akkor szertefoszlik (Cserti József közbeszól. — Halász Móric: Az egész világról beszél. Ha most sem tudja, akkor sajnálom! — Cserti József: Ez csak arra jó, hogy hatalmukat megmentsék!) az a demagóg humbug nimbusz, amelyet e jelszó köré vontak, és előttünk áll egy meghasonlott, lerongyolódott világ, egy elzüllő, bukófében lévő kultúra, amely a sekélyesség, az anyagiasság* a gondolatszegénysóg jegyében az egész világ kultúráját elpusztulással, megdőléssel fenyegeti. A demokratikus általános, titkos választójognak miért vannak ezek a katasztrofális következményei? Meg kell ismerkednünk az okokkal, hogy azután védekezni tudjunk velük szemben. Mindenekelőtt téves az a kiindulási pojnt — és Mussolininek épen most, valamelyik nap elmondott nagy külügyi expozéjában is olvasom ezt a pontot —, hogy az élettel, fejlődéssel és haladással nincs semmi jobban ellentétben, mint az egyenlőség elve. Egyenlőség nines. A természet, az élet, a fejlődés és a haladás épen a különbözőségeket, a szelekciót az erősebbnek különbbé válását az értékdifferenciálódást is-