Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

À fiëinzetgyiâés 415. ülése 1925. évi május hó 25-én, hétfőn. 175 megfelelő terjeszkedési lehetőséget tud biztosítani. Az erkölcsi alap hiánya, amely ilyen plutokrata hatalom következtében azóta előállott, természetszerűleg' megszüli a maga reakcióját. Ezzel a pl utókratikus uralommal szemben, amely demokrácia címén majdnem mindenütt jelentkezik, jelentkezik a marxizmus, a kommunizmus, amely a rideg pénzuralommal szemben már a proletárdiktatúrát hangsúlyozza, amely — a nemzeti szempont veszendőbe menyén — az állam, életében most a tőkét és munkát nyersen szembeállítja egymással és nem tudja felismerni az egyetemes nemzeti érdeket. Ahol demokrácia címén plutokrata uralom alakul ki, ,ott azonnal és magától megjelenik a vörös rém, megjelenik a marxizmus, a kommunizmus; és csak azokban a boldog országokban lehet az összetűzéseket és komoly bajokat kiküszöbölni, ahol az egyetemes nemzeti szempont a plutokráciával szemben épugy megteszi a imiaga kötelességót, mint a proletárdiktatúrára irányuló törekvésekkel szemben. Ez az oka azután annak, hogy -- amint előbb bátor voltam talán kissé „túlhosszadalmasan is fejtegetni — mindenütt a demokrata államokban jelentkezik a diktatúrára irányuló tendencia éspedig jelentkezik azért, mert a népek és nemzetek _ egészséges életösztöne nem akarja az állam hajóját ilyen szirtek és ingovány ok közé engedni, mert egy erős kéz és akarat rendet akar teremteni abban a borzalmas felfordulásban, amely a rideg pénzuralomnak a proletariátus osztályérdekeivel való összefüzéséből származik. Hivatkozom e mellett Emil Faguet francia iróra .és politikusra, aki „Kontárság himnusza" címen könyvet irt, amelyben Franciaországnak különböző demokratikus institúcióit ostorozza és rámutat arra, hogy a dilettantizmus, a hozzánemértés milyen borzalmas károkat okoz a modern államban. Rámutat arra, hogy a szakembernek mennyire nein lehet szerepe az általános titkos választójog mellett; rámutat a népképviselő siralmas helyzetére, aki többnyire átlagember, minden műveltség nélkül és rámutat a szerencsétlen minister helyzetére, akinek minden törekvése és iparkodása odairányul, hogy lehetőleg- fentartsa a miaga ministeri pozícióját, nagyobb törvényalkotói munkára azonban sem ideje, sem tehetsége nincsen. E rendszer mellett, amely amalgamizál és leszállítja^ az értékeket, természetesen hiányizk a tekintélynek az a súlya, az az ereje, amely nélkül szerves társadalmat, államot, nemzetet fenntartani nem lehet. A koncepció hiánya, a kicsinyesség, a gondolatszegénység, a puszta vegetativ életmód jellemzi a demokratikus irányzatok idején a különböző kormányzatokat. Nagy történelmi feladatok megoldására teljesen alkalmatlanoknak bizonyulnak. Ezt épen a békeszerződések mutatják frappánsan. Minden köí ül menyek között a különböző pártok harca, torzsalkodása, kicsinyessége, irigykedése és a nagy nemzeti szempontok fokozatos veszendőbeinenése jellemzi ezeketa rendszereket. A parlamentek ilyen választójog mellett apránként elvesztik súlyukat és tekintélyüket. Nem véletlen az, hogy a régi, nagymultu, nagytekintélyű parlamentek helyett mindenütt torzsalkodó, veszekedő, civódó, nivótlan, mondhatjuk személyeskedő és gorombáskodó parlamenteket találunk ma Európa-szerte. A tömegszenvedélynek ez; a nyers érvényesülése a nyers választójogon keresztül közvetlenül az állam legfőbb intézésében is mutatkozik, a pártharcok eldurvulását, a parlamenti nívó alászállását, a tekintélyek megszűnését és a tradicionális történelmi alkotmányok felmorzsolódását és letöredezését vonja maga után. Jelentkezik mindenütt a korrupció is, mert a megszorult kormány általában különböző kevéssé megengedhető vagy teljesen megengedhetetlen eszközökkel iparkodik magának párthíveket szerezni. A korrupció is velejárója mindenütt a szélsőséges választójognak és a különböző címadományozások hasonlóképen. Nem véletlen, hogy Magyarországon is beköszöntött ez a címeső, mert a külföldön is, sőt a legdemokratikusabb országban, Franciaországban különösen a Legion d'Honneur nagyon sokszor fontosabb minden politikai meggyőződlésnél. Igen fontos momentum még a választójog kérdésénél az, hogy minél demokratikusabb berendezkedése van egy országnak, a felelősség annál jobban megoszlik, az egyéni felelősség elve nagyon kevéssé érvényesül és a tömegek nevében nagyon sokszor olyan cselekedetek történnek meg, amelyekért a felelősséget egyénileg az illető nem vállalná. Jellemző például, hogy ma. azért a békeszerződésért, amelyet jórészt ő maga diktált, az akkori békeszerző, Lloyd George felelősségre vonja a jelenlegi angol kormányt és Lloyd George szerepel ma Angliában, mint a békeszerződések revíziójának legfőbb előhírnöke és apostola, mint a békeszerződések ostorozója; az a Lloyd George, aki személyében és egyénileg a legjobban felelős ezekért a békeszerződésekért. {Halász Móric: Ugy van, hazudnak rendületlenül! — Zaj. — Halász Móric: A demokrácia nagyobb dicsőségére!) Ezek azok a körülmények, amelyek mindenütt az alkotmányos életnek kvázi deklasszifikálódására vezettek, amelyek mindenütt megérlelték azt a helyzetet, hogy bizonyos diktatórikus tendenciák jelentkezzenek, és ennek következtében sok helyen vannak diktatúrák kifejlődőben, amit azonban helyeselni, ami után vágyódni nincs okunk. A diktatúráról ismételten kifejtettem már felfogásomat,^ amely oda konkludál, hogy nagyon nehéz időkben átmenetileg a diktatúra szükséges lehet, helyes lehet, ha a pillanatszerű megoldás szükségessége előáll, a diktatúra azonban egy állam életében mint állandó rendszer veszélyes és káros, mert hiszen a diktatúrát pótolni automatikusan nem lehet, diktatúrára intézményesen berendezkedni nem lehet és még a legkiválóbb diktátorok elmúlása, halála, vagy távozása esetén is utánpótlás, szukreszcencia nélkül marad az állam. Épen a délamerikai országok példája mutatja, hogy a legkiválóbb diktátorok halála után majdnem mindig anarchia, teljes felfordulás következik be. Mégis nagyon sok állam a diktatúra expedienséhez folyamodik, amidőn olyan állapotban van, hogy az alkotmányosság, amelyet csak nagy erély és fegyelmezettség tarthat felm, veszendőbe menvén, a rendet valamiképen biztosítani kellett. Jean Jaaues Rousseau ennek az egész elméletnek megalkotója, valamikor igy kezdte könyvét: Minden ember - szabadnak született, mégis mindenütt rabigába görnyed. Azt hiszem, hogyha a tényeket vesszük figyelembe, azt kell mondanunk: minden ember mezítelenül születik, nyomorultan és másokra utaltan, és csak nagy önmegtagadás, erény és áldozatkészség árán lehet ama nyomorult féregből, amelyet embernek neveznek, művelt társadalmat nevelni. Az a kiindulási pont, hogy csupán, mert ő embernek születik, őt már egyformán, egyenlő jog illeti meg mindenkivel az állam legfőbb ügyeinek intézésében, veszélyes, közveszélyes, forradalmi