Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-415
A nemzetgyűlés 415. ülése 1925. évi május hó 25-én, hétfőn. 167 ciáldemokrácia mindenütt döntő erőre tett szert. S nem az agitáció, a demagógia okozták ezt — szó si ács róla —, hanem az, hogy a szociáldemokrácia tudta, hogy a világháború a műhelyekben dől el, hogy a világháború a vasnak, az ércnek, az elektromos áramnak és a vegyi anyagoknak háborúja. Ezért a szociáldemokrácia beszervezte a munkásságot, és igy ennek a főerőnek birtokába került. És most elfelejtjük ezt. Ha látunk jönni egy nemzeti hadseregbeli századot, amely szépen menetel, akkor boldogak vagyunk, dobog a szivünk, de elfelejtjük a lényeget, azt, hogy ehhez még meg kell szerezni a bázist is! (Zaj a jobboldalon. — Eőri-Szabó Dezső: Ne fecsegjenek mindig! — Zaj.) De ezt a bázist csak ugy tudjuk megteremteni — lehet, hogy tévedek, lehet, hogy nem lesz igazam, s én akkor is meghajlok önök előtt, mint ahogy most is tisztelettel vagyok az Önök meggyőződése iránt — és csak úgy tudjuk megmenteni a polgári társadalmat, az én keserves tapasztalataim szerint, ha a polgárság a munkássággal összefog. (Meskó Zoltán; A földmunkásokat is beleértve! — Zaj a jobboldalon.) Kérem önöket, t. képviselőtársaim, ne intézzék el ezt a dolgot ilyen gesztussal! (Meskó Zoltán: Melyik volt már meginti — Drozdy Győző: KovátsNagy Sándor! — Meskó Zoltán: A szűzbeszédére vagyok már három év óta kiváncsi! Azt hiába várom! — Zaj.) A választójogért folyó küzdelem nem ad hoc politikai küzdelem, amelyet itt, az ellenzéki padokban ülő és különböző világnézetekkel bíró képviselőtársaim folytatnak le. hanem egy hatalmas gazdasági evolúciónak politikai téren való megnyilvánulása. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezt nem Bethlen István hozta most ide. ezt nem mi találtuk ki. hanem a szükségszerűség hozta ide ezt a problémát, és ugy látjuk, hogy megint ez a sarkfordulója és sarkpontja a magyar politikának. A világháború előtt megvolt az a polgári egyensúly, amelyet most önök fenn akarnak tartani. De miért volt meg! Ez akkor nem mesterséges eszközökkel, nem nyilvános választással volt fentartva. nem a szervezkedési jog* tilalmával volt megszervezve vagy felépitve. hanem ez egy egyensúlyozott gazdasági állapotnak és helyzetnek eredőjeként jelentkezett. S amikor a német túltermelés, túlprodukció révén ez a gazdasági egyensúly kezdett feszültségbe jutni, akkor felborult minden és jött a világháború. A világháború pusztításai után lehetetlen észre nem venni a három legveszélyesebb faktornak megerősödését. Ez a három faktor: az egyik az intelligenciának elproletarizálódása, a másik a munkanélküliség szörnyű veszedelme, és a harmadik — nem tudom, miért —, a munkanélküli földmunkások számának ijesztő szaporodása. Én ebben a három kategóriában látom azokat a nem kívánatos elemeket, amelyektől önök félnek. S itt megmondom, hogy én. azt a társadalmi rendet — ue értsenek félre —, azt a társadalmi egyensúlyt, amelyet önök ezzel a választójoggal meg akarnak védeni, elveszettnek tartom, ha mi ezt a három kategóriát akármilyen eszközökkel magunkhoz nem láncoljuk. (Ugy van! Ugy van! Taps a baloldalon.) Én nem vállalkozom a könnyebbik feladatra. Nekem a legkönnyebb szerep az volna, ha átmennék oda önökhöz, üdvözölném önöket és tisztelettel belépnék az önök pártjába. Ez volna talán a legkényelmesebb, de én, Maday t. képviselőtársam, nem vagyok hajlandó tűrni azt, hogy a munkásság Magyarországon csak a szociáldemokrácia be-? folyása alatt álljon. (Meskó Zoltán: Nem engedik a földmunkásságot megszervezni nemzeti alapon! Örültsé°\ amit csinálnak! Lapot nem engedélyez nekik! Azt várják, hogy a Népszavát olvassák mindenütt!) Engedjék meg, hogy előbb az intelligenciáról beszéljek. Túlprodukció van Magyarországon az intelligencia terén, s ezt mi tudomásul vesszük, utána pontot teszünk, s ezzel kész. Kérdem én: mit csináljon az az intelligens emberi Először azt tanácsolják önök neki, azt az utasitást méltóztatnak adni neki, hogy legyen hazafias és nemzeti. Helyes, ezt az utasitást ő akceptálja. Erre kapja a másik utasitást tőlünk, a törvényhozó atyáktól; azt mondjuk neki, hogy vállaljon bármilyen munkát. Itt már baj van. Mert ha elmegy az az intelligens ember és szolgai állást akaf vállalni m — én ezt prakszisból tudom —, nem akceptálják, mert azt mondják, hogy szolgának sokkal jobban megfelel az az egyszerű magyar ember. Mit csináljon tehát az az intelligens emberi Kivándoroljon'? Először is nem engedik kivándorolni, másodszor pedig, ha engedik, nem tudja, hova vándorolj ou ki, és ha mind a kettőn átesett, ez óriási vérveszteséget jelent ennek a magyal nemzetnek jövője szempontjából, amelyért valamennyien itt vagyunk. Mit fog tenni ez az intelligens ember? Látom, hogy a keresztény intelligens tömegeknek az a része, amely 1919-ben velünk volt, nagyrészben elveszett. Kérdezem, hová lett? Az Angyalföldön ajálasztások alatt sokat beszéltem és érintkeztem ezekkel az elemekkel. Ezek azt mondják: Lakást nem tud nekem ez a társadalom és állam adni, munkaalkalmat nem tud nekem ez a társadalom és állam adni, kivándorolni pedig, hogy a külföldön munkaalkalmat kapjak, senki a világon nem segit, a gyermekeim éheznek; három év óta türelemmel voltam, mindenütt csak biztatnak, de rajtam senki sem segit. A konzekvencia ebből ugyebár az, hogy megrendül ebben a szegény emberben a hit a haza és a nemzeti gondolat iránt. Hermann Miksa, t, barátom, a mérnöki kamarában az én mélyen tisztelt elnököm — látom a gesztusából —, azt mondja, hogy: Istenem, mit csináljunk! Igaz, ez rettenetes probléma, és nem is azt mondom, t. képviselőtársam, hogy ezt jobban tudom. mint ön. (Hermann Miksa: Bár tudná jobban!) Azért beszélek, hogy ebben a kérdésben tee-yünk félre tényleg mindent és fogjunk össze. Ne válasszuk el ezeket, mert ez lesz a tragédiánk. Közéjük kell furakodnunk. Csúnya dolog, rettenetes azokban a vendéglőkben beszélni. Az egyik helyen valamelyik szociáldemokrata ordit, a másik helyen pedig oda kell állani beszélni, mert a demagógia ellen csak az ellenszónokolás segit. (Zaj.) És megmondom, mi a veszély. Ezeknek az elemeknek az élére épen azok az intellektuéllek kerülnek, akik a mai t dalomban elhelyezkedni nem tudnak. Most méltóztassanak látni ezt a veszélyt! Az intelligencia na.ffyrészf woletarizálódik, a proletarizálódott része^ odaáll az öuöknek nem kivánatos tömegek élére, amelyek amúgy is megvoltak. Isten látja a lelkemet, ebből csak tragédia, ebből csak katasztrófa lehet. (Ugy van! a baloldalon.) Itt van a másik dolog: az ipari munkásság kérdése. Nem mentem meg az én drága polgári társadalmi egyensúlyomat azzal, ha megállapítom rájuk, hogy megbizhatatlanok. Mit csináljon az a munkanélküli munkás? Azt mondják: ne válogasson a műtakában, minden munkát vállaljon. Ez igaz, ez helyes. A» a baj.
