Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-415

À vemsét-gyűlés 115. ülése Ú moi y tartalmat is kell adni. azt végre is kell hajtani." T. Nemzetgyűlés! Én azt hiszem, hogy az egységespártnak minden ékesszólása kevés volna ahhoz, hogy ilyen klasszikusan indokolja meg (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.), hogy mennyire helytelen, mennyire téves a titkos választójog és mennyire helyes és elfogadandó, egyedül helyes a választójog nyíltsága. (Cserti József: Az egész világ téved!) De elhangzott itt az a közbeszólás, hogy hiszen ezt húsz évvel ezelőtt mondotta Andrássy és azóta — hogy a közbeszóló szavaival éljek — jobb meggyőződésre jutott. Hát ezek az állásfoglalások, amelyeket Andrássy t. képviselőtársam itt hangoztatott húsz évvel ezelőtt, princípiumok, elvek, amelyek ha helyesek voltak húsz évvel ezelőtt, akkor helyesek kell hogy legyenek ma is és helyesek száz év múlva is. (Cserti József: Világháború volt azóta! — Rakovszky István: Az semmi! — Derültség half elöl.) Azt mondja Rakovszky István képviselőtársam, hogy ez nem érv, ez semmi! Hát megpróbálok egy másik érvet felhozni. (Rakovszky István: Az Istenért, ne próbáljon! Már agyonpróbált! — Zsirkay János: Csak próbálja, hátha sikerül. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rubinek István: A t. közbeszóló ur azt mondotta, hogy húsz esztendő alatt Andrássy Gyula képviselő ur jobb meggyőződésre jutott. (Cserti József: Világháború volt! — Barla-Szabó József: A világháború előtt is kétszer kettő négy volt!) Ez azt jelenti, hogy a két állásfoglalás közül az egyik mindenesetre téves, vagy a mostani, vagy a múlt állásfoglalás, {ügy van! Ugy van! a jobboldalon. — Rassay Károly: A mult!) T. képviselőtársaim, ki győz meg bennünket arról, hogy nem a mostani állásfoglalás a téves? (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ki győz meg bennünket arról, hogy nem az az állásfoglalása a helyes, amelyet olyan klasszikusan indokolt*? (Zaj.) És mi, akiknek módunk és alkalmunk van választhatni a két állásfoglalás között, mindenesetre azt választjuk és azt tartjuk helyesnek, amely a mi jogi meggyőződésünkkel teljesen megegyezik. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Rakovszky István: Éljen a jogi meggyőződés! — F. Szabó Géza: Kristóffy is akkor követelte, amikor kisebbségben volt! — Rassay Károly: Tessék csak ideülni és innen követelni a nyilt szavazást! —- Cserti József: Nem jönnének be húszan tiszta választásnál! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rubinek István: Andrássy Gyula t. képviselőtársam is szükségét látta annak, hogy itt a Házban megindokolni igyekezzék az ő ujabb állásfoglalását. Azt mondotta és azzal indokolta ezen politikai meggyőződés változást, hogy akkor nemzetiségek voltak, amelyek indokolták az ő állásfoglalását és hogy akkor a magyar állameszmét kellett megvédeni azok ellen, akik a magyar állameszme ellen törtek, vagyis a nemzetiségek ellen. Kérdezem, vájjon nem kell-e nekünk számolni azzal, hogy még lesznek nemzetiségeink? (Rassay Károly: Vájjon meg tudtuk-e védeni az országot?) Vájjon akkor, amikor törvényt alkotunk, nem kell-e olyan törvényt alkotnunk, amely helyes lesz akkor is, amikor nemzetiségeink lesznek. (Nagy zaj a baloldalon. — Zsirkay János: Az önök politikája folytán még a magyarokat is elveszítjük!) T. képviselőtársam, ne háborodjék fel, ezzel en nem akarom helyesnek el5. évi május hó 25-én, hétfőn. 161 fogadni Andrássy Gyula érveléséi, helytelen volt az akkor is, de helytelen volt ez az érvelése is, amelyet a contrario állit fel, igyekezvén megindokolni előző állásfoglalását. Mert nem felel meg a tényeknek, hogy voltak akkor olyan nemzetiségek, amelyek akkor a magyar állameszme ellen törtek. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Magyarországon olyan nemzetiségek, amelyek a magyar állameszme ellen törlek volna, nem voltak. (Ellentmondások a baloldalon.) Igenis voltak olyan agitátorok, olyan izgatók, akik izgatták az egyes nemzetiségeket, akiknek voltak szepaçatisztikus törekvéseik; de ntem a magyar állameszme elleni törekvéseik. (Lendvai István: Óriási! — Zaj.) Mi volt a helyzet? Az, hogy ezek a nemzetiségek, amelyeket izgattak a szeparatisztikus törekvések mellett, fegyvert fogtak és hősiesen küzdöttek az integer Magyarországért. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ezzel szemben a helyzet ma az, hogy igenis, nagy, hatalmas küzdelem folyik a magyar állameszme ellen, mert az internacionalizmus, a nemzetköziség az az egyetlen törekvés, amely a magyar állameszme megbontására törekszik. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Eőri-Szabó Dezső: Azoknak megadják a titkos szavazati jogot! — Cserti József: A falutól azmiban elveszik. — Zaj.) Épen azért minden lehetőség, amely azok táborát erősiti, erősiti egyúttal a magyar állameszme elleni törekvéseket is és gyöngiti magát a magyar állameszmét. Ehhez mi segédkezet nyújtani hajlardók nem vagyunk (Ugy van! Ügy van! jobbfelől.) és épen ezért Andrássy Gyula képviselő urnák itt előadott védekezése nem állhat helyt. Mi a magunk részéről teljesen hetesnek és indokoltnak tartjuk az ő előző állásfoglalását. Ezekben voltam bátor kifejteni azokat az érveket, amelyek bennünket arra a meggyőződésre birtak, hogy a jelen törvényjavaslatban a titkossággal szemben foglaljunk állási, és a nyilt szavazás alapjára helyezkedjünk. Vannak, akik azt hangoztatták, és közöttük Rassay Károly t. képviselőtársam is, hogy a titkosság kérdése ma már nem probléma, mert hiszen rajtunk kivül már az egész világon mindenütt behozták. Ha a kérdést azon a szemüzegen keresztül óhajtjuk elbírálni, hogy az egész világon behozták-e vagy sem, ebben az esetben tényeg el kell ismernem, hogy a választójog titkossága nem probléma többé. Ha azonban azon a szemüvegen keresztül óhajtjuk megvilágítani a kérdést, hogy mennyire vált be a titkosság azoknál a nemzeteknél, ahol ' a titkosságot behozták, akkor a t titkosság kérdése megint hatalmas problémaként tárul elibénk. Hiszen beszédem elején igazolni igyekeztem azt, hogy a választójog általánossága azoknál a nemzeteknél^ hol ez[ ugrásszerűen történt, a parlamentarizmus csődjére vezetett, hogy a parlamentek nivóját is lesüllyesztette és ehhez mindenesetre hozzájárult a szavazás titkossága is. Ma csak az eredményt tudjuk megállapítani, azt, hogy az általános és titkos választójog ezeket az eredményeket hozta létre. (Rassay Károly: Svájc, Anglia, Amerika!) Hogy ezen eredmények közül mennyi irható a választójog általánosságának és menynyi irható a titkosságnak rovására, azt eldönteni nem lehet. De amikor látjuk a hátrányokat és károkat, amelyeket az általánosság és a titkosság eredményezett, akkor nekünk erkölcsi kötelességünk a tanulságokat olyan irányban levonni, hogy sem általánosságot teljes mértékében, sem a titkosságot a törvényjavas-