Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-415
A nemzetgyűlés 415. ülése 1925. évi május hó 25-én, hétfőn, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása Lendvai István iieyében. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Rakouszky Iván, Pesthy Pál, gr. Csáky Károly, Vas's József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 25 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Láng János jegyző ur; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Bodó János jegyző ur. _ Napirend szerint következik az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. > Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Fáy Gyulai Fáy Gyula: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Én valóban nagyon röviden óhajtok hozzászólni a választójogi törvényjavaslathoz, amelyet a választójogi bizottság szövegezésében, a részletes tárgyalás alapjául, elfogadok. Nem kivan ok foglalkozni azzal az itt ismételten megpendített kérdéssel, vájjon megfelelő irtunk lett volna-e a jogfolytonosság helyreállítására ; hiszen amióta ez aktuális volt, a forradalmi állapotok vezéreinek a szintérről való letűnése óta, már ötödik kormányunk, és második nemzetgyűlésünk van. Ez a kérdés tehát, nézetem szerint, már a múlté és ugy vélem, kétségtelen, hogy az adott helyzetben, az első nemzetgyűlés által az 1920 : 1. és XVII. tc.-ben lefektetett anteakták után nincs más helyesebb irtunk, mint hogy uj törvény alkotásával vezessük ki a nemzetet abból az átmeneti állapotból, amelyben a törvényhozó szervet kormányrendeletek alapján állította egybe, kivezetni pedig olyan módon, hogy törvényhozásunk célkitűzése a nemzeti ideálok megvalósítása legyen, s a magyar nemzeti hagyományok megőrzése és a tekintélyek tisztelete mellett mindenkor haladást képviseljen abban az irányban, hogy a nemzet minden rétege előtt tisztességes munkájával elnyerje .boldogulását és a nemzet minden rétege előtt tisztességes munkájával szemben nyitva álljon az emelkedés útja. (Helyeslés.) Hogy azonban törvényhozásunkban ez a légkör domináljon, ahhoz szükséges, hogy mindazoknak, akik a törvényhozás megalkotásának faktoraivá válnak, ugyanezek NAPLÓ xxxn. a gondolatok világítsanak, ezeket átérteni és értékelni képesek legyenek. Szükséges tehát bizonyos fokú intelligencia és felelősségérzet. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Az ideál mindenesetre az lenne, hogy senki, aki a nemzeti szükségletek felismerésére képes, a szavazó jogból ki ne maradjon, és nézetem szerint, helyesen általános választójogról csakis ilyen értelemben kellene beszélni. (Halász Móric: így is van!) De bármilyen alacsony mértékkel, bármilyen alacsony igénnyel lépünk is fel a megkívántató intelligenciával szemben, azt konstatálnom kell, hogy az erre nézve felállítandó szabályok és korlatok meghatározása mindenesetre a legnehezebb feladatot képezi. Bármit fogunk is alkotni, az gyarló emberi alkotás lesz, amely csak többé-kevésbé közelíti meg a kitűzött célt; bármilyen tágra szabjuk is a választásra jogosultak körét, az nem kör lesz, hanem sokszög, amelynek sarkai beleütköznek az egyesek érdekeibe. De mihelyt elfogadjuk azt a tételt, hogy mégis, bármilyen minimális korlátokat bár, de fel kell állítani korlátokat, akkor, nézetem szerint, nem igazságos épen specialiter ezzel a törvényjavaslattal szemben azt mondani, amit hallottunk, hogy ez a törvényjavaslat nem alkalmas másra, mint hogy az a kizárólagos jogosultak körét és a teljesen jogfosztottakat állapítsa meg. Ha a most tervezettnél szélesebb, pi. a Friedrich-féle törvénnyé vált rendeletben megállapított körre állapítanék meg a szavazójogosultságot, még akkor is, nézetem szerint ez sem fedné teljesen azt az ideált, amelyet felállítottam, hogy a szavazójogból senki ki ne maradjon, akinek ahhoz megfelelő intelligenciája vau, mei't hiszen tudjuk, hogy még ebben is vannak korlátok felállítva. Ott vau a 24 éves életkor és a kétévi helybenlakás — az állampolgárságot nem is említem —. pedig jól tudjuk azt, hogy ezrével találunk olyan 23 éves egyéneket, akiknek sokkal nagyobb tanultságuk és látókörük van, mint a 24 évesek nagy seregének. Azt is feltehetjük, hogy lehetnek nagyon sokan, akik hibájukon kívül, a körülmények által oda szoríttattak, hogy lakóhelyüket változtatni voltak kénytelenek és nem tudiák kimutatni a kétévi helybenlakást, holott feltehetjük, hogy nagyon sokan vannak 24 i