Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-414
A nemzetgyűlés 414. ülése 1925. évi május hó 23-án, szombaton. 133 beszélek. Tudom, hogy igen sok tiszteletreméli o kivétel van, de tény — és itt megint figyelmeztetnem kell az intelligenciát —, hogy az ilyen bánásmóddal, amilyennel most is kezelik a népet (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.), és ahogy a szolgabirák felfogják a hivatásukat, aa intelligencia nem tölti be azt a kötelezettségét, amelyre oly büszkén hivatkozik az^ előadó ur s amelynek alapján vindikálja a középosztály «-zárná ra ebben az országban a vezetőszerepet. Ha a néppel igy bánnak tovább is... (F.Szabó Géza: Nem lehet általánosítani 1 Meg 1 kell őket nevezni személy szerint! — Mándy Samu: Méltóztatott mondani, hogy vannak kivételek! — Léíav Ernő: Polgári olvasókört sem engedélyez a belügyuiinister nr faluhelyen! — Zaj.)... akkor az összes ministeri rendeletek nem érnek semmit. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, nekem nincs szükségem arra, hogy a közalkalmazottak előtt nagyon mentegetni kellene magamat, mintha ellenük volnék, mert hiszen, ha volt valaki, aki érdekükben itt szót emelt, ha volt valaki, aki nagy tanulmányokat folytatott az őket érdeklő kérdésekben (Felkiáltások a baloldalon: Igaz! Ugy van!), az csekélységem volt. De épen ezért objektive meg kell állapitanom, hogy miközben anyagi jólétükért mindig szívesen emelek szót, viszont a néppel való igaztalan bánásmódjukat — konkréten megnevezem, különösen a Bihar megyében észlelt igazságtalanságokat és goromba bánásmódjukat — nem lehet eléggé ostoroznom. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — F. Szabó Géza: Nincs hivatása magaslatán az, aki ugy bánik a néppel!) A ministerelnök ur szerint elvész az ország, lesüllyed a parlament, ha az általános választói jogot megszavazzuk. Lesüllyed a parlament 1 ? Kérdem, vájjon melyik nemzetgyűlés színvonalára gondol az igen t. ministerelnök nr, az első nemzetgyűlésére ezére, avagy mindkettőiére 1 ? És ha színvonalról beszél, gondoljon csak vissza arra — amit már máskor is beismertem, s most is beismerek —, hogy a mi részünkről sokszor oly sulvos kifakadások történnek, amelyeket nemcsak a házszabályok t'ltanak, hanem amelyek minden tekintetben elítélendők; olyan kifakadások, amelyeket masnink a következő nercben esetleg már megbá•""k és készséggel adunk elégtételt azoknak, akik miattuk magukat sértve érzik. Ámde ennek oka csak az a bánásmód, ahogy a hatalmon lévők az ellenzéket kezelik, ahogy éreztetik az ellenzéki képviselőkkel, hogy: beszélhetsz ióvitéz, senki sem hallgat rád, ahogy éreztetik azt a nemtörődömséget, hogy halomra hordatjuk mi érveinket, mind hiábavaló, mert önök a numerikus többségre támaszkodva — mely többséget, hogy hogyan szereztek meg, arról majd később beszélek — lekicsinyük az ellenzék működését. A ministerei nök ur a ministerelnöki székből lcmioso'rlyosria az ellenzék megmozdulását és amikor Lendvai képviselő ur azt találta neki mondani, hogy Tisza is igy mosolygott és később elterült a porondon, a ministerelnök ur megdöbbent, hogy ml ez, mit jelent ez, mit jelent ez a hang az ellenzéki oldalról talán csak nem akar uszítani. Hát nem az ilyen magatartás, hanem a hátaimén lévők cinikus nemtörődömsége, lekicsinylő magatartása és lemosolvgása okozza a parlament színvonalának lesüllyedését : és okozza Dinich Ödön képviselő ur magatartása, aki meggyalázza az egész ellenzéket falusi emberek jelenlétében a fehérasztalnál, amikor pedig bizonyításra szólítják fel, nyomban siet kijelenteni, hogy nem az egyikre, másodikra, vagy a harmadikra értette; majd egyet gondolva, másnap azt mondja, de igen önre értettem. Mikor pedig újból felszólítják, hogy bizonyítson, egyetlenegy bizonyítékot sem tud produkálni, benne marad a rágalmazásban ós az urak nem közösitik ki maguk közül. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a választójogi törvényjavaslathoz szóim; ez a személyes ügy már egyszer szerepelt . a Házban. Kérem tehát, méltóztassék a tárgyhoz beszélni. (Helyeslés a jobboldalon.) Szilágyi Lajos: Igenis, az ilyen megnyilatkozások süllyesztik le a nemzetgyűlés színvonalát. A t, ministerelnök ur tehát ne a válasz tójog kiterjesztésétől, még kevésbé a titkosság behozatalától féltse a nemzetgyűlés szinvonalat, hanem elsősorban a maga portáján csináljon rendet (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.); és ha mi azt látjuk, hogy a túloldalon megváltozott a hang, akkor természetszerűleg ez az oldal is egészen másként fog viselkedni. A ministerelnök ur azt mondta, hogy elvész az ország, ha behozzuk az általános választójogot és ezt oly módon indokolta, hogyha én mondtam volna el a ministerelnök ur beszédét, a kir. ügyész kezébe kerültem vo'na, mert ha én mondtam volna el azt ugyanazokkal a szavakkal, ellenem a magyar nemzet és a magyar állam megbecsülése elleni bűntett^ vagy vétség címén megindították volna az eljárást, mert azt mondták vol"a rám, hogy az nemzet°'vr>lázás és hitelrontás. A. ministerelnök urnák ezek a nyilatkozatai forradalmasítják az országot, nem pedig mi, akikre olyan nagyon szedetik ráfogni — akik azonban minden eo'yes alkalommal kétségbevonhatatlan tanúidét és bizonyítékát acliuk annak, hogv céljaink elérésére egyedül és kizárólag alkotmányos utón törekszünk. Azok ellen a bajok ellen, amelyeket a ministerelnök nr mint rémképeket festett a falra, a legjobb orvosság a szó nemes értemiében vett tiszta demokrácia (Uay van! Ugy van! a baloldalon.) az, amely énen most győzött a székesfővárosi választásokon, az, amielvre azt i mondotta a ministerelnök ur, hosry cs^k eeves rétegek rögefzmé/<e. (Ktss Menyhért: De abból csak 8 százalék jár nekik és attól félnek, hogv az országban is iarv l-sz!) Egyedüli orvosság a gazdasági, szociáHs és közszabadsági praeveutiv törvényhozási intézkedések sorozata. Ilyen esetben állítottam azt, hogv a polgári társadalom megállhatja a helyét, ilyen esetekre állítom, hogy a polgári kormány megerősödik és erőre kap olyan részről is, ahonnan egyébként nem is várhatja. A ministerelnök ur összetévesztette magát valami nagy birodalom ministerelnökével és a választójogi bizottságban végigleckéztette az egész világot. Minden törekvést, amely a nyugati követelményekkel azonos, lekicsinyelt és oly módon állította be az általános választói jogot, mint amely végveszély* jelent, mint amelynek behozatalát mindenütt megbánták és mint amely bajnak kiküszöbölésén szándékoznak most dolgozni. Én nem bántam meg, hogv n választójogi bizottságba bementem. Nem bántani meg annak ellenére, hogy a Rubinek és Ernszt-féle indítványokkal minden módosításom, ami elfogadtatott, semmivé és értéktelenné vált. Azonban még sem bántam meg, hogy részt vettem a bizottsági tárgyaláson, még pedig azért, inert a ministerelnök urat nyilatkozaNAPLÓ XXXTT. s:
