Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-414

134 A nemzetgyűlés 414. ülése 1925. évi május hó 23-án, szombaton. tokra kényszeritettem, Ezekkel a nyilatkozatokkal elszállt a köd, amely a ministerelnök ur személyét és politikáját körülvette. Ez is eredmény a nemzet számára, mert most, a választójogi bizottság tárgyalása után már mindenki tudja, hogy ebben a törvényiavaslatban mi van és mivel tudja, hogy miről tárgyalunk, fél van világosítva a nagy közvélemény, hogvy mire készül az egységespárt. Ezért igenis megvan az eredménye annak, hogy az ellenzék a, választójogi bizottság tárgyalásán részt vett. Szünetet kérnék. Elnök: Az ülést 5 pírere felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólagosan Szilágyi Lajos képviselő urat illeti! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Nem tudok eltérni attól, hogy a ministerelnök ur Karcagon a demokráciát rögeszmének nevezte, s mindaddig, amig ebbeli nyilatkozatát meg nem teszi, ezzel foglalkozni fogok. T. i. a ministerelnök ur ezzel a nyilatkozatával szembekerült a Genfben, tehát, külföld előtt tett nyilatkozataival, szembekerült ismételten itt, a nemzetgyűlésben tett nyilatkozataival, szembekerült saját pártjával, a saját pártjából választott előadóval, sőt szembekerült a kormány egyik tagjával, Klebelsberg Kunó gróffal is. (Szakács Andor: Halljuk! Halljuk!) A napokban ugyanis egy igen érdekes kir. közjegyzőileg hitel esitett okirat került a kezembe, amely azt bizonyítja, hogy gróf Klebelsberg Kunó anynyira hive a nemzeti demokráciának, tehát a ministerelnök ur által rögeszmének neviezett hitvallásnak, hogy képes volt arra, hogy belügymini ster korában — megfeledkezve arról, amivel állásának tartozik — az Ébredő Magyarok Egyesületével a szó szoros' értelmében szerződóst kötött, azt mondotta, hogy (olvassa): „Nemzeti demokráciára van szükség, mert ez az uj idők igénye és ezt a kormány megvalósítani kivánja, és ne higgyék az ébredő magyarok, hogy azért, inert Bethlen és ő grófok, a demokráciát nem érzik át." Ezt azért emlitem meg és azért mutatom fel a t. Nemzetgyűlésnek ezt a királyi közjegyzőileg hitelesített okiratot, mert sok szó esett a ministerelnök ur különböző paktumairól és szövetkezéseiről, amelyeket a választások előtt bizonyos szervezetekkel kötött abból a célból, hogy magának ezt a többséget — amelyet sikerült is létrehoznia — biztosítsa. Az előadó ur szerint a demokrácia az idők parancsszava, a ministerelnök ur szerint a demokrácia rögeszme és mivel rögeszme a demokrácia, a ministerelnök ur pálcát tör mindazok felett, akik ennek elérését hangoztatják, azokat lekicsinyli, hogy azok radikális rétegei, nem számottevő elemei, csupán egyes töredékei a társadalomnak, demagógok stb. Mielőtt a ministerelnök urnák a szociáldemokratákkal kötött egyezségéről és paktumáról beszélnék, elsősorban szükségesnek látom szóbahozni saját szövetkezésünket a szociáldemokrata párttal. Azalatt, amig mi paszszivitásban voltunk, Kállay Tamás egységesriárti képviselő helyesnek és üdvösnek vélte, hogy távollétünkben engem személyemben is aposztrofáljon és rámolvassa azt, hogy 1922-ben én a szociáldemokrata pártról egészen más nézetet alkottam magamnak, mint 1924-ben és hogy következetlenségbe estem akkor, amikor velük szövetkeztem. Erre vonatkozólag' meg kell jegyeznem, hogy a szociáldemokrata párt én előttem 1922-ben, amikor itt, ebben az ülésteremben megjelent, tényleg ellenszenves volt. Ahogyan megjelentek, vörös szegfüvei, itt az* ülésteremben, az előttem ellenszenves volt. Azonfelül ugy volt beállitva előttem a szociáldemokrata párt vezetősége, mint amely a bolsevizmust igazolni fogja akarni, ugy volt beállitva előttem, mint akinek a területi integritás helyreállitása érdekében semmi követelésük nincs, ugy voltak beállitva, mint akik a nemzeti érdek iránt süketek és vakok. Ilyen beállításban tényleg ellenszenvesek voltak előttem és velük szövetkezni nem voltam hajlandó. Két esztendei parlamenti működésük után azonban meg kellett győződnöm arról, hogy ők nemcsak megtagadták a bolsevizmussal minden összeköttetésüket, hanem cselekedetekkel bizonyították be, hogy saját körükben nem is tűrik azokat, akik bolsevista propagandát óhajtanának űzni és akik a proletárdiktatúrát bármily vonatkozásban visszakívánják. A szociáldemokraták maguk a proletárdiktatúrát őrültségnek nevezték, annak tartják ma is és igy ítélkeznek minden kérdésben, amely kapcsolatban áll a proletárdiktatúrával. Azonfelül pedig meggyőződtem nyomban Peidl Gyula t. képviselőtársunk beszédéből arról, hogy a területi integritás helyreállitása, a trianoni béke reviziója tekintetében a szociáldemokrata párt ugyanolyan nemzeti alapon áll, mint közülünk bárki más. Ök is elkötelezték magukat programjukban a béke reviziója érdekében, következésképen itt is megváltozott róluk a véleményem. De azonfelül, bármilyen törvényjavaslatot terjesztettek a nemzetgyűlés elé — ha elsősorban a nemzeti érdekeket vizsgáltam —, minden egyes alkalommal meg kellett állapitanom, hogy egyetlen egy olyan felszólalás sem hangzott el a szociáldemokrata padokról, amely a nemzeti érdekek megtagadását jelentette volna, hanem épen ellenkezőleg, a szociáldemokrata párt versenyzett velünk a nemzeti érdekek védelmében. Sőt tovább megyek : előfordult ismételten az a humoros helyzet, hogy a szociáldemokrata párt tagjai szólaltak itt fel polgári érdekekért, ugy hogy működésük nem is annyira saját programjuk érdekeinek kivívását célozta, hanem a legtöbb esetben olyan irányú volt, amely irány azonos sok ellenzéki párt, sőt sok tekintetben az egységes párt programjával is. Részint mert ez volt a helyzet, részint mert a túloldalról viszont azt észleltem, hogy a hatalmon lévő kormány diktatúrára készül elő, részint tekintettel a ministerelnök ur rejtélyes készülődéseire és berendezkedéseire, miután láttam azt, hogy omiiipotenciára törekszik és rosszat^ sejtettem, ennélfogva ez ellen a berendezkedés ellen, ez ellen az uralmi rendszer ellen és ez ellen a kormány ellen, amelyet nemzeti szerencsétlenségnek tartok és amelynek eltávolitására törekedni meggyőződésemből eredő szándékom, igenis, szívesen és készséggel szövetkeztem a szociáldemokrata párttal. Hathónapi együttműködésünk alatt — a nagy nyilvánosság előtt meg kell ezt állapitanom — soha egyetlen egyszer sem, egyetlen egy tanácskozáson sem jöttem annak a szándéknak is nyomára, hogy a szociáldemokrata párt bennünket, polgári képviselőket a saját félj ai elérésére szándékszik vagy próbál kihasználni, hanem épen ellenkezőleg arról győződtem meg, hogy szívesen támogatott bennünket olyan törekvésekben, amelyek elsősorban polgári társadalmi célokat követnek. Mi a szociáldemokrata párttal nem ugy egyeztünk meg, mint a ministerelnök ur. Semmiféle tit-