Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-414

126 Â nemzetgyűlés ítL ülése 1925, Érdekes visszaemlékezni azokra a leszavazásokra, amikor a kormány mesterségesen leszavaztatta önmagát, érdekes visszagondolni azokra a fortélyokra, amelyekkel ezt a választást előkészítették, érdekes megemlíteni a kormánybiztos ur kinevezését is, amely világcsoda volt (Hegymegi-Kiss Pál: Autonómiaellenes), amennyiben a kormánybiztos nr névleg biztosa volt a kormánynak, szavait mérlegelve pedig ellenzéki kormánybiztos volt. Érdekes visszagondolni azokra a visszaélésekre, amelyek az ajánlásoknál előfordultak és érdekes visszaemlékezni a belügyminister urnák arra a kétségbeesett kísérletére, hogy amikor már a kilátások teljesen elromlottak, nem riadt vissza attól az elhatározástól sem, hogy a már kitűzött fővárosi választásokat elhalasztotta csak azért, hogy a kormánybiztos ur pártja a szükséges aláírásokat beszerezhesse. (Ellentmondások a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Mikor a főváros lakossága Ítéletet mondott a kormány és a kormányt támogató pártok politikájáról, nyugodtak vagyunk afelől, hogy ezzel csak egy beköszöntőt mondott. Ennek még folytatása lesz a törvényhatósági választásoknál. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon. — Ellentmondások jobbfelől.) A túloldalon ülő többség mosolygott, amikor beszédemet kezdtem. Mosolyogtak az urak már többször is. Mosolyogtak az elmúlt napokban

1 is. Gúnyosan mosolygott a túloldal, amikor egyik képviselőtársunk azt említette, hogy mi utánunk szívesen megy az ország népe, azt mondván, várjuk meg a fővárosi választások eredményét. (Felkiáltások jobb felöl: Az országét! — Felkiállások balfelöl: Az még rosszabb lesz önökre! — Ellentmondások a, jobboldalom — Kiss Menyhért közbeszól. — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Kiss Menyhért képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. Kérem a jobboldalon ülő képviselő urakat is, méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot. Szilágyi Lajos: Amilyen csattanós, választ kaptak önök atekintetben, hogy vájjon jönnek-e utánunk tömegek, jönnek-e utánunk az állampolgárok ezrei, igen vagy nem, ép olyan választ fognak kapni önök a vidéki törvényhatóságok újraválasztásánál is és épen ilyen eredményben lesz részük akkor, amikor majd valamikor merészkednek a nemzetre apellálni és uj választásokat kérni. (Felkiáltások jobb felől: Merészkedünk!) Az a szégyenteljes csekély számjegy, amely a kormánybiztos pártjának megválasztott tagjait jelenti (Ugy van! Ugy van! a baloldalon^), ez a leghitelesebb ítélet az önök politikája fölött. Hiába volt minden. Az, ami a fővárosnál történt, ami az ajánlásoknál történt, az tulajdonképen egy sunyi és alattomos merénylet volt a jog, a törvény és az igazság ellen. (Ugy van! Ügy van! a baloldalon.) Ami történt, rut és sárosan büntetendő viszszaélés volt a hivatalos hatalommal. Az, ami történt sok személy részéről, szemérmetlen esküszegés volt. (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos: és nem volt egyéb, mint hogy a honmentés ürügye alatt okirathamisitásokat és csalásokat követtek el. (Nagy zaj a jobboldalon. — Hegymegi-Kiss Pál: Miért nem intézik el a nagyatádi mandátumot? Esküt tett ra az előadó ur! Hat hónap óta törvénytelenül ül itt egy képviselő! Majd rámutatunk a házszabályokra!) Elnök: Hegymegi-Kiss Pál képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Puky Endre előadó: Micsoda támadás ez! Legyen évi május hó 23-án, szombaton. meggyőződve, hogy a legtisztábban lesz elintézve! — Hegymegi-Kiss Pál közbeszól.) Hegymegi-Kiss Pál képviselő urat rendreutasítom. Szilágyi Lajos: Meg akarták akadályozni és meg akarták hamisítani a főváros lakossága szabad akaratának megnyilvánulását. Megkapták rá a választ. Következtessenek belőle és következtessenek ezen törvényjavaslat tárgyalásánál, inert hiszen ebben a törvényjavaslatban sem lehet másról szó, minthogy biztosítsuk a nemzet akaratának szabad megnyilvánulását. T. Nemzetgyűlés! Ezek előrebocsátása után rátérek a napirenden levő választójogi törvényjavaslatra. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Kiindulok az 1922. évi eseményekből. Azt a vádat hangoztatta legutóbb valaki, hogy az első nemzetgyűlés olyan volt — majdnem azt mondotta, hogy olyan hitvány volt —, hogy a saját végrendeletét sem tudta elkészíteni, amennyiben a választójogi törvényjavaslatot nem tudta keresztülvinni. Ezért a nemzetgyűlést a felelősség csak annyiban terheli, hogy a nemzetgyűlés többsége tényleg felelős azért, amit a kormány cselekszik. A Bethlen-kormány 1922-ben többszöri sürgetésünk dacára — hisz csak én három izben sürgettem a választójogi törvényjavaslat előterjesztését —, mondom, többszöri sürgetésünk dacára olyan későn terjesztette elő a választójogi törvényjavaslatot, hogy azt letárgyalni abszolúte lehetetlen volt. Állítjuk, hogy szándékosan terjesztette azt elő ilyen későn azért, hogy annak letárgyalására elengedő idő ne legyen. Ha mulasztás Volt ennek a választójogi törvényjavaslatnak meg nem alkotása, a nemzetgyűlés részéről, ezt a nemzetgyűlést más egyéb ilyen mulasztások is terhelték. Az igen t. népjóléti minister urnák például bizonyitani kell tudnia azt, hogy az első nemzetgyűlés a hadirokkantakra, hadiözvegyekre és hadiárvákra vonatkozó törvényjavaslatot sem emelte törvényerőre, hanem csak a bizottságban tárgyalta le azt és ezzel is mintegy adósságával terhelten oszlott fel. De ez a nemzetgyűlés adós maradt még a földreformnovellával is. 1922-ben ugyanis már mindannyian észlelhettük a földreform végrehajtásánál azt, hogy az eredeti törvény nem elég, azzal a földigénylőket földhöz juttatni belátható időn belül nem tudjuk, egy novella elkerülhetetlenül szükséges, és a nemzetgyűlés mégis feloszlott anélkül, hogy a novellát megszavazta volna. Igenis, terhelik tehát a nemzetgyűlést mulasztások (Ugy van! balfelöl), terhelik, amint említettem, három irányban is. De e tekintetben a többség felelős, tehát az egységespárt felelős azért, mert a kormányt nem kényszeritette arra, hogy ezekkel a törvényjavaslatokkal elénk jöjjön. Az ellenzéket semmi, de semmi felelősség nem terheli e tekintetben. Az ellenzék megtette, kötelességét akkor, amikor sürgette a választójogi törvényjavaslatot (Egy hang jobbfelől: Szót szavoritoti! — Baross János: Ez a kötelessége az ellenzéknek!), — egyebet nem tehetett. Ami pedig azt a vádat illeti, amelyet néhányan a bizottságban is próbáltak hangoztatni, hogy az ellenzék húzta volna el a vitát és az ellenzék az oka annak, hogy választójogi törvényünk 1922-ben nem keletkezett, ezt nagyon könnyű megcáfolni a nemzetgyűlés naplójával. A nemzetgyűlés naplója szerint február 11-én, 13-án, 14-én, 15-én és 16-án, összesen tehát öt napon keresztül tárgyalta a nemzetgyűlés a választójogi törvényjavaslatot. Pontosan fel van nálam jegyezve, hogy ezeken a napokon