Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-413

A nemzetgyűlés 413. ülése 1925. évi május hó 22-én, pénteken. 121 választójog- ad kenyeret a népnek. Nem egészen ig-y van. Ha a választójog" nem is ad direkt kenyeret a népnek, mégis hozzájárni ahhoz, hogy olyan közgazdasági helyzet alakuljon ki az_ országban, amely minden dolgozónak megadja a magáét. Itt csak hivatkozom arra az állapotra, hogy a háború előtt Angliában minden hatodik, Franciaországban minden harmadik, Ausztriában pedig minden ötödik embernek volt szavazati joga; ezzel szemben Olaszország- i ban minden tizenkettedik, Magyarországon pedig csak minden tizenhetedik embernek. Tessék e számokat egybevetni. Nézzük meg ezután a kivándorlási statisztikát, Sajnos, de nem véletlen, hogy épen Olaszországból és Magyarországból volt a legtöbb kivándorló. (Mozgás jobbfelőL) Ezt a kérdést nem; lehet egy kézmozdulattal elintézni. Minden társadalmi rétegnek joga és kötelessége, hogy ide bejöjjön és hangot követeljen magának. Tudom, hogy a túlsó oldalon is a legtöbben lelkileg velünk éreznek és gondolkoznak ebben a kérdésben!, de a pártfegyelem nem engedi, hogy meggyőződésüket be is vallják. Szijj Bálint t. képviselőtársam nyíltan, férfiasan bevallotta, hogy ő igenis a titkos szavazás álláspontján áll. Meg is magyarázta, hogy miért; megmagyarázta a saját sorsával és az életében lejátszódott eseményekkel, amikor a csendőrök lelőttek egy embert, aki ellene agitált és azzal, hogy inig 1920-ban, amikor titkos volt a szavazás, egy állami birtokom 343 ember szayazatt le rá, addig 1922-ben nyilt szavazás idején csak 43 ember mert rászavazni. Ebben a számban benne van minden érv, amelyet mi a titkos és nyilt szavazás kérdésében felhozunk. Mig 1920-ban 343 magyar emiber vallotta azt, amit Szijj képviselőtársunk vallott, addig két év múlva csak 43 emberinek volt gerince ahhoz, hölgy nyilt vallomást tegyen a maga hite és politikai meggyőződése mellett. Ma óriási a függőségi viszony ebben az országban, a megélhetés nehézségei és a gazdasági viszonyok hihetetlenül nyomják a dolgozó tömegeket; a B-lista után a tisztviselői kar felett ujabb B-listának Damokles kardja lebeg és már elhangzott az a vélemény, hogy a tisztviselői kérdést csak ügy lehet megoldani, ha ujabb B-listával jönnek és a logika is azt mondja, hogy ez az uj B-lista nagyon ki fog tolódni, talán egészen az uj választások előestéjéig, amikor minden tisztviselő felett ott lesz az ujabb B-lista Damokles kardja és int mindenkit arra, hogy óvadokjék, mert a központ éberen vigyáz arra, hogy ellenzéki-e, vagy kormánypárti az illető. 1904-ben 226.401 függő ember volt Magyarországon a kormányzattal szemben, 1911-ben azonban már 301.000, tehát nem egészen hét év alatt ujabb 75.000 ember jutott függőségi viszonyba. Az már teljesen mindegy, hogy vasúti napszámos, vagy más foglalkozástí-e az illető, mindenesetre nem olyan, hogy teljesen független lenne. Hét év alatt tehát 75.000 ember vesztette el politikai függetlenségét a kormányhatalommal szemben. Ha tehát csak hét év alatt ilyen óriási számü polgára az országnak jutott függőségi viszonyba, mit gondoljunk ma, amikor: az államnak majdnem minden egyes polgára többé-kevésbé, legyen akár kereskedő, akár iparos, nem tudja megtalálni a maga életlehetőségét, gazdasági elhelyezkedését, ha csak az állam

1 nem nyül a hóna alá. Mit jelent ezl Nem azt jelenti-e, hogy olyan gazdasági rabszolgaság van, amely minden politikai meggyőződést, hitet, felfogást teljesen tönkretesz és tehetetlenné tesz az érvényesülés szempontjából, hacsak nem az államhatalom kénye és kedve szerint gyakoroltatik. Ma tehát, amikor gazdasági helyzetünk ilyen nyomasztó és amikor, óriási nehézségeket gördit az egyesek megélhetése elé, akkor igenis mélyen átérezve a tömegek helyzetét, nem szabad elhamarkodnunk, nem szabad elhirtelenkednünk ezt a kérdést és nem szabad igazságtalanságot elkövetnünk a tömegekkel szemben. Én sokszor beszélek kisemberekkel, nincstelenekkel, akik a legnehezebb gazdasági viszonyok között élik a maguk szinte állati életét, akik állati igényeiket sem tudják kielégiteni: ruhát, csizmát nem tudnak venni gyermekeiknek, hogy a < faulba beküldhessék őket, hogy ott megtanulják az egyszerű betűvetést az ABC-t és ugyanakkor kizárjuk ezeket az embereket a választójogból azokért a bűnökért és mulasztásokért, amelyeket a magyar kormányzati rendszer a népiskoláztatás terén elkövetett, írni-olvasni tudáshoz kötjük a szavazati jogot, s ugyanakkor a magyar, kormány nem gondoskodik kellő számú népiskoláról, az iskoláztatás lehetőségeiről, arról, hogy a szegény ember megszerezze a legszükségesebb Íróeszközöket és könyveket. Eckhardt képviselőtársam kerületében beszéltem magyarokkal, akik azt mondták: nem hogy papirra, füzetre, irkára és könyvre vagy csizmára juttathatnánk gyermekeinknek a szükséges összegeket, hanem egyáltalában nem tudjuk iskolába küldeni őket, mert az ing is leszakadt róluk. Egész télen munka nélkül élnek, egész télen egyetlen egy krajcár keresetük sincs szegényeknek gyárak hiányában, mezőgazdasági munka hiányában. Amikor az állam hibás azért, hogy ilyen közállapotok vannak, amikor az államrendszer nem teszi lehetővé, hogy az állam minden egyes polgára elsajátíthassa a szükséges elemi ismereteket az iskolában, akkor ezeket ai saját hibájukon kivüli mulasztásokért kirekeszteni az állami élet sáncaiból nem tartom emberségesnek, politikailag helyesnek. Aristoteles egy mondása szerint annál erősebb egy állami, minél több polgára óhajtja fenmaradását, jövőjét és boldogulását. Aristotelest lehet egy kézlegyintéssel elintézni, amint az ellenzéket szokták a túloldalról (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.), amikor azt mondják: ez demagógia. Demagógia mindaz, amit a jelenlegi kormányrendszer nem tart a maga politikai céljaival összeegyeztethetőnek. Mi azonban azt valljuk, hogy csakis az a kormányrendszer lehet biztos a maga munkájának sikerében, amely minden egyes állampolgár érdekeivel számol, minden egyes állampolgár érdekeit szem előtt tartja, akár nincstelen, akár kisember, akár nagyobb ember. (Kálmán István: Ez volna az ideális!) Erre kell törekednünk! (Kálmán István: Nem lehet megcsinálni!) Mélyen t. képviselőtársam, amikor a törvényjavaslat nagyon téves és nagyon ferdén felépített indokolása 800.000 magyar embert kitaszit a választójogból azok közül, akiknek választójoga alapján jött létre a magyarság első nemzetgyűlése, amely keresztény és nemzeti alapon állott, akkor nem lehet azt mondani, hogy félünk a tömegektől. Mert- nem kell félni az olyan tömegtől, amely ilyen bizonyitványt állított ki magáról, hogy 'nemzeti és keresztény szellemben a forradalmak után, amikor a lelkekben még élt az a — mondjuk — idegen áfium, amelyet egyszerűen bolsevizmusnak, kommunizmusnak nevezünk, felismerte azt az utat, amelyen a nemzetnek haladnia kell, ha boldogulni NAPLÓ xxxu. íö