Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-391

A nemzetgyűlés 391. ülése 1925. évi március hó 13-án, pénteken. 87 az az intelligencia, amellyel érintkezik. Nem a választás napján, amikor a jelöltektől elkobozzák a listákat, nem a szavazás pillanatában, amikor az urnához akar menni a szavazópolgár, és nem akkor, amikor már a döntés pillanata van itt, kell az intelligenciának erőszakkal vagy griffekkel, kortesfogásokkal érvényesítenie a maga befolyását, hanem a magyar intelligenciának, ha vezetni akar — aminthogy vezetnie kell és vezetnie muszáj, mert az intelligencia nélkül elpusztul a nép is az országban és elpusztul az ország is —, az egész idő alatt egyik választástól a másik választásig gondoskodnia kell arról, hogy foglalkozzék a nép ügyeivel, bajaival (Ugy vem!), hogy a népet időről-időre tájékoztassa a nagy politikai kérdésekről. T. uraim, én tudok kivételekről és tudom, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik ebben a tekintetben kifogástalanok, de azt is tudom, hogy akárhányszor azt mondják mekem egyszerű polgáremberek: Uram, én az állammal csak akkor találkozom, ha adót kell fizetnem, én csak akkor látom, ha a finánc jön hozzám ezt vagy azt keresni. Ugy az államhatalom részéről, mint az intelligencia részéről többet kellene tenni a nép politikai iskolázása tekintetében. Mert mit tanítanak a mi iskoláinkban! Az egyszerű polgárember gyermekeit megtanítják a legagyafurtabb definíciókra, amelyeket akkor sem ért, amikor benn van az iskolában és amelyeket, amikor kiteszi lábát az iskolából, az iskola porával együtt leráz. Tanítják, hogy a bőgő majomnak hány oldalbordája van, tanítják a legexotikusabb dolgokra, amikre semmi szüksége sincs, de hogy az államról, a polgárnak az állammal szemben való kötelességeiről neki meggyőződése, kialakult véleménye legyen, ugy mint az például Németországban megvan, ez nálunk egész népiskolai oktatásunkban és egész középiskolai tanulásunk terén még teljesen ismeretlen terrénum. És itt látom én a hibáját az eddigi felfogásoknak a választójog tekintetében. Az egyik azt mondja: majd megadjuk a jogot, ha megérett a nép; a másik viszont azt mondja: nem lehet addig várni, először a választójog kell. Én azt mondom: ha mindazoknak a problémáknak megoldását meg akarjuk várni, amelyektől egyesek függővé teszik a politikai jogok megadását a magyar nép számára, akkor ezen a világon még a zulukaffereknél is meglesz a politikai állampolgári jogok teljessége, de a magyar nép egy része eszerint a felfogás szerint még mindig nem lesz méltó arra, hogy ezeket a jogokat gyakorolja. Nézetem szerint a választójognak bizonyos mértékű kerete és maga az a tény, hogy az állampolitika és a törvényhozás nagy tömegeknek az ellenőrzése alá kerül, egészséges, fontos és helyes dolog. Mert egy olyan politikai rendszer, amely nem bírja ki annak a népnek az ellenőrzését, amelyért rendeltetett, helytelen politika. (Strausz István: Őszülte szú!) És akármelyik párt van is uralmon és akármelyik rendszer — itt nem pártpolitikai szempontok irányítanak bennünket —, csak annak a politikának van létjogosultsága egy országban s csak egy olyan kormányzatnak, amely az ő józan és helyes gondolkozású polgárainak kritikáját kibírja. (Kováts-Nagy Sándor: Csak nem a fólrevezetettekét!) T. képviselőtársam, félrevezetettek röl méltóztatnak szólni. Kényelmes elintézése a dolognak, ha mindenkire, aki másként gondolkodik, mint én magam, azt mondom, hogy az félre van vezetve. Arra, hogy a félrevezetétteket meggyőzzük és hogy tettekkel bizonyítsuk nekik, hogy a mi politikai irányunk a helyes, arra meg vannak a különböző politikai módszerek, amelyeket az egész világon más államokban mindenütt gyakorolnak. Nekem őszintén és nyíltan meg kell mondanom, hogy képtelenség volna az, ha lehetséges volna, hogy például fellép eg-y jelölt a választás alkalmával és, egyszerre három különböző pártnál bír tagsági joggal, mint ahogy az Magyarországon megtörténik. Lehetetlen az, hogy az emberek egyik oldalról a másikra átvándlizzanak anélkül, hogy alávetnék magukat az ő választóik döntésének. Régi politikai erkölcsök szerint ez olyan súlyos, nagy dolog volt, hogy az illetők nem maradhattak annak a testületnek tagjai, ameyben voltak, hanem az első dolog az volt, hogyha ezt meg tudták indokolni valamivel, megindokolták és alávetették magukat a választóközönség ítéletének. Hogyan várjuk azt, hogy ne legyen a nép félrevezetve, ha nem történik meg minden abban az irányban, hogy a népnek tiszta fogalmai legyenek a közéleti erkölcsről, az állami lét legfontosabb, főbenjáró problémáiról! Nem akarom, hogy definíciókat tudjon a magyar nép, de azt akarom, hogy a legutolsó magyar mezőgazdasági cseléd annak felesége, a proletár, a munkás, az iparos is tudja azt, „hogy amikor szavazni megy, nem arról szavaz — amit neki akárhányszor a demagógok mondanak —, hogy pillanatnyilag talán olcsóbb kenyeret fog kapni, hanem arról, hogy öt évre egy nemzet életének, sorsának intézését kinek a kezébe adja. Én önöket és az egész parlamentet figyelmeztetem arra, hogy végzetes hibának tartanám azt, ha megengednők, hogy az a választójog és az a választási harc, amely a darabont korszakban egyszer már siralmas és kétségbeejtő következményekre vezetett, most is ilyen következményekkel járjon. Mert hogy _ bele lehetett vetni a darabont-korszak idejében felülről a szociáldemokráciába és a nemzetiségeinkbe azt a gondolatot, hogy őket faltörő kosnak használják a magyar nemzeti politika elleni, ez igen lényeges szerepet játszott, később a megszállott területeken élő lakosságnak elszakadásában és ig-en nag-y szerepét játszott abban, hogy minálunk a proletárdiktatúrára olyan könnyen hajlottak át. Nekünk arra kell törekednünk, hogy — ha akarja a többség a gyeplőt a kezében tartani — ennek az államhatalomnak erejét minél szélesebb bázisokra fektessük. Én azt együgyű, korlátolt és bornírt felfogásnak tartom, ha a demokrácia utján/ feltörekedett egyének és osztályok, amikor birtokáfia kerülnek egy jognak, annak élvezeti helyzetében vannak, akko-" azokat, akik ezt még nem érték el, arra egyszerűen éretleneknek deklarálják. (Ugy van! Ug.it van! balfelöl.) Én emlékeztetem az urakat azokra a szavakra, melyeket én Nagyatádi sírjánál mondtam. Én annak a gondolatnak, hogy a magyar kísgazdatársadalom az ország egészséges, demokratikus fejlődésében és kifejteszj tésében egy tényező legyen, mindig barátja voltam,' vagyok és maradok (Helyeslés jobb" | felől.), mert ebben az országban, ahol a kisgazda társadalomnak megvan ez a nagy perI centuációja, mást csinálni nem lehet. De ennek a kisgazdatársadalonvnak is tisztában kell len ' nie azzal, hogy a többi osztályok helyzetét is XAPLó XXXI. 13